7. fejezet: A bál és még több titok; Habár ez egy álom

Végre, megvan ez a fejezet is. Remélem tetszeni fog.

*Én szemszögem*
°Az előző rész tartalmából°
Én úgy döntöttem, hogy a tengerparton keresek valami sárkányt. Mikor odaértem, semmi különös dolgot nem láttam, majd egy sárkánysikolyt hallottam... A hang iránya felé futottam és akkor azt láttam, amitől rettegtem. Egy sárkány, pontosabban valamilyen fúria - mert igazából nagyon Éjfúriás volt a kinézete - egyik szárnya egy kisebb adag kő alá szorult. Elindultam, hogy segítsek neki, de ő rám mordult...
-Esetleg lennél a sárkányom? Mármint tudod, akivel együtt dolgozhatok, játszhatok és beszélgethetek. Mi a válaszod? ... Tulajdonképpen milyen sárkány is vagy?
-Én Vályatfúria lennék kedves. Az Ősi Fúriák leszármazottja vagyok és további 13 fajtársammal alkotjuk a Fúriák Szövetségét. Régen még viszályban voltunk egymással. Rá két évre pedig jött 10 személy, akik jobb belátásra térítettek minket. Mindenki megvolt egészen mostanáig... Te még nem is tudsz a Kivetettekről. Felsőbbrendű lények, amiért a vikingek; zárójelben azok, akik sárkányokat ölnek; elűzik őket a szigetükről, legrosszabb esetben megölik...
-WOAW!!!! Ti lesztek a következő generáció, akik örökre megszűntetik a viszályt a Fúriák Szövetségében!! ÁÁÁÁÁÁ!!!!...
Úgy döntöttünk a lányokkal, hogy délután még áthívjuk a többieket is a bálra... Már javában folyt a mulatság. Zene és mézsör mindenütt, amerre a szem ellát. Sokféle sárkány volt látható. Ekkor fel véltem fedezni egy kék hajú lányt. Amint felém pillantott, a szeme felragyogott és akkor jöttem rá valamire. Ő az, akit kerestem. Ő az, aki idehozott minket. Ő a kislány!
-Hilda! Mit bámulsz? - zökkentett ki gondolatmenetemből Hikari.
-Semmit, csak éppen elgondolkoztam valamin - hazudtam.
-Ne mond! Az emlékek csak úgy üvöltenek belőled. Tudom, hogy a kislányt nézted és azt is tudom, hogy miért - mondta Melena. - Tudod, hogy Ő hozott minket ide. Ezt könnyen le tudtam venni az arcodból. Útközben Vihar elmagyarázott mindent az erőmről. Jó, hogy vele találkoztam, különben nem tudtam volna megtanulni semmit sem ennyi idő alatt.
-Igazán találó név egy Időjárásfúriához - fűzte hozzá Helena.
-Jólvan. Igazad van, a kislányt bámulom. Nagyon fura így, kék hajjal. Szerintetek is ő az, aki idehozott minket? - tettem fel végül a kérdést.
-Érted aki miatt idejöttünk - tette hozzá Hikari.
-Ahha. Valahogy így.
-Nem. Csakis így - ez olyan Hablaty-Takonypóc párbeszédnek hangzott.
-Oké. Próbáljatok meg beszélgetni vele, de semmi feltűnés. Nekem mennem kell - ezután el is rohantam a színpadhoz, keresve Hablaty gondolatait. Könnyen rá is leltem, és szerencsémre, már elő is készült mindenki. Útközben megpróbáltam egyszerre két dologra is figyelni: Arra, hogy értsem, mit mond Hablaty és arra, hogy halljam, mit mond a kislány. Nehéz volt összehoznom, de végül megértettem mindent. A kislány neve Sarah és 10 éves. Ő még igazából semmit sem tud a képességéről és természetesen találkozott Kristallal is. Ő egy Tűzfúria és ahhoz képest eléggé kedves is. Hablatyra visszatérve, ő pedig megkért, hogy néhány perc múlva konferáljam fel őket és hívjam előre Asztridot. Ezek után lecsatlakoztam a kislányról és felmentem a színpadra. Senki sem figyelt rám elsőre, szóval egy kicsit hangosan elsikoltottam magamat, hogy egy karchangot lehessen hallani. Ez szerencsére bevált.
-Köszönöm a figyelmet. Ma egy rendhagyó ünneplés lesz, ugyanis készült néhány új hangszer, amikből zene fog áradni. De ahhoz kell néhány segéd, mert ezek maguktól nem fognak muzsikálni. És mielőtt bárki elkezdne mondani valamit, szeretném, ha Asztrid ide jönne a színpadhoz, és természetesen nem tudtam erről, hogy én leszek a konferátor, csak Hablatynak most jutott az eszébe, hogy én talán jó leszek. De akkor elég legyen a szóból, jöjjön egy történet egy tündérmeséről, ami manapság egyre jobban azzá vált. Amíg készülnek a többiek, addig hadd mondjak egy kis bevezetőt. A dal egy ötlete volt a személynek, aki most elő fogja adni. A lány; mert a kedves előadónk egy férfi; megbántotta őt, de semmi oka sem volt rá, a fiú erre pedig írt egy dalt arról, hogy szerelme; mert természetesen a lány a szeretője volt; hogyan hagyta el őt a nagy kérdés előtt. Szóval vikingek és viking nők, köszöntsük nagy szeretettel Harákoló Hablaty Haddock-ot!
-Köszönöm a felvezetést Hilda. Igen, amit Hilda mondott, az igaz, szóval hátha ezzel meg tudsz nekem bocsájtani kedves Asztrid - majd eljött a színpad szélére és a jól begyakorolt koreográfiát kezdte csinálni. Szerencsére találtam 3 srácot is, akik a háttértáncos szerepet töltötték be. Ekkor elkezdődött a dal:

Years ago, when I was younger
I kind of liked a girl I knew
She was mine and we were sweethearts
That was then, but then it's true
I'm in love with a fairytale
Even though it hurts
'Cause I don't care if I lose my mind,
I'm already cursed

Every day we started fighting
Every night we fell in love
No one else could make me sadder
But no one else could lift me high above
I don't know what I was doing
When suddenly we fell apart
Nowadays I cannot find her
But when I do we'll get a brand new start
I'm in love with a fairytale
Even though it hurts
'Cause I don't care if I lose my mind,
I'm already cursed
She's a fairytale, yeah
Even though it hurts
'Cause I don't care if I lose my mind,
I'm already cursed

Igazán, de nagyon jól megcsinálták. Nem csoda, hisz' én tanítottam nekik. Ezek után Asztrid sírva rohant fel és magához szorította Hablatyot úgy, hogy majdnem megfulladt.
-Akkor neked kell még a másik dal? - kérdezte Asztridtól.
-Van másik is?
-Van. Neked írtam mind a kettőt - majd jeleztem, hogy indulhat a dobszó, a csettintés, majd intettem, mikor jöhet be a gitár. Majd elkezdődött a dal:

When you're away
I try to focus on things
I need to do
but my hands are shakin',
'cause I'm just mad about you.

When by myself
I think of all that may
or may not be true.
And I'm scared of falling
falling hard without you.

But then I see your smile.
And suddenly I feel stronger,
I feel proud.
that's when I man up.
And girl, there's a thing
I gotta say out loud.

You got my heart.
Baby, I know this time it's true
So I came to love you.
And that's what I'm gonna do.

And I just hope,
deep in your heart
you feel it too.
'Cause I came to love you,
and that's what I'm gonna do.

When we're apart
I walk around all day
with your name in my heart
And I can't stop dreamin'
the sweetest dreams about you.

I lay awake when you're not in my bed.
Because I can't get you out of my head
And I feel so foolish.
The biggest fool without you.

But then I see your smile
and all the sudden
I'm happy, strong and proud.
That's when I man up.
Girl, do you mind if I say this out loud.

You got my heart.
Baby, I know this time it's true
So I came to love you.
And that's what I'm gonna do.

And I just hope,
deep in your heart
you feel it too.
'Cause I came to love you,
and that's what I'm gonna do.

Ezek után pedig oda mentem a színpad elé egy kis dobozkával és odaadtam Hablatynak:
-Asztrid. Nos, sokat gondolkodtam én, hogyan rakjam össze a kérdést, de megtisztelnél azzal, hogy a feleségem lennél?
-Igen. Igen... igen, igen, igen! - majd mindenki tapsviharban tört ki. Majd Asztrid Hablaty nyakába borult és megcsókolta. Néhány percre rá, pedig üzenetet kaptam Hikaritól, amiben azt mondta, hogy szaladjak Asztridhoz, és kapjam el. Megkerestem gyorsan Hikarit és rákacsintottam, hogy lássa, vettem a lapot. Majd elkezdtem rohanni Asztridhoz és pont elkaptam.
"Ez mitől van?" -kíváncsiskodtam.
"Helena mondta; mivel ő Tüzes; megérzi a hőmérsékletváltozást, és kezd egyre melegebb lenni. Hilda. Elkezdődött a globális felmelegedés." - itt egy kicsi sokkba kerültem, amiből Hablaty ébresztett fel.
-Hilda, mi a baj?
-Se-semmi. Csak kaptam egy üzenetet.
-... Milyen üzenetet?
-Hikari küldte, hogy Helena érzi azt, hogy melegedik az levegő odakint, ami azt jelenti, hogy elkezdődött a globális felmelegedés.
-A globális mi?
-Globális felmelegedés. Egyre melegebb lesz, és néhány hónapon belül már olyan meleg lesz, hogy nem lesz semmi csapadék. Visszatérve Asztridra: vidd el Gothihoz és mond meg neki, hogy rakjon a homlokára egy kevés jeget, vagy valami nagyon hideget, amit cserélni kellene.
-Ezt is üzenetbe kaptad?
-Nem. Ezt én raktam hozzá - majd Hablaty elkezdett rohanni Asztriddal a karjaiban Gothi felé. Útközben pedig Hikari elkérte őt és tovább rohant. Hát ezzel lőttek a meglepi dalomnak. De ennek már mindegy. Útközben megpróbáltam lenyugtatni a népet, mert igazán megváltozott a hangulat. Ezek után Sarahval ütköztem össze ás elkezdtünk beszélgetni.
-Te tulajdonképpen miért is jöttél ide? Egyáltalán honnan tudtad meg, hogy át tudsz jönni?
-Erre nagyon egyszerű a válasz. Csak egy kis magányra vágytam, és természetesen olvastam a könyvet. Gondolom tudod, miről beszélek, mert akkor ti sem lennétek itt?
-Ühümm. Te honnan vetted a Sarah nevet?
-Az egyik kedvenc sorozatszereplőmet úgy hívják. De neked honnan jött a Hilda?
-Betűket raktam össze, mindegyik egy dologhoz köthető, amit észrevettem azon a napon. Azok után jött ez.
-Ahha. Értem. Te mennyire szereted a filmet? Mármint ezt?
-Eléggé. Képzeld, májusban kaptunk egy feladatot, hogy DeanDeblois-tól kell előadnunk egy saját átdolgozás és ezt a darabot választottuk, hogy a második film után jöjjön ki. Szerencsére már van valami hozzá, mert októberre kell. De még a többiek szemszögéből is kell valami, majd elkérem az egész hacacáré után. Lehet, hogy tovább kell maradjunk, mint egy hét, mert a szüleinknek azt hazudtuk be, hogy egy egyhetes táborba megyünk, ami tudni illik egy hétig tart...
-Ja. Értem. És akkor most ti vagytok azok, akik majd megakadályozzák a Fúriaviszályt?
-Én inkább megszüntetésnek nevezném. Nem szeretnénk, ha újra kezdődne.
-Én is így lennék vele. Miért jöttetek amúgy meg utánam?
-Nem tudom. De megihletett az, hogy, ha kiderítjük, hogyan jutottál át, akkor meg tudjuk csinálni a darabot. Amúgy meg tudom, hogy Tűzfúria vagy, de ahhoz képest elég kedves.
-Szerintem is. De ezt honnan tudtad? - majd észrevettem, hogy elkezd nézni valamit. Ez a valami Hikari volt, aki ezek után a térdére rogyott és, mint ha mély álomba merült volna, elaludt. Majd Sarahra néztem és láttam, hogy meg volt lepődve. Akkor jöttem rá valamire:
-Sarah. Te egy Alvó vagy...
-Hogy mi vagyok?
-Egy Alvó. Bárkit, bármennyi időre el tudsz altatni. Kristal mondta nekem. Fura, hogy most derült ki. De vajon miért most? Nekem már az első napomon fény derült a képességemre.
-Hát nem is tudom. Nagyon megijedtem, hisz olyan hirtelen termett itt és csak rápillantottam - mondta rémült hangon.
-Hát Hikari mivel Futó, ezért elég gyorsan terem ott mindenhol. De szerintem valahová el kéne vinni Hikarit. Van valami kunyhó szerűséged?
-Persze. Mind a tízen befértek. Gyere. Hozd! - ezek után elindultunk a főtérre és a díszítetlen házhoz. Bevittük Hikarit, de nem akart felébredni és így útközben elaludtunk. Reggel pedig már a többiek is bent aludtak a házban. De amikor felébredtem, akkor elcsodálkoztam, hogy ki, hogyan fekszik. Valaki ilyen pózban, valaki pedig olyan módon aludta az igazak álmát. Csendben próbáltam kimenni és szerencsémre sikerült. Amint kiléptem, a nap a szemembe csapott és az állásából ítélve úgy kb. 10 óra lehetett, de még aludt az egész falu egy házat kivéve. A falu legfelső, legjobb területen fekvő házából zajok szűrődtek ki, szóval elindultam megnézni. Amint benyitottam, akkor Asztriddal futottam össze, mert valamin veszekedhetett Hablattyal.
-De Asztrid! Te ezt nem értheted - kiáltotta utána Hablaty reménytelenül.
-Itt meg mi történt? - tettem fel a már gondolom mindenkiben megfogalmazódott kérdés.
-Ma reggel jött egy Rémposta, de nem is akárkitől - ezzel átnyújtotta a levelet, amiben az állt, hogy...

/Csak egy reklám/

Mi történik ha olyan autót vezetsz amelyre mindenki felfigyel? Amely rabul ejti a tekintetet és bárkit megbabonáz. Egyszerre elegáns, stílusos és intelligens. Bármerre mész vele, újabb izgalmak várnak.

-Ilyen érzés a Toyota C-HR-t vezetni.

Keresse a Toyota C-HR-t márkakereskedéseinkben 0% THM-mel.

/Csak egy reklám/

/Időugrás (2 nap)/
*Én szemszögem*
Ez a vita kezd elfajulni. Nem igazán fognak kibékülni Hablatyék ha továbbra is így folytatják. A srácokkal távolról nézzük a jelenetet a falu széléről, s ők pedig hallani szeretnék. Az az egyetlen baj, hogy csak nekem van olyan hallásom, hogy elő tudjam nekik adni, szóval nekem kell ezt megtennem. (Asztrid, Hablaty)
-De Asztrid kérlek! Nem, Hablaty. Értem, hogy nincsen időd velem vitatkozni - veszekedtem magammal. - De te ezt nem értheted. De igenis értem. Nem szeretnéd, hogy veled menjek - ja igen. Elfelejtettem. Hablaty el akar menni a Drákó elleni háborúba, s még minket, Kivetetteket sem visz. Ja, még egy dolog. Drákó visszatért, és hadat üzent Hibbantnak, miszerint, ha ők nem adják át a sárkányokat, akkor háború lesz belőle. Ennek okán Hablaty úgy döntött, hogy elviszi az összes sárkányt, de nem azért, hogy átadja őket, hanem háborúzni. Asztrid vele szeretne tartani, de Hablaty nem engedi, hogy vele menjen. De minket sem visz el, és ez kezd dühítő lenni. Szóval elkezdtem magammal vitatkozni, hogy lerögzítsem a srácoknak azt, amit Hablaty és Asztrid beszélget. Egy kicsit nehéz volt, mert nem vagyok két személy. - De Asztrid. Azért nem viszlek magammal, hogy megvédjelek. De mégis mitől? Attól, hogy bajba keverjelek? Csak segíteni akarok. Nem érted? Azért hagylak itt mert szeretlek - ekkor Hablaty megcsókolta Asztridot, aki visszacsókolta. Ekkor mondtam azt, hogy ez viszont nem megy, mert ezt még szuperlátás nélkül is lehet látni. Ekkor váratlan dolog történt. Fafej megcsókolt engem. De nem is rosszul, különben nem viszonoztam volna. De nehogy azt higgyétek, hogy én szeretem, mert k****ra nem így van. De még soha senkit nem szerettem. (Alexander Rybak nem számít) Sőt mi több, még sosem smárolt le senki. De ő csak úgy... megtette. Sosem gondoltam, hogy az elsőt egy meseszereplőtől kapom. Ekkor Fafej felszólalt.
-Mondtam, hogy nekem hamarabb lesz, hugi - remélem nem csak erre ment ki ez. (Még mindig nem szeretem) Mert, ha igen, akkor egy akkora nagy pofont fogok neki lekeverni, hogy a fal fogja adni a másikat. Ezek után még tovább hallgattam a kibékülő beszédet:
-Akkor menjél. Itt foglak várni.
-Nem lesz bajom. Ígérem - majd puszit nyomott az arcára és elviharzott. Eközben én elmentem egy kicsit a faluba, hogy felfrissítsem magamat, mert ezek az események nem semmik voltak. Leültem egy üres padhoz és szép lassan kortyolgattam a mézsört, amit kikértem. Ezután hozzám ültek a barátaim és egyszerre annyi gondolat bombázott meg, hogy annyi még akkor sem volt, amikor Asztrid kérdezősködött. Aztán pedig a kérdések, hogy mindenki egyszerre kezdte el mondani. Semmire sem tudtam figyelni, mert egyre homályosabban láttam, majd egy koppanás és minden elsötétült.
*Hikari szemszöge*
Egyszer csak észre vettem, hogy Hilda eltűnt, szóval magammal húztam a lányokat, s ott teremtünk a nagyteremnél. Bementünk és megpillantottuk őt, majd oda rohantunk. Annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy csak egyet tudtam feltenni, amiből kétszáz lett. Egyszer csak azt láttam, hogy Hilda szeme összemosódik, felvillan legalább kétszer és utána kiájult a padból. Szerencsére elkaptam, és gyorsan felvittem Gothihoz. Bent viszont ott volt Hablaty is, és így mindent el kellett mondanom. A lányok a vizsgálat után érkeztek be lihegve. Ezek után Hablaty fordította nekünk Gothi írását:
-Ugye nem fogalmazódott meg bennetek rengeteg kérdés? Vagy esteleg egyszerre nem mondtatok dolgokat? - ezen mindannyian meglepődtünk, mert ami azt illeti igen, s ekkor egyszerre kezdtük el:
-Hát... Igazából ez történt - ekkor Hablaty a homlokára csapott.
-Ti aztán még nem tanultatok semmit ez idő alatt. Hildának olyan baja van, hogy ha túl sok a kérdés a fejében, mármint, ha sok kérdést hall, akkor kibukik a rendszer, ami egy pillanatnyi szünetre teszi őt és akkor órák telhetnek el amíg újra működni fog. Asszem ezt így kellene mondani a ti nyelveteken. De más szóval, ha sok a gondolat, kérdés, szó, akkor elájul és kómába esik, és aztán órákba telhet, hogy újra talpra álljon. Értitek? Ezt nem szabad tenni - ezen a mondaton ledöbbentünk, hogy az Érzők ennyire érzékenyek.
-És ez az Érzőkre jellemző? - tette fel a mindannyiunkban feltett kérdést Melena.
-Nem igazán. Mivel az Érzők a legfelsőbbrendűek, ezért nehéz ennyi idő alatt megtanulni irányítani a képességüket. És mivel ők elég ritka Kivetettek, ezért nem mindig van elődjük, hogy megtanulják a képesség irányítását. És most úgy tűnik, hogy nem volt elődje.
-De a Vályatfúriák mindent tudnak. Ezt maga Hilda mesélte nekem - szólalt fel Dyra.
-Akkor ezek szerint csak Kristal-t kell megkérdezni. Szerintetek fog beszélni?
-Nem kétségtelen. Muszáj neki. Természetesen, ha nem szeretné, hogy még több ilyen, meg ehhez hasonló dolog ne történjen meg Hildával - válaszoltam Karina kérdésére. Ekkor elkezdett Hilda mozogni, majd csak úgy láthatatlanná vált.
*Én szemszögem*
A feketeség kezdett megszűnni és ekkor hangokat hallottam.
-Nem kétségtelen. Muszáj neki. Természetesen, ha nem szeretné, hogy még több ilyen, meg ehhez hasonló dolog ne történjen meg Hildával - mondta Hikari, majd már láttam egy kicsit és arra gondoltam, bár' ne látnának. Ezek után pedig mindenki ledöbbent, ugyanis lehet, hogy amit gondoltam valósággá vált. Majd később Kristal rontott be az ajtón és rám ugrott. Ijedtem pedig láthatóvá váltam, szóval a többiek ide is rohantak hozzám.
-Mi történt? - tettem fel végül a kérdést, amire sajnos nem kaptam értelmes magyarázatot.
-Hát az van, hogy láthatatlanná váltál - kezdett bele Dyra.
-Tessék? - kérdeztem megdöbbenve.
-Azt hittem, hogy tudod - kezdett bele Kristal is.
-Mit tudok? - ezek már lassan teljesen összezavarnak.
-Akkor nem tudod - köszi, ez sokat segített.
-Hilda. Ugye tudod, hogy néha tökéletesen hallhatók azok a gondolatok, amiket kimondasz? - már Melena is ezzel volt.
-Köszi, de először szeretném megtudni, mi is történt, aztán pedig jöhet a többi.
-Akkor ajánlom, hogy menjünk el a Halhatatlanhoz - mondta Hikari.
-A kihez? - kérdeztük egyszerre.
-A Halhatatlanhoz. Ő a fúriák Mindentudója, aki mindent tud az elmúlt 1000 évből. Hátha tud segíteni.
-Aaaa... - egy kicsit leesett mindenkinek az álla.
-Akkor megyünk, vagy még itt csodálkoztok egy darabig?
-Megyünk! -pattantunk fel egyszerre, majd megfogtuk Hikari kezét és egy barlangban találtuk magunkat.
-Elnézést a zavarásért..., megint. A barátnőm szeretne néhány dolgot megtudni...

/Csak egy reklám/

Mi történik ha olyan autót vezetsz amelyre mindenki felfigyel? Amely rabul ejti a tekintetet és bárkit megbabonáz. Egyszerre elegáns, stílusos és intelligens. Bármerre mész vele, újabb izgalmak várnak.

-Ilyen érzés a Toyota C-HR-t vezetni.

Keresse a Toyota C-HR-t márkakereskedéseinkben 0% THM-mel.

/Csak egy reklám/

/Időugrás (4 nap)/
*Hablaty szemszöge*
-ASZTRID!!! - kiáltottam fájdalommal küszködve. Igen, amióta elmentem Drákóhoz, szereztem egy-két karcolást, de most olyan sérülést szereztem, amit még Gothi sem tudna meggyógyítani. A jéghegyhez kellett menni, mert azt nevezte ki helyszínnek. Viszont most átszúrt hátulról egy jég darabbal, ami teljesen felnyársalt. Ezért akkorát ordítottam, hogy abba a föld is beleremegett.
*Én szemszögem*
Éppen a mézsörömet ittam a gyakorlás után, mert manapság minden nap 3 órát lenyomunk azzal, hogy fejlesszem a képességeimet. Amikor viszont Éjfúriává változtam, az kiverte a többieknél a biztosítékot. Útközben rájöttünk, hogy mindenkinek van egy speciális képessége, ami nem jellemző egyetlenegy fúriafajra sem. Én a láthatatlanság erejét, Melena a pusztítás erejét, Nala a gyógyítás erejét, Hikari a keménység erejét, Dyra az illúzió erejét, Karina az erő erejét, Helena a teleportálás erejét, Lillandél a fénylés képességét, Elina a teremtés erejét és Eliza a kapcsolat erejét képviseli. De vissza a jelenbe. Éppen a saját gondolataimban jártam-keltem, s azon elmélkedtem, hogyan lehetnénk egy csapatként a világ megmentői. Eközben viszont egy éles sikítás kiszakasztotta a dobhártyámat, ami elég távolról jött. Amúgy meg már három napja, hogy Hablaty elment a sárkányokkal, s szerencsére a fúriákat nem vitte magával. Visszatérve a sikításra: ez nem volt másé, mint Hablatyé. Egy kissé felsikoltottam én is, mert ez nekem is fájt.
-Mi történt Hilda? - kérdezte Dyra.
-Nagyon semmi, csak az, hogy egy sikolyt hallottam. Egy nagyon távoli sikolyt. De tudjátok, hogy kitől? - erre egy nemleges bólogatást kaptam. - Hablatyét - ez szintén kiverte mindenkinél a biztosítékot.
-De ez hogyan lehetséges? Nem az van, hogy néhány mérfölden belül hallod csak a hangokat?
-De, csak hát ez viszont nagyon hangos volt.
-Próbálj meg beférkőzni a fejébe. Ha nagy a baj, akkor megyünk - ajánlotta Helena. Megfogadtam a tanácsát és megpróbáltam megkeresni a gondolatmenetét.
*Hablaty szemszöge*
Már a számból is folyt a vér, s mióta át lettem döfve, azóta kb. fél óra telt el, de még mindig élek, ami eléggé fura.
*Én szemszögem*
Ezt nem igazán bírom tovább. Nala tartja bennem az életet, de ez annyira fáj, hogy nem értem, Hablatynak hogy sikerült több, mint negyedóráig kibírnia. Ja igen, elfelejtettem. Amint megtaláltam Hablatyot, azonnal összeestem, de szerintem nézzünk vissza az időben.
/Vissza az időben (kb. negyedóra)/
Kerestem, kerestem és kerestem. Már kb. negyedórája próbálom megtalálni Hablaty gondolatmenetét, de eddig nem nagyon jártam sikerrel. És ráadásként még el is fáradtam, szóval Nalának kellett bennem tartania a lelket, mert félek, nem bírom még sokáig. De egyszer hirtelen Hablaty helyében éreztem magamat és a hasamból vér szivárgott ki. A térdemre buktam előre, de Naláék gyorsak voltak és elkaptak. Azóta próbál életben tartani, és ahogy észre vettem, Hablaty is életben van... még.
/Vissza a jelenbe/
Mindenem fáj, s már a végén Gothinál kötöttem ki. Remélem, ha engem meggyógyít, akkor Hablaty is erőre kap. Viszont nem így lett. Egyre jobban fájt mindenem és a számból is elkezdett folyni a vér. Senki sem tudta, mit csináljanak velem, mert csak úgy lehetne meggyógyítani engem, ha Hablaty is meggyógyul. Tehát megkértem a lányokat, hogy vigyenek el a jéghegyhez, akármilyen módon. Szóval kiterveltük, hogy én mindenkit láthatatlanná teszek, Helena mindenkit elteleportál a jéghegyhez közben Nala gyógyít engem. Ez működött, de arra nem számítottunk, hogy ha Nala nem gyógyít tovább, akkor esetleg nem leszünk többé képesek élni Hablattyal. Mert ez történt...
*Nala szemszöge*
Meg kell tegyem a szigetért és a jövőért. Kezdek én is fáradni már, de talán Hablatyra még van energiám. De tévedtem. Félúton Hablaty felé már összeestem, de akkor a fejemben megszólalt egy hang.
-Nala! Erős vagy itt is és a másik világban is - de ez honnan jön? - Nem az a kérdés, hogy honnan jön a hang, hanem hogy ki vagyok. A nevem Kiara. Én vagyok a tanácsadód és a lelki támaszod, de nem te vagy az egyetlen. Szóval szedd össze magadat és mentsd meg Hibbantot - ezek után erőre kaptam és elindultam megmenteni Hablatyot és Hildát. Útközben Drákó is észrevett minket, de a lányok szerencsére feltartották őket. Két perc után pedig annyira megijedtem, amikor felébredt, mert hirtelen nagy levegőt szívott be és hirtelen felült. Szemem sarkából láttam, hogy Hilda is életre kapott, de egyúttal én elveszítettem minden életképességemet és aztán kibillentem az egyensúlyomból és a földdel találkoztam össze.
*Kiara szemszöge*
A nevem Noémi, de a barátaimnak csak Nóci. Karcagon vagyok és a barátaimmal szoktam lógni. De mostanában egyikük sem elérhető. Egyszer elmentem Nikihez, és akkor felfedeztem a naplóját:
Kedves Naplóm!
A mai napon megyünk Hibbant-szigetre Petrával, Nórival és Nikivel. Be kell valljam, a hely sokkal másabb, mint a vetítővásznon. Nem igazán hittem el, hogy a Múzeumparkból lehet eljutni oda, de a legfurább szerintem az, hogy ha hiszel, akkor ott teremsz. Talán majd holnap a többiek jönnek. De még megtudjuk, hogy mi lesz addig. Remélem mindenki felkészült, hogy ha esetleg még ma kell átmenniük. Biztos, hogy lesz valamilyen sárkányom. De nem értettem, amikor Asztrid beszélt nekem egy bizonyos Hilda nevű lányról és barátairól. Már most meg kell tanulnom a lányok neveit, mert már ott nem szólíthatom őket úgy, ahogy itt: Petra Melena, Niki (az egyes) Eliza, Nóri Nala, Tamara Helena, Rebeka Dyra, Niki (a kettes) Hikari, Edina Elina, Réka Karina és Gabi Lillandél. Akkor szerintem ennyi lenne mára. Köszi, hogy meghallgattál.
Mi a jó Isten folyik itt? A lányok most komolyan megtalálták Hibbant-szigetet? Akkor csak követnem kell a naplóba írtakat és átmennem hozzájuk. Szerencsére anya elengedett egy hétre, szóval mentem is. Bementem a parkba és elkezdtem hinni a sziget létezésében és láss csodát, ott teremtem. Igaza volt Nikinek. De nem tudom, hogy őt most hogyan hívják, mert a naplóban nincsen megemlítve. Viszont visszatérve: megnéztem, hogyan is nézek ki...
Nos, mit is mondjak, nagyon sok változáson estem át. Szemem szürkés fekete lett egy kis csillogással beütve. Felül egy ujjatlan szürkés felső, karjomon vörösrózsás tetoválások voltak, amik benyúltak a hátamig. Alul tapadós farmer és lábamon fekete csizma szürke díszekkel. Hajam hullámos, kissé kócos vörös lett egy-két pink csíkkal és a hátam közepéig ért. Kezemen fekete ujjatlan bőrkesztyűt és egynéhány gyűrűt láttam. Fülemben és orromban piercing is volt beszúrva, de ettől független jól néztem ki. Gyakorlatilag maga, a modernizáció megteremtett mása lettem. Ezután pedig elindultam a számomra legszimpatikusabb úton, ami néhány perc séta a hibbanti faluba vezetett. Majd hirtelen minden fehér lett. Megláttam asszem Nórit, azaz Nalát a fehér folyosó másik végén. Nem tudom mi történt, de valamitől legyengült, s akkor bátorítottam fel őt, mert egy hetedik érzékem azt súgta, hogy szóljak hozzá:
-Nala! Erős vagy itt is és a másik világban is - szóltam hozzá.
-De ez honnan jön? - kérdezte.
-Nem az a kérdés, hogy honnan jön a hang, hanem hogy ki vagyok. A nevem Kiara - találtam ki gyorsan valamit. - Én vagyok a tanácsadód és a lelki támaszod, de nem te vagy az egyetlen. Szóval szedd össze magadat és mentsd meg Hibbantot - majd megszakadt a kapcsolat, mert Nala erőt vett magán és elment. Végül összetalálkoztam valakivel. Azzal a kislánnyal, aki pár nappal ezelőtt volt a TV-ben, mert eltűnt. Végül álmosságot érezem és a térdeim koppanását, majd minden elsötétült.