Meghoztam a következő fejezetet is. Kellemes olvasást!
*Hikari szemszöge*
(És megint visszaugrunk. De csakis miattatok)
Miután Asztrid felébredt, már furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történt vele, de ezt sajnos egyikünk sem tudta meg. Ezután Hablaty felénk fordult és elkezdte mondani a mondanivalóját: +
-Nos... Az van, hogy ma este lenne egy bál, amire saját készítésű ruhát kell viselni. Meg még egy valami... A sárkányaitoknak is ott kell lenniük, de tudom, hogy még nincs. Szóval délután öt óráig kereshettek sárkányt, ha nem találtok, választok nektek az istállóból egyet. És majd öt órától pedig jelentkezzetek Hangánál, aki segít majd nektek a ruhával meg minden ilyesmi. De még mielőtt elmentek, szeretném tudni a neveteket - nem tudtuk, hogy mire kell, de azért bemondtuk. - Köszönöm. Nos, akkor mehettek.
-Oksi - és elrohantam. Nem tudom, hogy merre voltam, de egy magas helyen kötöttem ki. Egyszer csak megjelent előttem (pontosabban kijött egy barlangból) egy szürkéskék színű sárkány. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan megleszek a sárkány kereséssel. Ezután, mint ha bekapcsolt volna egy hatodik érzékszervem azt parancsolva, hogy beszéljek a sárkányhoz.
-Szia. Én Hikari vagyok - ezzel magamra is vontam a figyelmét, mert egy elég dühös arckifejezéssel a tudtomra adta, hogy ne zavarjam.
-Nem látod, hogy nem szeretnék veled foglalkozni? - mi!?!?!?!?!? Ez a sárkány most hozzám beszél!? - Nem hallod? Ne bámulj!
-Tudod, nem bámulnálak, ha az én világomban, ahonnan én jöttem lennének sárkányok, akik hozzám beszélnek
-Mi a...? Te érted, amit mondok?
-Hát... Azt hittem, ez normális itt. Amúgy meg, te milyen sárkány vagy?
-Minek kell ezt tudnod? Viking vagy, nem? Akkor keress utána! - ezután magasabbra repült a hegyen de én előtte termettem.
-Nem vagyok viking! Sőt, nem is vagyok e világi - ezen igazán meglepődött, mert köpni-nyelni nem tudott. Majd a szemembe nézett és elsápadt. Már, ha egy sárkány el tud sápadni.
-Gyere velem - majd egyre feljebb mentünk, de annyira kanyargós volt az út, hogy majdnem kibicsaklottam... kétszer is. De felértem és egy nagyobb barlanggal találtam szembe magamat. Furcsállottam, hogy láttam, amikor bementem, mert máskor már a fal után keresnék ilyenkor. Nem értettem, hogy miért van ez most. Követtem a sárkányt, aki elvezetett engem még több sárkányhoz, akik nagyon hasonlítottak rá.
-Woaw! - csak ennyi jött ki a számom, amire az összes sárkány rám figyelt pont úgy, ahogy mi Hildára még Karcagon. Elkezdtek rám morogni, hogy maradjak csöndben, mert voltak, akik aludtak. - Ja, oké - ezek után addig mentünk, míg egy sárkány sem volt látható. Ezek után feltűnt előttem egy nagy szürke kristály, amin sárkányok voltak láthatók.
-Uram. Megtaláltam - nem értettem, hogy kire érti ezt, és ki az az uram.
-Köszönöm szépen. Elmehetsz - majd elszállt és a sok sárkány a kristályokon egyszerre fordult felém. Ha azt mondanám neked, hogy olyan ijesztő volt, amikor kilépett egy nagyobb sárkány, aki ugyanolyan volt, mint a kristályokon levő, akkor te nem hinnéd el, de élőben sokkal rémisztőbb. Szóval előjött és elkezdett beszélni. - Kitalálom, a neved Hikari.
-De ezt honnan...
-És Futó vagy - vágott közbe.
-Az mi?
-Akkor ezek szerint még nem tudsz semmit. Hadd vezesselek be a fúriák történelmébe. Én vagyok a Mindentudó, de te csak úgy ismerhetsz, hogy a Halhatatlan. Onnan van a "nevem", hogy én megéltem az ezer évvel ezelőtti fúriaviszályt. Én még jobban tudom az egészet, mint a Vályatfúriák, mert én ott voltam és átéltem az egészet. Kezdjük is azzal, hogy összesen 15 fajta fúria létezik. Név szerint az Éj-, a Kristály-, a Víz-, a Vályat-, a Fény-, a Tűz-, az Orkán-, az Erő-, a Lég-, a Rém-, a Természet-, az Időjárás-, a Föld-, a Nap- és a Füstfúriák. Mi Kristályfúriák vagyunk és régen a Vályatfúriákkal voltunk ellenségek. Viszont volt egy jóbarátom, aki közülük való volt. Nagyon jó viszonyba lettünk és sokszor eljártunk együtt sok helyre. Ő mesélt nekem a történelemről, én pedig a Fúriákról. Ez volt az erősségünk. A Kristályfúriák ugyanis tudnak minden Fúriáról, míg a Vályatfúriák a történelmet fújták oda s vissza. Aztán ő és a családja elköltözött délebbre, mi pedig a falkával északabbra és otthagytuk a viszálykodás és a barátkozás helyszínét. Ez a sziget nem volt más, mint amin most állunk, Hibbant-szigetnek nevezték a helyiek. Ők lementek az Ádáz-szigetre amíg mi a Számkivetett sziget névre hallgató helyen telepedtünk meg. Gyakran küldtünk egymásnak FúriaPostát, mert ez volt az egyetlen módja a kapcsolattartásnak. Minden nap kaptunk egymástól üzenetet, de egyik nap nem kaptam vissza. Ezután eltelt egy hét és akkor már tudtam, hogy már nem él e világban. Az volt életem legszomorúbb napja, és akkor felrepültem olyan magasra egy viharban, hogy kétszer is belém csapott a villám, de harmadjára már minden elsötétült és egy hófehér helyen találtam magamat. Ekkor maga a Fúriák királynője, Xena állt meg előttem azt mondva, hogy:
"Belőled, Ó hatalmas Halhatatlan, lesz a fúriák Mindentudója. Te leszel a halhatatlan halandó, a sárkányok leghatalmasabbik halandó halhatatlanja, aki majd egyszer találkozik egy Futó lánnyal, aki nem ebből a világból származik és te eligazítod, hogy ő lesz barátaival a Megváltó, aki békét teremt a két világ között, melyet Ürességnek hívnak. Ekkor te el fogod mondani neki a történetedet és ezzel fejezed be. De utána belefogsz a viszálykodás részleteinek leírásához és azt is el kell mondanod, hogy békét teremtetek, de nem örökre. Pontosan ezer évvel a béke után kell, hogy megjelenjen nálad. Tanítsd meg neki a képessége irányítását, mert ezennel Főfúria lettél oldalamon. Míg én fentről irányítom sorsotokat, addig te odalent gondoskodsz arról, hogy minden az időben a megfelelő időpontban történjen. Be fogod járni a világot a békét hirdetve, majd ezer évvel a béke után visszaköltözöl a Kristályfúriákkal Hibbant-szigetre. Ott fog lenni a lány, és a saját sárkánya vezeti majd el hozzád, aki közületek való lesz."
Ezután már a földön találtam magamat, s idáig nem nagyon értettem, hogy miről beszélt nekem Xena, de ma te megmutattad nekem. S mivel még nem részleteztem neked a viszályt, akkor most megteszem. Egyszer régen, majdnem négyezer éve megjelent a világ. Ekkor jött Xena, a sárkányok úrnője és megteremtett egy szigetet, amin most is állunk. Ennek a szigetnek eleinte Fúriavölgy volt a neve. Idővel megjelent Asgard is az isteneivel, és az egyetlen szigetre, Fúriavölgyre teremtette meg saját imádóit, az embereket. A sárkányok barátságosan próbálták őket fogadni, és a viking népcsoportra hallgató emberek is erre törekedtek. Megvoltak néhányszáz évig, míg egy Éjfúria el nem kezdte rombolni a vikingek házait a plazmabombáival azzal érvelve, hogy megölték a kicsinyét. Az igazság viszont messze állt ettől, mert a vikingek nem is mertek a fészek közelébe menni. Szóval más volt az oka a pusztításnak. A közelben Xena vetélytársa, Xolary megteremtette a saját sárkányát, a Vörös Halált. Arra képes, hogy irányítása alá vonja a sárkányokat és manipulálja őket. Ez az Éjfúria pedig azt képzelte a sárkány hatására, hogy egy viking megölte a kicsinyét, erre ő feldühödött és elkezdte rombolni a falut. Erre az emberek elfogták, de másnapra a sárkány megszökött és azután már békén hagyta a falut és jó messze repült a világtól. Xena megsajnálta és megteremtette neki az Éjfúriák szigetét. Délre helyezkedik el, ahol minden Éjfúria szabadon él. Ezek után jött a többi sziget, amik sárkányok után kapták a nevüket. Ekkor nevezték át Fúriavölgyet Hibbant-szigetre. Sajnos nem tudom, hogy honnan jött ez a név, de az első törzsfőnökük neve Hablaty a Hibbant volt. Igazából nem is volt hibbant, csak saját találmányai sosem működtek. Ha jól tudom, akkor most Harákoló Hablaty Haddock a jelenlegi törzsfőnök neve. De ő nem is krákog, csak dadog, de ez most mindegy is. Akkor, ezek után minden sárkánynak saját szigete lett, de voltak vegyesek is. Szóval a vita azzal kezdődött, hogy a leghíresebb Fúriák, az Éjfúriák el akarták foglalni az eget, de ezzel senki sem értett egyet. Én és Vályatfúria társam, kívülről figyeltük az eseményeket. Volt, amit ő tudott és akkor elmesélte nekem, volt, amit én tudtam és akkor elmeséltem neki - szerintem eléggé választékos a szórendje. De ez már csak részlet kérdése. - Megtudtuk az összes vita feleit és a vitájuk tárgyait. Majd aztán jött 10 lány, akik Xena emberteremtményeiből származtak, akik természetfeletti erőt birtokoltak és elnevezte őket Kivetetteknek. Jelenleg 14 fajta létezik, de lehet, hogy van olyan is, amiről még nem tudok. Ők irányítják a sorsunkat a földön és akkoriban ők teremtettek békét közöttünk és megvoltunk egészen máig. Ma kezdődött el a viszály a Rém- és az Erőfúriák között, és most nemrég jutott tudtomra, hogy újra pereskednek az Orkán- és az Időjárásfúriák. Remélem nem fog felterjedni a baj és mi tovább élhetünk nyugodtan és békében, mint eddig. De viszont te még magadról nem meséltél. Mármint a másik világi életedről. Mert tudom, hogy nem innen valósi vagy, ugyanis felismerem őket.
-Oké. A valódi nevem Niki és egy város nevezetű helyről jöttem, melyet úgy hívnak, hogy Püspökladány.
-Érdekes. És milyen a "város"?
-Hát, semmi érdekes, csak épp másabb, mint ez a hely. Ott nincsenek sárkányok és semmi varázslatos lény. Mindenkinek van valami tehetsége és azzal foglalkozik. Nálunk a tanítás iskolákban folyik, amik az idő múlásával változnak. És most már a "második" iskolát járom ki.
-Mit értesz az alatt, hogy "második"?
-Mert három iskolába is jártam, csak kettő ugyan az volt, csak más épület. Másszóval a második iskolai éveimet kezdtem el idén. Vagy inkább tavaly? Igazából a nyári szünetet nem tudom, hova sorolni, mert a két iskolaév között van és akkor most már a következőhöz nézzük, vagy még az előzőhez?
-Ez egy nagyon jó kérdésnek tűnik. Olyan, mint a "Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?" kérdése. Akkor gondolom szeretnél tudni az elődjeidről és az akkori csapatról is - erre bólintottam. - Akkor kezdem. Futó elődöd sajnos nem létezett elég sok évszázadig, de Hikari nevű elődöd volt, aki Értő volt annak idején. Ő és 9 barátja tette lehetővé számunkra az ideiglenes békét, amit, mint mondtam, elkezdtek felbontani. Ha jól tudom, akkor volt egy 11-dik személy is, akit senki sem kedvelt, mert más stílust akart behozni. A neve Kiara volt és a Havasok képességét birtokolta. A karján festmények voltak, amit tetoválásoknak hívott, orrában és fülében ékszerek voltak láthatóak, amiket piercingnek nevezett. Vörös hajában rózsaszín tincsek voltak, amik nem igazán megszokottak a viking világban. És még így is barátok voltak. De a küldetésekre nem vitték őt magukkal, mert ő nem volt a csapat tagja. Emiatt ő mindig kis hóviharokat csinált a szobájában, mert nem akarta elfogadni a tényt, hogy ő még nem lehet benne a csapatban. Majd a béke után 10 évvel bevették őt is, de rá egy évre egyikük sem létezett tovább, csak Kiara. Ekkor határozta el, hogy egyedül folytatja azt, amit elkezdett a lányokkal. Ezután megélt még 90 évet és a temetésén minden szigetről elmentek, ahol segített. Azt mondják, hogy járja még mindig a szigeteket a békét hirdetve, és ott, ahol járt, soha többé nincs veszekedés már. De ez tényleg igaz, mert utam során, ahol jártam és ő is járt, ott mindenki békében élt. Igazából nem egyszer meglátogatott és szerintem igazán kedves lány. Nem értem, hogy miért nem vették be először a csapatba. De szerintem ennyit erről. Tudom, hogy már vissza kell menned a faluba a sárkányoddal, s én most az egyszer megengedem, hogy a falkánkból kiszálljon valaki azért, hogy egy emberrel megmentse a világot. Szabadna esetleg megmondanom, hogy Erőfúria tekinteted van? Csak azért, mert beszélgetésünk alatt legalább háromszor elvakított engem a szemed, mert villámként csillogott fel. Nem tudom, hogy te észrevetted-e, vagy tudtad-e, de ez igaz - ez a beszélgetés nagyon fura véget ért négy óra tájt. Még beszélgettünk egy tíz percet, majd újdon sült Kristályfúriámmal elindultam a faluba, és útközben elkezdtünk beszélgetni:
-Te mit kerestél abban a barlangban amúgy meg? - tettem fel végül a kérdés.
-Nos, egy kis magányra vágytam, de te megzavartál és úgy döntöttem, hogy elküldelek. De aztán te mindig előttem teremtél, és eszembe jutott, hogy mit mondott a Mindentudó, hogy ha egyszer találkozunk egy gyors személlyel, akkor vezessük el őt hozzá. De eddig sosem engedett el egyikünket sem egy emberrel. Mindig azt mondta, hogy tartózkodjunk távol tőlük, de veled most kivételt tett. De miért?
-Mert most úgy gondolta, hogy elenged téged, hogy megmentsük a világot.
-Tessék? Te lennél az egyik személy a gömbből?
-Milyen gömbről beszélsz?
-A Mindentudónak van egy gömbje, amit állítólag a sárkányok úrnőjétől, Xenától kapott. Ez megmutatja a múltat, a jelent és a jövőt. Egyszer véletlen bennmaradtam a teremben amikor jött a Mindentudó és akkor láttam 10 lányt, akik megpróbálják megállítani a viszály terjedését, de nem megy nekik. A Halhatatlan mindig azt kérdezi magától, hogy: "Miért nem fog sikerülni nekik? Xena, kérlek válaszolj!" én meg mostanáig nem értettem, mi történt. Az egyik lány te voltál, s a barátaiddal próbáljátok majd lefékezni a viszályt, nem sok sikerrel. De nehogy elmond a barátaidnak, sőt, szerintem felejtsd is el, mert a Mindentudó azt mondta, hogy nem tudhatjuk, hogy mi fog történni a jövőben, mert az kihatással lesz az azután következő történésekre, amik lehet, hogy jobbak lesznek az előzőkénél. Szóval felejtsd el, amit korábban mondtam! Amúgy meg, gondolom nevet is kell nekem adni, hogyha a sárkányod leszek.
-De miből gondolod, hogy a sárkányom leszel? Amúgy meg a nevednek meg azt adnám, hogy... Teemo. Mit szólsz hozzá?
-Nos, nem is rossz. És akkor most hova megyünk?
-Mondjuk vissza a faluba, mert ma este lesz egy bál, amire te is meg vagy hívva.
-Én? De hát ők nem is tudnak arról, hogy én létezek.
-Igaz, nem tudnak, de azt mondták nekem, hogy a sárkányomnak is meg kell jelennie, és mivel te lettél a sárkányom, ezért neked is el kell menned.
-De ugye nem kell valami puccos ruhát felvennem, mint azoknak az embereknek a faluban?
-Nem, dehogy! Miket képzelsz te? A sárkányok nem emberek. Nem kell felöltöznöd. Csak próbálj meg viselkedni és ne nyúlj semmihez és senkihez! Oké?
-Rendben. Akkor a nevem Teemo?
-Ühüm.
-És akkor be fogod nekem mutatni a többi helyet is a faluban?
-Miért ne mutatnám be? Ja, hát nem is igazán ismerem még a falut, szóval nem nagyon tudlak körbevezetni. De nekem el kell mennem Hangához, hogy megcsinálja nekem a ruhámat.
-Akkor neked kell ruha? Én ezt nem értem.
-Jobb is ha nem érted - azután beszélgettünk mindenről, majd mikor Hangához értünk, akkor Nala épp elment, mert ő már készen lett és azután Teemo kint körülnézett, míg nekem elkészült a ruhám. Hanga nagyon érti a dolgát, mert tíz perc alatt kész is lett mindennel. A ruhám egy szép zöld és szürke keverékéből álló szett volt, s amint felvettem, elkezdett csillogni rajtam és a zöld színű anyagon csillagok jelentek meg. De amint levettem, azok nem tűntek el. Majd elmentem és megkerestem a kovácsműhelyt, hogy csináljanak nyerget Teemonak, hogy majd tudjunk repülni. Ez kész lett húsz perc alatt, majd körberepültük a szigetet. Csodálatos látvány volt. Ez után pedig benéztünk a nagyterembe. Remekül feldíszítették a többiek. Majd pedig láttam, hogy a nap lemenőben van, szóval felöltöztem a ruhámba. Két percre rá pedig már ott álltam a többiekkel a nagyterem előtt. A többiek is átjöttek, és úgy tűnik, mindannyian itt maradnak. Én nem részletezném nektek a ruhák kinézetét, mert Hilda biztosan megteszi. Miután pedig beléptünk, elárasztott minket a friss mézsör és a finom sültek illata. Majd Hilda egy kicsit elbambult, amit mind' észre vettünk, szóval megkérdeztük.
-Semmit, csak éppen elgondolkoztam valamin.
-Ne mond! Az emlékek csak úgy üvöltenek belőled. Tudom, hogy a kislányt nézted és azt is tudom, hogy miért - válaszolt Melena. - Tudod, hogy Ő hozott minket ide. Ezt könnyen le tudtam venni az arcodból. Útközben Vihar elmagyarázott mindent az erőmről. Jó, hogy vele találkoztam, különben nem tudtam volna megtanulni semmit sem ennyi idő alatt.
-Igazán találó név egy Időjárásfúriához - fűzte hozzá Helena.
-Jólvan. Igazad van, a kislányt bámulom. Nagyon fura így, kék hajjal. Szerintetek is ő az, aki idehozott minket?
-Érted aki miatt idejöttünk - tettem hozzá
-Ahha. Valahogy így.
-Nem. Csakis így.
-Oké. Próbáljatok meg beszélgetni vele, de semmi feltűnés. Nekem mennem kell - ezután el is rohant, aztán nem találtuk.
-Rendben. Akkor mi így hárman - mutatott Melena Nalára, Elizára és magára - megyünk közvetlen hozzá. Majd aztán ti ketten - mutatott rám és Dyrára - jöttök, ezek után ti ketten - mutatott Helenára Lillandélra - csatlakoztok, végül ti ketten - mutatott Elinára és Karinára - léptek színre és megkérdezzük néhány dologról. Találjatok ki valami imprót, mert valahogy fel kell vezetni. Például: "Nézzétek lányok! Kóstoltátok már?" és a többi dolog. Szóval, menjetek. Ne feledjétek a sorrendet! Senki se jöjjön hamarabb! - majd elindultak a kislány irányába. Dyrával úgy döntöttünk, hogy majd várunk öt percet, amíg nem megyünk. Tehát egy kicsit beszélgettünk és ittunk. Mármint iszogattunk. Végül felkaptunk egy kisebb adag sütit és elindultunk a lányok felé. Mivel Dyra a jobb fogalmazó, de én meg a szókimondóbb, ezért Dyra mondta el az imprót.
-Sziasztok lányok! Kóstoltátok már ezt a sütit? Nem tudom, mi van benne, de megbabonázott. Oh! Szia. A nevem Dyra és ő itt Hikari. Téged hogy hívnak? - egy kicsit nagyon megváltozott Dyra. Eddig nem volt ilyen... hogy is mondjam... nem tudom... ilyen merész?
-Szia. A nevem Sarah és ahogy látom, ti is kivetettek vagytok.
-Ömm. Igen. Te milyen fajta vagy? - kérdeztem.
-Én nem tudom. Flake mesélt róla, hogy Kivetett lennék, de azt sajnos nem tudom melyik. És ti? Ti milyen Kivetettek vagytok?
-Én Légi vagyok - válaszolt Dyra.
-Én pedig Futó - Sarah igazán meglepődött, nem tudom miért. - Mi történt?
-Csak az van, hogy Flake beszélt nekem arról, hogy régen léteztek a Kivetettek, de nem hittem, hogy majd egyszer ennyi lesz ilyen hosszú idő után.
-Azt hiszem te ezer évre gondolsz - szólalt fel Melena, majd egy csikorgás zavart meg mindannyiunkat.
-Köszönöm a figyelmet. Ma egy rendhagyó ünneplés lesz, ugyanis készült néhány új hangszer, amikből zene fog áradni. De ahhoz kell néhány segéd, mert ezek maguktól nem fognak muzsikálni - szóval erre kellett a hegedű. Már értem. - És mielőtt bárki elkezdne mondani valamit, szeretném, ha Asztrid ide jönne a színpadhoz, és természetesen nem tudtam erről, hogy én leszek a konferátor, csak Hablatynak most jutott az eszébe, hogy én talán jó leszek. De akkor elég legyen a szóból, jöjjön egy történet egy tündérmeséről, ami manapság egyre jobban azzá vált. Amíg készülnek a többiek, addig hadd mondjak egy kis bevezetőt. A dal egy ötlete volt a személynek, aki most elő fogja adni. A lány; mert a kedves előadónk egy férfi; megbántotta őt, de semmi oka sem volt rá, a fiú erre pedig írt egy dalt arról, hogy szerelme; mert természetesen a lány a szeretője volt; hogyan hagyta el őt a nagy kérdés előtt. Szóval vikingek és viking nők, köszöntsük nagy szeretettel Harákoló Hablaty Haddock-ot!
-Köszönöm a felvezetést Hilda. Igen, amit Hilda mondott, az igaz, szóval hátha ezzel meg tudsz nekem bocsájtani kedves Asztrid - ezután a színpad széléhez ment, visszafordult és elkezdett játszani a hegedűn. Nem volt meglepő, hogy Hilda a Fairytale-t választotta neki, de Hablaty hangja annál inkább, hiszen Alexander hangja volt, mert azt bárhol felismerem, de akkor térjünk rá a szövegre. Eddig sosem merültem bele annyira, mint most, ugyanis az egy év angolnak hála, most azonnal le tudtam fordítani:
-Akkor neked kell még a másik dal? - kérdezte Asztridtól?
-Van másik is?
-Van. Neked írtam mind a kettőt - ekkor csentintés és lágy dobzene szólalt meg, majd egy gitár és a dal:
-Asztrid. Nos, sokat gondolkodtam én, hogyan rakjam össze a kérdést, de megtisztelnél azzal, hogy a feleségem lennél?
-Igen. Igen... igen, igen, igen! - majd a nyakába borult és megcsókolták egymást. Ha nekem ilyen lenne a kapcsolatom a barátommal, akkor én már nagyon boldog lennék. Közben a többiek is hozzánk érkeztek, és egyszer csak Helena elkezdett mondani valamit.
-Lányok. Asszem tudom, mi történt Asztriddal.
-Tessék? - kérdeztük egyszerre.
-Az ájulása azért volt, mert egyre melegedik az éghajlat. Már itt és most megkezdődik a globális felmelegedés - mi a? De ő honnan tudja, hogy Asztrid elájult?
-De ezt mégis honnan az Odin vájta ménkűből veszed? - kérdezte szépen Lillandél.
-Az van, hogy, ha Tüzes vagy, akkor megérzed a hőmérséklet változását. Ezt Rose tanította nekem. Délután még volt egy kis időnk beszélgetni. De ahogy érzem, jobb, ha a színpadhoz szalad valaki - ekkor Hildához szóltam gondolatban, hogy:
"Hilda! Kapd el Asztridot!" - ahogy láttam, vette a lapot, mert visszakacsintott nekem és azonnal rohant is, s szerencsére időben elkapta. Majd visszajött egy gondolat.
"Ez mitől van?" - Hilda gondolom kíváncsi.
"Helena mondta; mivel ő Tüzes; megérzi a hőmérsékletváltozást, és kezd egyre melegebb lenni. Hilda. Elkezdődött a globális felmelegedés." - itt egy kicsi sokkba került, amiből Hablaty ébresztette fel.
-Hilda, mi a baj?
-Se-semmi. Csak kaptam egy üzenetet.
-... Milyen üzenetet?
-Hikari küldte, hogy Helena érzi azt, hogy melegedik az levegő odakint, ami azt jelenti, hogy elkezdődött a globális felmelegedés.
-A globális mi?
-Globális felmelegedés. Egyre melegebb lesz, és néhány hónapon belül már olyan meleg lesz, hogy nem lesz semmi csapadék. Visszatérve Asztridra: vidd el Gothihoz és mond meg neki, hogy rakjon a homlokára egy kevés jeget, vagy valami nagyon hideget, amit cserélni kellene.
-Ezt is üzenetbe kaptad?
-Nem. Ezt én raktam hozzá - majd Hablaty elkezdett rohanni Asztriddal a karjaiban Gothi felé. Gondoltam, hogy segítek.
-Ne segítsek? - termettem mellette.
-De, az jól jönne. Majd megyek én is! - ez után átadta Asztridot és megállt egy kicsit pihenni. Útközben felértem és kopogtam.
-Asszem valami baj van - majd bevittem Asztridot és lefektettem. Kerestem egy kis jeget; szerencsére találtam; amit egy kis bőrdarabba becsomagoltam és a lány homlokára raktam. Két perc elteltével megérkezett Hablaty is, addig pedig Gothi kérdezgetett arról, hogy mi történt. Visszaérve a bálra pedig azt láttam, hogy Hilda és Sarah kint beszélget; azt viszont nem tudom, hogy miről; és közben mézsört iszogatnak.
-Szerintem is. De honnan tudtad? - ezután láttam, hogy Sarah észrevett és már csak azt éreztem, hogy álmos vagyok, és hogy akárhol el tudnék most aludni. Aztán lecsuktam a szememet, de már ki nem nyitottam és már csak a térdeim koppanását éreztem a földön...
már ki nem nyitottam és már csak a térdeim koppanását éreztem a földön...
*Hikari szemszöge*
(És megint visszaugrunk. De csakis miattatok)
Miután Asztrid felébredt, már furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történt vele, de ezt sajnos egyikünk sem tudta meg. Ezután Hablaty felénk fordult és elkezdte mondani a mondanivalóját: +
-Nos... Az van, hogy ma este lenne egy bál, amire saját készítésű ruhát kell viselni. Meg még egy valami... A sárkányaitoknak is ott kell lenniük, de tudom, hogy még nincs. Szóval délután öt óráig kereshettek sárkányt, ha nem találtok, választok nektek az istállóból egyet. És majd öt órától pedig jelentkezzetek Hangánál, aki segít majd nektek a ruhával meg minden ilyesmi. De még mielőtt elmentek, szeretném tudni a neveteket - nem tudtuk, hogy mire kell, de azért bemondtuk. - Köszönöm. Nos, akkor mehettek.
-Oksi - és elrohantam. Nem tudom, hogy merre voltam, de egy magas helyen kötöttem ki. Egyszer csak megjelent előttem (pontosabban kijött egy barlangból) egy szürkéskék színű sárkány. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan megleszek a sárkány kereséssel. Ezután, mint ha bekapcsolt volna egy hatodik érzékszervem azt parancsolva, hogy beszéljek a sárkányhoz.
-Szia. Én Hikari vagyok - ezzel magamra is vontam a figyelmét, mert egy elég dühös arckifejezéssel a tudtomra adta, hogy ne zavarjam.
-Nem látod, hogy nem szeretnék veled foglalkozni? - mi!?!?!?!?!? Ez a sárkány most hozzám beszél!? - Nem hallod? Ne bámulj!
-Tudod, nem bámulnálak, ha az én világomban, ahonnan én jöttem lennének sárkányok, akik hozzám beszélnek
-Mi a...? Te érted, amit mondok?
-Hát... Azt hittem, ez normális itt. Amúgy meg, te milyen sárkány vagy?
-Minek kell ezt tudnod? Viking vagy, nem? Akkor keress utána! - ezután magasabbra repült a hegyen de én előtte termettem.
-Nem vagyok viking! Sőt, nem is vagyok e világi - ezen igazán meglepődött, mert köpni-nyelni nem tudott. Majd a szemembe nézett és elsápadt. Már, ha egy sárkány el tud sápadni.
-Gyere velem - majd egyre feljebb mentünk, de annyira kanyargós volt az út, hogy majdnem kibicsaklottam... kétszer is. De felértem és egy nagyobb barlanggal találtam szembe magamat. Furcsállottam, hogy láttam, amikor bementem, mert máskor már a fal után keresnék ilyenkor. Nem értettem, hogy miért van ez most. Követtem a sárkányt, aki elvezetett engem még több sárkányhoz, akik nagyon hasonlítottak rá.
-Woaw! - csak ennyi jött ki a számom, amire az összes sárkány rám figyelt pont úgy, ahogy mi Hildára még Karcagon. Elkezdtek rám morogni, hogy maradjak csöndben, mert voltak, akik aludtak. - Ja, oké - ezek után addig mentünk, míg egy sárkány sem volt látható. Ezek után feltűnt előttem egy nagy szürke kristály, amin sárkányok voltak láthatók.
-Uram. Megtaláltam - nem értettem, hogy kire érti ezt, és ki az az uram.
-Köszönöm szépen. Elmehetsz - majd elszállt és a sok sárkány a kristályokon egyszerre fordult felém. Ha azt mondanám neked, hogy olyan ijesztő volt, amikor kilépett egy nagyobb sárkány, aki ugyanolyan volt, mint a kristályokon levő, akkor te nem hinnéd el, de élőben sokkal rémisztőbb. Szóval előjött és elkezdett beszélni. - Kitalálom, a neved Hikari.
-De ezt honnan...
-És Futó vagy - vágott közbe.
-Az mi?
-Akkor ezek szerint még nem tudsz semmit. Hadd vezesselek be a fúriák történelmébe. Én vagyok a Mindentudó, de te csak úgy ismerhetsz, hogy a Halhatatlan. Onnan van a "nevem", hogy én megéltem az ezer évvel ezelőtti fúriaviszályt. Én még jobban tudom az egészet, mint a Vályatfúriák, mert én ott voltam és átéltem az egészet. Kezdjük is azzal, hogy összesen 15 fajta fúria létezik. Név szerint az Éj-, a Kristály-, a Víz-, a Vályat-, a Fény-, a Tűz-, az Orkán-, az Erő-, a Lég-, a Rém-, a Természet-, az Időjárás-, a Föld-, a Nap- és a Füstfúriák. Mi Kristályfúriák vagyunk és régen a Vályatfúriákkal voltunk ellenségek. Viszont volt egy jóbarátom, aki közülük való volt. Nagyon jó viszonyba lettünk és sokszor eljártunk együtt sok helyre. Ő mesélt nekem a történelemről, én pedig a Fúriákról. Ez volt az erősségünk. A Kristályfúriák ugyanis tudnak minden Fúriáról, míg a Vályatfúriák a történelmet fújták oda s vissza. Aztán ő és a családja elköltözött délebbre, mi pedig a falkával északabbra és otthagytuk a viszálykodás és a barátkozás helyszínét. Ez a sziget nem volt más, mint amin most állunk, Hibbant-szigetnek nevezték a helyiek. Ők lementek az Ádáz-szigetre amíg mi a Számkivetett sziget névre hallgató helyen telepedtünk meg. Gyakran küldtünk egymásnak FúriaPostát, mert ez volt az egyetlen módja a kapcsolattartásnak. Minden nap kaptunk egymástól üzenetet, de egyik nap nem kaptam vissza. Ezután eltelt egy hét és akkor már tudtam, hogy már nem él e világban. Az volt életem legszomorúbb napja, és akkor felrepültem olyan magasra egy viharban, hogy kétszer is belém csapott a villám, de harmadjára már minden elsötétült és egy hófehér helyen találtam magamat. Ekkor maga a Fúriák királynője, Xena állt meg előttem azt mondva, hogy:
"Belőled, Ó hatalmas Halhatatlan, lesz a fúriák Mindentudója. Te leszel a halhatatlan halandó, a sárkányok leghatalmasabbik halandó halhatatlanja, aki majd egyszer találkozik egy Futó lánnyal, aki nem ebből a világból származik és te eligazítod, hogy ő lesz barátaival a Megváltó, aki békét teremt a két világ között, melyet Ürességnek hívnak. Ekkor te el fogod mondani neki a történetedet és ezzel fejezed be. De utána belefogsz a viszálykodás részleteinek leírásához és azt is el kell mondanod, hogy békét teremtetek, de nem örökre. Pontosan ezer évvel a béke után kell, hogy megjelenjen nálad. Tanítsd meg neki a képessége irányítását, mert ezennel Főfúria lettél oldalamon. Míg én fentről irányítom sorsotokat, addig te odalent gondoskodsz arról, hogy minden az időben a megfelelő időpontban történjen. Be fogod járni a világot a békét hirdetve, majd ezer évvel a béke után visszaköltözöl a Kristályfúriákkal Hibbant-szigetre. Ott fog lenni a lány, és a saját sárkánya vezeti majd el hozzád, aki közületek való lesz."
Ezután már a földön találtam magamat, s idáig nem nagyon értettem, hogy miről beszélt nekem Xena, de ma te megmutattad nekem. S mivel még nem részleteztem neked a viszályt, akkor most megteszem. Egyszer régen, majdnem négyezer éve megjelent a világ. Ekkor jött Xena, a sárkányok úrnője és megteremtett egy szigetet, amin most is állunk. Ennek a szigetnek eleinte Fúriavölgy volt a neve. Idővel megjelent Asgard is az isteneivel, és az egyetlen szigetre, Fúriavölgyre teremtette meg saját imádóit, az embereket. A sárkányok barátságosan próbálták őket fogadni, és a viking népcsoportra hallgató emberek is erre törekedtek. Megvoltak néhányszáz évig, míg egy Éjfúria el nem kezdte rombolni a vikingek házait a plazmabombáival azzal érvelve, hogy megölték a kicsinyét. Az igazság viszont messze állt ettől, mert a vikingek nem is mertek a fészek közelébe menni. Szóval más volt az oka a pusztításnak. A közelben Xena vetélytársa, Xolary megteremtette a saját sárkányát, a Vörös Halált. Arra képes, hogy irányítása alá vonja a sárkányokat és manipulálja őket. Ez az Éjfúria pedig azt képzelte a sárkány hatására, hogy egy viking megölte a kicsinyét, erre ő feldühödött és elkezdte rombolni a falut. Erre az emberek elfogták, de másnapra a sárkány megszökött és azután már békén hagyta a falut és jó messze repült a világtól. Xena megsajnálta és megteremtette neki az Éjfúriák szigetét. Délre helyezkedik el, ahol minden Éjfúria szabadon él. Ezek után jött a többi sziget, amik sárkányok után kapták a nevüket. Ekkor nevezték át Fúriavölgyet Hibbant-szigetre. Sajnos nem tudom, hogy honnan jött ez a név, de az első törzsfőnökük neve Hablaty a Hibbant volt. Igazából nem is volt hibbant, csak saját találmányai sosem működtek. Ha jól tudom, akkor most Harákoló Hablaty Haddock a jelenlegi törzsfőnök neve. De ő nem is krákog, csak dadog, de ez most mindegy is. Akkor, ezek után minden sárkánynak saját szigete lett, de voltak vegyesek is. Szóval a vita azzal kezdődött, hogy a leghíresebb Fúriák, az Éjfúriák el akarták foglalni az eget, de ezzel senki sem értett egyet. Én és Vályatfúria társam, kívülről figyeltük az eseményeket. Volt, amit ő tudott és akkor elmesélte nekem, volt, amit én tudtam és akkor elmeséltem neki - szerintem eléggé választékos a szórendje. De ez már csak részlet kérdése. - Megtudtuk az összes vita feleit és a vitájuk tárgyait. Majd aztán jött 10 lány, akik Xena emberteremtményeiből származtak, akik természetfeletti erőt birtokoltak és elnevezte őket Kivetetteknek. Jelenleg 14 fajta létezik, de lehet, hogy van olyan is, amiről még nem tudok. Ők irányítják a sorsunkat a földön és akkoriban ők teremtettek békét közöttünk és megvoltunk egészen máig. Ma kezdődött el a viszály a Rém- és az Erőfúriák között, és most nemrég jutott tudtomra, hogy újra pereskednek az Orkán- és az Időjárásfúriák. Remélem nem fog felterjedni a baj és mi tovább élhetünk nyugodtan és békében, mint eddig. De viszont te még magadról nem meséltél. Mármint a másik világi életedről. Mert tudom, hogy nem innen valósi vagy, ugyanis felismerem őket.
-Oké. A valódi nevem Niki és egy város nevezetű helyről jöttem, melyet úgy hívnak, hogy Püspökladány.
-Érdekes. És milyen a "város"?
-Hát, semmi érdekes, csak épp másabb, mint ez a hely. Ott nincsenek sárkányok és semmi varázslatos lény. Mindenkinek van valami tehetsége és azzal foglalkozik. Nálunk a tanítás iskolákban folyik, amik az idő múlásával változnak. És most már a "második" iskolát járom ki.
-Mit értesz az alatt, hogy "második"?
-Mert három iskolába is jártam, csak kettő ugyan az volt, csak más épület. Másszóval a második iskolai éveimet kezdtem el idén. Vagy inkább tavaly? Igazából a nyári szünetet nem tudom, hova sorolni, mert a két iskolaév között van és akkor most már a következőhöz nézzük, vagy még az előzőhez?
-Ez egy nagyon jó kérdésnek tűnik. Olyan, mint a "Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?" kérdése. Akkor gondolom szeretnél tudni az elődjeidről és az akkori csapatról is - erre bólintottam. - Akkor kezdem. Futó elődöd sajnos nem létezett elég sok évszázadig, de Hikari nevű elődöd volt, aki Értő volt annak idején. Ő és 9 barátja tette lehetővé számunkra az ideiglenes békét, amit, mint mondtam, elkezdtek felbontani. Ha jól tudom, akkor volt egy 11-dik személy is, akit senki sem kedvelt, mert más stílust akart behozni. A neve Kiara volt és a Havasok képességét birtokolta. A karján festmények voltak, amit tetoválásoknak hívott, orrában és fülében ékszerek voltak láthatóak, amiket piercingnek nevezett. Vörös hajában rózsaszín tincsek voltak, amik nem igazán megszokottak a viking világban. És még így is barátok voltak. De a küldetésekre nem vitték őt magukkal, mert ő nem volt a csapat tagja. Emiatt ő mindig kis hóviharokat csinált a szobájában, mert nem akarta elfogadni a tényt, hogy ő még nem lehet benne a csapatban. Majd a béke után 10 évvel bevették őt is, de rá egy évre egyikük sem létezett tovább, csak Kiara. Ekkor határozta el, hogy egyedül folytatja azt, amit elkezdett a lányokkal. Ezután megélt még 90 évet és a temetésén minden szigetről elmentek, ahol segített. Azt mondják, hogy járja még mindig a szigeteket a békét hirdetve, és ott, ahol járt, soha többé nincs veszekedés már. De ez tényleg igaz, mert utam során, ahol jártam és ő is járt, ott mindenki békében élt. Igazából nem egyszer meglátogatott és szerintem igazán kedves lány. Nem értem, hogy miért nem vették be először a csapatba. De szerintem ennyit erről. Tudom, hogy már vissza kell menned a faluba a sárkányoddal, s én most az egyszer megengedem, hogy a falkánkból kiszálljon valaki azért, hogy egy emberrel megmentse a világot. Szabadna esetleg megmondanom, hogy Erőfúria tekinteted van? Csak azért, mert beszélgetésünk alatt legalább háromszor elvakított engem a szemed, mert villámként csillogott fel. Nem tudom, hogy te észrevetted-e, vagy tudtad-e, de ez igaz - ez a beszélgetés nagyon fura véget ért négy óra tájt. Még beszélgettünk egy tíz percet, majd újdon sült Kristályfúriámmal elindultam a faluba, és útközben elkezdtünk beszélgetni:
-Te mit kerestél abban a barlangban amúgy meg? - tettem fel végül a kérdés.
-Nos, egy kis magányra vágytam, de te megzavartál és úgy döntöttem, hogy elküldelek. De aztán te mindig előttem teremtél, és eszembe jutott, hogy mit mondott a Mindentudó, hogy ha egyszer találkozunk egy gyors személlyel, akkor vezessük el őt hozzá. De eddig sosem engedett el egyikünket sem egy emberrel. Mindig azt mondta, hogy tartózkodjunk távol tőlük, de veled most kivételt tett. De miért?
-Mert most úgy gondolta, hogy elenged téged, hogy megmentsük a világot.
-Tessék? Te lennél az egyik személy a gömbből?
-Milyen gömbről beszélsz?
-A Mindentudónak van egy gömbje, amit állítólag a sárkányok úrnőjétől, Xenától kapott. Ez megmutatja a múltat, a jelent és a jövőt. Egyszer véletlen bennmaradtam a teremben amikor jött a Mindentudó és akkor láttam 10 lányt, akik megpróbálják megállítani a viszály terjedését, de nem megy nekik. A Halhatatlan mindig azt kérdezi magától, hogy: "Miért nem fog sikerülni nekik? Xena, kérlek válaszolj!" én meg mostanáig nem értettem, mi történt. Az egyik lány te voltál, s a barátaiddal próbáljátok majd lefékezni a viszályt, nem sok sikerrel. De nehogy elmond a barátaidnak, sőt, szerintem felejtsd is el, mert a Mindentudó azt mondta, hogy nem tudhatjuk, hogy mi fog történni a jövőben, mert az kihatással lesz az azután következő történésekre, amik lehet, hogy jobbak lesznek az előzőkénél. Szóval felejtsd el, amit korábban mondtam! Amúgy meg, gondolom nevet is kell nekem adni, hogyha a sárkányod leszek.
-De miből gondolod, hogy a sárkányom leszel? Amúgy meg a nevednek meg azt adnám, hogy... Teemo. Mit szólsz hozzá?
-Nos, nem is rossz. És akkor most hova megyünk?
-Mondjuk vissza a faluba, mert ma este lesz egy bál, amire te is meg vagy hívva.
-Én? De hát ők nem is tudnak arról, hogy én létezek.
-Igaz, nem tudnak, de azt mondták nekem, hogy a sárkányomnak is meg kell jelennie, és mivel te lettél a sárkányom, ezért neked is el kell menned.
-De ugye nem kell valami puccos ruhát felvennem, mint azoknak az embereknek a faluban?
-Nem, dehogy! Miket képzelsz te? A sárkányok nem emberek. Nem kell felöltöznöd. Csak próbálj meg viselkedni és ne nyúlj semmihez és senkihez! Oké?
-Rendben. Akkor a nevem Teemo?
-Ühüm.
-És akkor be fogod nekem mutatni a többi helyet is a faluban?
-Miért ne mutatnám be? Ja, hát nem is igazán ismerem még a falut, szóval nem nagyon tudlak körbevezetni. De nekem el kell mennem Hangához, hogy megcsinálja nekem a ruhámat.
-Akkor neked kell ruha? Én ezt nem értem.
-Jobb is ha nem érted - azután beszélgettünk mindenről, majd mikor Hangához értünk, akkor Nala épp elment, mert ő már készen lett és azután Teemo kint körülnézett, míg nekem elkészült a ruhám. Hanga nagyon érti a dolgát, mert tíz perc alatt kész is lett mindennel. A ruhám egy szép zöld és szürke keverékéből álló szett volt, s amint felvettem, elkezdett csillogni rajtam és a zöld színű anyagon csillagok jelentek meg. De amint levettem, azok nem tűntek el. Majd elmentem és megkerestem a kovácsműhelyt, hogy csináljanak nyerget Teemonak, hogy majd tudjunk repülni. Ez kész lett húsz perc alatt, majd körberepültük a szigetet. Csodálatos látvány volt. Ez után pedig benéztünk a nagyterembe. Remekül feldíszítették a többiek. Majd pedig láttam, hogy a nap lemenőben van, szóval felöltöztem a ruhámba. Két percre rá pedig már ott álltam a többiekkel a nagyterem előtt. A többiek is átjöttek, és úgy tűnik, mindannyian itt maradnak. Én nem részletezném nektek a ruhák kinézetét, mert Hilda biztosan megteszi. Miután pedig beléptünk, elárasztott minket a friss mézsör és a finom sültek illata. Majd Hilda egy kicsit elbambult, amit mind' észre vettünk, szóval megkérdeztük.
-Semmit, csak éppen elgondolkoztam valamin.
-Ne mond! Az emlékek csak úgy üvöltenek belőled. Tudom, hogy a kislányt nézted és azt is tudom, hogy miért - válaszolt Melena. - Tudod, hogy Ő hozott minket ide. Ezt könnyen le tudtam venni az arcodból. Útközben Vihar elmagyarázott mindent az erőmről. Jó, hogy vele találkoztam, különben nem tudtam volna megtanulni semmit sem ennyi idő alatt.
-Igazán találó név egy Időjárásfúriához - fűzte hozzá Helena.
-Jólvan. Igazad van, a kislányt bámulom. Nagyon fura így, kék hajjal. Szerintetek is ő az, aki idehozott minket?
-Érted aki miatt idejöttünk - tettem hozzá
-Ahha. Valahogy így.
-Nem. Csakis így.
-Oké. Próbáljatok meg beszélgetni vele, de semmi feltűnés. Nekem mennem kell - ezután el is rohant, aztán nem találtuk.
-Rendben. Akkor mi így hárman - mutatott Melena Nalára, Elizára és magára - megyünk közvetlen hozzá. Majd aztán ti ketten - mutatott rám és Dyrára - jöttök, ezek után ti ketten - mutatott Helenára Lillandélra - csatlakoztok, végül ti ketten - mutatott Elinára és Karinára - léptek színre és megkérdezzük néhány dologról. Találjatok ki valami imprót, mert valahogy fel kell vezetni. Például: "Nézzétek lányok! Kóstoltátok már?" és a többi dolog. Szóval, menjetek. Ne feledjétek a sorrendet! Senki se jöjjön hamarabb! - majd elindultak a kislány irányába. Dyrával úgy döntöttünk, hogy majd várunk öt percet, amíg nem megyünk. Tehát egy kicsit beszélgettünk és ittunk. Mármint iszogattunk. Végül felkaptunk egy kisebb adag sütit és elindultunk a lányok felé. Mivel Dyra a jobb fogalmazó, de én meg a szókimondóbb, ezért Dyra mondta el az imprót.
-Sziasztok lányok! Kóstoltátok már ezt a sütit? Nem tudom, mi van benne, de megbabonázott. Oh! Szia. A nevem Dyra és ő itt Hikari. Téged hogy hívnak? - egy kicsit nagyon megváltozott Dyra. Eddig nem volt ilyen... hogy is mondjam... nem tudom... ilyen merész?
-Szia. A nevem Sarah és ahogy látom, ti is kivetettek vagytok.
-Ömm. Igen. Te milyen fajta vagy? - kérdeztem.
-Én nem tudom. Flake mesélt róla, hogy Kivetett lennék, de azt sajnos nem tudom melyik. És ti? Ti milyen Kivetettek vagytok?
-Én Légi vagyok - válaszolt Dyra.
-Én pedig Futó - Sarah igazán meglepődött, nem tudom miért. - Mi történt?
-Csak az van, hogy Flake beszélt nekem arról, hogy régen léteztek a Kivetettek, de nem hittem, hogy majd egyszer ennyi lesz ilyen hosszú idő után.
-Azt hiszem te ezer évre gondolsz - szólalt fel Melena, majd egy csikorgás zavart meg mindannyiunkat.
-Köszönöm a figyelmet. Ma egy rendhagyó ünneplés lesz, ugyanis készült néhány új hangszer, amikből zene fog áradni. De ahhoz kell néhány segéd, mert ezek maguktól nem fognak muzsikálni - szóval erre kellett a hegedű. Már értem. - És mielőtt bárki elkezdne mondani valamit, szeretném, ha Asztrid ide jönne a színpadhoz, és természetesen nem tudtam erről, hogy én leszek a konferátor, csak Hablatynak most jutott az eszébe, hogy én talán jó leszek. De akkor elég legyen a szóból, jöjjön egy történet egy tündérmeséről, ami manapság egyre jobban azzá vált. Amíg készülnek a többiek, addig hadd mondjak egy kis bevezetőt. A dal egy ötlete volt a személynek, aki most elő fogja adni. A lány; mert a kedves előadónk egy férfi; megbántotta őt, de semmi oka sem volt rá, a fiú erre pedig írt egy dalt arról, hogy szerelme; mert természetesen a lány a szeretője volt; hogyan hagyta el őt a nagy kérdés előtt. Szóval vikingek és viking nők, köszöntsük nagy szeretettel Harákoló Hablaty Haddock-ot!
-Köszönöm a felvezetést Hilda. Igen, amit Hilda mondott, az igaz, szóval hátha ezzel meg tudsz nekem bocsájtani kedves Asztrid - ezután a színpad széléhez ment, visszafordult és elkezdett játszani a hegedűn. Nem volt meglepő, hogy Hilda a Fairytale-t választotta neki, de Hablaty hangja annál inkább, hiszen Alexander hangja volt, mert azt bárhol felismerem, de akkor térjünk rá a szövegre. Eddig sosem merültem bele annyira, mint most, ugyanis az egy év angolnak hála, most azonnal le tudtam fordítani:
Évekkel ezelőtt, mikor még fiatalabb voltam,
Kicsit tetszett egy lány, akit ismertem.
Az enyém volt, szerelmesek voltunk,
Ez akkor volt, de igaz volt.
Kicsit tetszett egy lány, akit ismertem.
Az enyém volt, szerelmesek voltunk,
Ez akkor volt, de igaz volt.
Szerelmes vagyok egy tündérmesébe,
Még ha fáj is,
Mert nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
Még ha fáj is,
Mert nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
Minden nap harcoltunk,
Minden éjjel szerelembe estünk.
Senki sem tudott jobban elszomorítani,
De senki sem tudott magasabbra emelni.
Minden éjjel szerelembe estünk.
Senki sem tudott jobban elszomorítani,
De senki sem tudott magasabbra emelni.
Nem tudom, mit csináltam,
De hirtelen elszakadtunk egymástól.
Napok teltek el, de nem találom őt,
De ha egyszer meglesz, újrakezdünk mindent.
De hirtelen elszakadtunk egymástól.
Napok teltek el, de nem találom őt,
De ha egyszer meglesz, újrakezdünk mindent.
Szerelmes vagyok egy tündérmesébe,
Még ha fáj is,
Mert nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
Még ha fáj is,
Mert nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
Ő egy tündérmese, igen,
Még ha fáj is.
Nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
Igazán, de nagyon jól illett ide. Ezek után Asztrid sírva rohant fel és magához szorította Hablatyot úgy, hogy majdnem megfulladt.Még ha fáj is.
Nem érdekel, ha elvesztem az eszem,
Már el vagyok átkozva.
-Akkor neked kell még a másik dal? - kérdezte Asztridtól?
-Van másik is?
-Van. Neked írtam mind a kettőt - ekkor csentintés és lágy dobzene szólalt meg, majd egy gitár és a dal:
Amikor távol vagy,
próbálok figyelni a dolgokra.
Muszáj ezt tennem,
de a kezeim remegnek,
mert megőrülök érted.
próbálok figyelni a dolgokra.
Muszáj ezt tennem,
de a kezeim remegnek,
mert megőrülök érted.
Amikor magam vagyok,
azon gondolkodok hogy ez talán
igaz vagy sem.
És félek attól hogy zuhanok,
nélküled zuhanok.
azon gondolkodok hogy ez talán
igaz vagy sem.
És félek attól hogy zuhanok,
nélküled zuhanok.
De aztán meglátom a mosolyod,
és erősebbnek érzem magam,
büszkének érzem magam.
Ilyen az amikor megerősödök,
és baby ez az a dolog amit hangosan (is) kimondok.
és erősebbnek érzem magam,
büszkének érzem magam.
Ilyen az amikor megerősödök,
és baby ez az a dolog amit hangosan (is) kimondok.
Tiéd a szívem.
Baby tudom hogy ez most igazi,
így hát jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
Baby tudom hogy ez most igazi,
így hát jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
És csak remélem,
(hogy) mélyen a szívedben
te is ezt érzed.
Mert jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
(hogy) mélyen a szívedben
te is ezt érzed.
Mert jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
Amikor külön vagyunk,
egész nap csak járkálok a neveddel a szívemben.
És nem tudom befejezni az álmodozást,
a legédesebb álmokat rólad.
egész nap csak járkálok a neveddel a szívemben.
És nem tudom befejezni az álmodozást,
a legédesebb álmokat rólad.
Ébren fekszem, amikor nem vagy az ágyamban,
mert nem tudlak kiverni a fejemből.
És olyan bolondnak érzem magam,
a legnagyobb bolondnak nélküled.
mert nem tudlak kiverni a fejemből.
És olyan bolondnak érzem magam,
a legnagyobb bolondnak nélküled.
De aztán meglátom a mosolyod,
és egy pillanat alatt boldog, erős és büszke vagyok.
Ilyen az amikor megerősödök,
baby nem bánod ha hangosan (is) kimondom?
és egy pillanat alatt boldog, erős és büszke vagyok.
Ilyen az amikor megerősödök,
baby nem bánod ha hangosan (is) kimondom?
Tiéd a szívem.
Baby tudom hogy ez most igazi,
így hát jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
Baby tudom hogy ez most igazi,
így hát jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
És csak remélem,
(hogy) mélyen a szívedben
te is ezt érzed.
Mert jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
Ezek után pedig Hilda oda ment a színpad elé egy kis dobozkával és odaadta Hablatynak:(hogy) mélyen a szívedben
te is ezt érzed.
Mert jöttem hogy szeresselek,
és ez az amit tenni fogok.
-Asztrid. Nos, sokat gondolkodtam én, hogyan rakjam össze a kérdést, de megtisztelnél azzal, hogy a feleségem lennél?
-Igen. Igen... igen, igen, igen! - majd a nyakába borult és megcsókolták egymást. Ha nekem ilyen lenne a kapcsolatom a barátommal, akkor én már nagyon boldog lennék. Közben a többiek is hozzánk érkeztek, és egyszer csak Helena elkezdett mondani valamit.
-Lányok. Asszem tudom, mi történt Asztriddal.
-Tessék? - kérdeztük egyszerre.
-Az ájulása azért volt, mert egyre melegedik az éghajlat. Már itt és most megkezdődik a globális felmelegedés - mi a? De ő honnan tudja, hogy Asztrid elájult?
-De ezt mégis honnan az Odin vájta ménkűből veszed? - kérdezte szépen Lillandél.
-Az van, hogy, ha Tüzes vagy, akkor megérzed a hőmérséklet változását. Ezt Rose tanította nekem. Délután még volt egy kis időnk beszélgetni. De ahogy érzem, jobb, ha a színpadhoz szalad valaki - ekkor Hildához szóltam gondolatban, hogy:
"Hilda! Kapd el Asztridot!" - ahogy láttam, vette a lapot, mert visszakacsintott nekem és azonnal rohant is, s szerencsére időben elkapta. Majd visszajött egy gondolat.
"Ez mitől van?" - Hilda gondolom kíváncsi.
"Helena mondta; mivel ő Tüzes; megérzi a hőmérsékletváltozást, és kezd egyre melegebb lenni. Hilda. Elkezdődött a globális felmelegedés." - itt egy kicsi sokkba került, amiből Hablaty ébresztette fel.
-Hilda, mi a baj?
-Se-semmi. Csak kaptam egy üzenetet.
-... Milyen üzenetet?
-Hikari küldte, hogy Helena érzi azt, hogy melegedik az levegő odakint, ami azt jelenti, hogy elkezdődött a globális felmelegedés.
-A globális mi?
-Globális felmelegedés. Egyre melegebb lesz, és néhány hónapon belül már olyan meleg lesz, hogy nem lesz semmi csapadék. Visszatérve Asztridra: vidd el Gothihoz és mond meg neki, hogy rakjon a homlokára egy kevés jeget, vagy valami nagyon hideget, amit cserélni kellene.
-Ezt is üzenetbe kaptad?
-Nem. Ezt én raktam hozzá - majd Hablaty elkezdett rohanni Asztriddal a karjaiban Gothi felé. Gondoltam, hogy segítek.
-Ne segítsek? - termettem mellette.
-De, az jól jönne. Majd megyek én is! - ez után átadta Asztridot és megállt egy kicsit pihenni. Útközben felértem és kopogtam.
-Asszem valami baj van - majd bevittem Asztridot és lefektettem. Kerestem egy kis jeget; szerencsére találtam; amit egy kis bőrdarabba becsomagoltam és a lány homlokára raktam. Két perc elteltével megérkezett Hablaty is, addig pedig Gothi kérdezgetett arról, hogy mi történt. Visszaérve a bálra pedig azt láttam, hogy Hilda és Sarah kint beszélget; azt viszont nem tudom, hogy miről; és közben mézsört iszogatnak.
-Szerintem is. De honnan tudtad? - ezután láttam, hogy Sarah észrevett és már csak azt éreztem, hogy álmos vagyok, és hogy akárhol el tudnék most aludni. Aztán lecsuktam a szememet, de már ki nem nyitottam és már csak a térdeim koppanását éreztem a földön...
már ki nem nyitottam és már csak a térdeim koppanását éreztem a földön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése