17. rész: (M)ilyen volt?

És itt van a nap második része:

*Én szemszögem*

A Nap túl gyorsan haladt. Vagy legalábbis én hittem ezt. A Mindentudóhoz érve csak engem és Melenát engedett be a gömbhöz, nem értettem, hogy Nala miért nem jöhetett velünk. Amit láttunk, attól igazi sokkot kaptunk. Egy új gonosz akarta lelőni Asztridot, ezután már csak az álmot láttuk. Minden egy szirtperemen történt, nyilván távol Hibbanttól. Melenával akkor csak összenéztünk és nem hittük el, mit láttunk. De legalább tudjuk, hogyha Hablaty és Asztrid egy sziklaszirten van együtt, akkor az a véget jelenti. De a többieknek ezt nem mondhatjuk el. Egyrészt azért is, mert nem engedélyezett, másrészt, jobb nekik, ha nem tudják meg.

Melenával ezután egy csomószor végig elemeztük a látottakat. Sajnos nem tudtunk mást találni, aki meghalna Asztrid helyett, mert Hablatynak nem szabad tudnia róla. És gyakorlatilag senki másnak sem. Tehát az egyikünknek kell feláldoznia magát. Ezt Melenának nem mondhatom el, mert akkor tuti lebeszélne róla. De így is nekem kell mennem, hogy megmentsem.

-Megyek, gyorsan lerajzolom - ugrándozott Halvér, aki már akkor izgatott volt, amikor elmondtuk neki, hogy egy új sárkányfajt találtunk este.

-Látom, a főnök nem aludt eleget - szólaltam fel, ezzel azt elérve, hogy Hablaty felkeljen félálmából.

-Bocsáss meg, csak már a fejem sem akar fennmaradni - ásított, majd folytatta a dolgát.

-És mondjuk nem akarod elmesélni, hogyan találtok meg, vagy csak úgy feltűnt a semmiből? - tette fel a jogos kérdést Kőfej.

-Valójában Fogatlan érezte meg, amiért el is ment, mi pedig követtük őt. Az álomszuszék meg még mindig alszik - mondta Hablaty, utolsó mondatával Fogatlanra célozva.

-Tuti biztos, hogy nem tudott aludni este. Nem láttad, mennyire fel volt pörögve? - jött Asztrid is miközben rendezte a dolgát.

-Na, és? Mi történt ezután? - lépett Takonypóc is hozzánk.

-Hirtelen ráléptem egy faágra, ami ránk terelte a figyelmét, szétlőtt egy fát, majd Hablatyot vette célba - soroltam.

-Értem. De hogy-hogy itt vagy még? - szegezte Fafej a kérdést Hablatynak.

-Szerencsére Hilda ellökött. Azután meg elrepült, kilőtt egy plazmabombát és mikor átrepült rajta, eltűnt - mutogatott a kezével a főnök.

-Hogy érted, hogy eltűnt? - csodálkozott Takonypóc.

-Elillant. Az égbe - mutogatott továbbra is, majd Halvér rohant Hablatyhoz, hogy megmutassa művét a sárkányról.

-Ilyen volt? - izgult, hogy jól vette-e le a leírást.

-A-a. Több épfülű és nincs taréja.

-Ö, jól van, értem - ezután elrohant, hogy kijavítsa a hibákat.

-Haha! Micsoda éj! - jött Eret is át, majd Fogatlan rontott gazdájához.

-Pajti, mi ütött beléd? - látszik, hogy nem tud olvasni a sárkánya reakcióiból. - Mi ez a nagy nyáladzás meg lihegés? - szerintem nagyon aranyos, amikor ezt csinálja.

-Hát nem egyértelmű? Szerelmes - mondta Asztrid olyan hanglejtéssel, amit még sosem hallottam tőle. Nagyon fura volt.

-Hidd el. Egy kapcsolat csupa kín és szenvedés - suttogta Hablaty sárkányának, mintha személyes tapasztalatból beszélne... Viszont ezt nem csak én meg Fogatlan hallottuk, hanem Asztrid is, és játékosan vállba ütötte párját. - Nem megmondtam? Én nem vagyok elég neked? - kérdezte mire a sárkány elfutott a másik irányba és nézte a párosodó Siklókat.

-Szerintem ez egy nem - köszi Fa, ezzel sokat segítettél. Fogatlan egy kicsit szomorúnak tűnt, hogy ő nem tudja ezt megtenni. Ekkor Halvér hirtelen visszahúzott a valóságba.

-Valami ilyesmi? - kérdezte, mutatva a javított verziót.

-Tudod mit? Rajzold le Fogatlant fehérben - ezzel egyszerűbb lett volna. Most szerintem Halvér is hasonló dolgokra gondol.

-Miért nem ezzel kezdted? - fogta a kártyát és elment vissza rajzolni.

-Most mit szólsz ehhez? - kezdte Asztrid egy kosárral a kezében. Vagyis még mindig ugyanazzal a kosárral a kezében, amiben még mindig nincs semmi. - Fogatlan szépen becsajozott - furcsa szóhasználat, Asztrid. Biztos, hogy te vagy az?

-Nem tűnt fel, hogy ilyen romantikus lennél. Még... soha - tuti, hogy Hablaty is ugyanarra gondol, mint én. „Ezt miből hiszed?"

„Jól van, jól van, csak gondoltam!"

-De ez olyan cuki. Hát nem? - amúgy tényleg cuki. - Nézd! - ezzel Fogatlanra mutatott, aki az árnyékát képzelte a Fényfúriának és a falhoz udvarolt és dörgölőzött.

-Ho-oké, ez szomorú. És fura - állapította meg Fafej.

-Ja. Csinálj vele valamit! - helyeselt Kő, miközben Takonypóc haladt el előttük.

-Ez komoly? Inkább lapátolok kakát egész nap, minthogy ezt nézzem - látszik, hogy a Taknyos nem egy romantikusabb alkat.

-Jól van, akkor... Irány az erdő, hátha megtaláljuk - állt fel Hablaty, miután végzett a dolgával a gronkelen, amire Fogatlan nagyon gyorsan felkapta a fejét, és elkezdett rohanni.

-Ha! Ez jó ötlet – vajon, ha Fa ilyet mond, akkor az jót jelent? - Beszéljünk négyszemközt - suttogta Hablatynak, miközben együtt elindultak.

-Ööö - Hablaty csak ennyit tudott reagálni.

-Shh. Ez fiús téma! - kiáltotta mindenkinek, aki úgy akart volna dönteni, hogy velük tart.

-Hogy? - ezen nem csak Hablaty, de én is elcsodálkoztam.

-Dumáljuk meg - azt hiszem van egy kis sejtésem, miről fognak beszélni.

-Menj - jött hozzám Hikari és a fülembe súgta.

-Mi? - nem értettem, hogy ezzel mire gondol.

-Légyszi, ne süllyedj le ennyire. Kövesd őket, tudd meg, miről beszélnek, hova lyukadnak ki és mit találnak majd az este színhelyén. Szerintem nem volt véletlen, hogy az a Fényfúria idetévedett - tisztította mondandóját, mire én egy félrehúzott mosollyal szóltam.

-Megyek - aztán már szinte futottam utánuk láthatatlanul.

-De hiszen tudod, hogy nem mehet ez így tovább. Nős férfi vagy. És ráadásul főnök. Csodálom, hogy Asztrid még nem őrült bele - lehet, hogy nagyon sokról lemaradtam a Fafejtől hallottak alapján.

-Már megmondtam, nem lesz egynél több gyerek. Azt is megmondtam, hogy ez az egy is nagyon váratlan volt, de attól függetlenül örülünk neki. És nem, mielőtt elkezded, ez nem azt jelenti, hogy többet is szeretnénk egy nap. Vagy talán valaha - aha! Már értem. A gyerekvállalásról beszélnek. Király téma.

-De nem is azt, hogy nem lehet több. Tudd meg, hogy már voltam több gyermekes családban. Igaz, hogy a sajátomról beszélek, de ugyanaz. Itt mégis egy rangos „Királyi családról" beszélünk. Nem tudod, mit hagytok majd ki. Tudom, kétszer annyi lenne a munka főleg, ha egy lány, egy fiúról beszélünk, de megéri. Több gyerek utódnak... Főleg, ha az első lány lesz. Na ekkor már érdemes több gyerekről beszélni!

-Te, te aztán tudsz lelkesíteni.

-Csak annyit, hogy legalább kettőt. És ha már kettő Haddock is a nagybátyjuknak... Hé... Hé! Csak az időmet fecsérelem? Meglátsz valami fényeset a földön és...? Hú, ez mi? - ekkor már csak hallgatództam, és alig figyeltem, annyit láttam, hogy Hablaty valami apró nyílvesszőt tartott a kezében, amíg Fogatlan a környéken nézelődött. Majd Hablaty felállt és szétnézett. Hihetetlen milyen dögösen csinálja. Ahhh. Nem, Hilda, nem. A végén még az is látszani fog, hogy elpirulok.

-Fogatlan! - kiáltott fel, mire nem csak a felszólított, de még én is visszaestem. - Tapodtat se mozdulj! - mutatott álljt a kezével, majd a Fafej kezében levő botot kivette és eldobta, mire egy fémcsapda csapódott össze, Nem győztem kapkodni a levegőt, és úgy látom Hablaty sem. - Ez az egész. Nem volt a véletlen műve.

-Mi?

-A Fényfúria nem magától került ide. Valaki idehozta, hogy idecsalja Fogatlant és aztán elkaphassa. De miért hagyta magára a csapdát? - ezen a mondaton én is elgondolkoztam. Vajon most kezdődött el a harc azzal a gonosszal, akit Melenával láttunk a gömbben? És ha az a Mogor nevezetű alak volt? Mi van, ha a kettő egy és ugyan az? Sok kérdés, kevés válasz. Viszont nem szabad őket fenn lógni. Elkezdek válaszok után kutatni.