Na, ez is kész, Hamarosan jön a következő
*Asztrid szemszöge*Már a lányok is eltűntek tegnap, nem is jöttek azóta vissza. De jött valaki új is a szigetre. Azt mondta, hogy a neve Kiara. Nagyon hasonlít Hildáékra és ráadásul ugyan onnan jött. De rájöttünk, hogy nem árthat senkinek, szóval neki is lett építve egy ház, amibe a többiek is beférnek. Habár azóta az a globális nem tudom milyen felmelegedés kezdte megtenni a hatását. Manapság egyre többször vagyok rosszul ezért Sarah és Kiara elrepültek a gleccser szigetre hozni egy kevés jeget, viszont egy óriási darabbal tértek vissza. Aztán Kiara kért egy kis cukrot, majd rádobta a jégre és az szétrobbant kisebb darabokra. Azóta nem nagyon járkálnak vissza.
*Kiara szemszöge*
Amióta Nalával kommunikáltam, azóta semmi hírét nem hallottam a lányoknak. Azóta pedig kiderült, hogy Füstfúria és Robbantó vagyok. Sarahval találtunk magamnak egy Orkánfúriát, ami olyan zöldes színű. Amolyan sötét zöld világosabb árnyalatban és a hasa az teljesen fehér. El is neveztem és azóta úgy hívom, hogy Ciklon. Felfedeztük azt is, hogy van egy rejtett képességem is: a biztatás, amit nem igazán hiszek rejtett képességnek, de ha Mindentudó úgy mondja, akkor annak úgy is kell lennie. Visszatérve a Mindentudóra. Azt mondta, hogy fontos szerepem lesz majd a Fúriák sorsának alakulásában, de nem értettem mire mondta. Meg még mesélt pár szót a... várjunk csak. Ha Xena és Xolary halhatatlanok és ellenségek, akkor Xolary miért nem gyárt több sárkányt, ha a Vöröshalált legyőzték? Gyorsan meg kell kérdeznem. Egy negyed órás futás fel a hegyre, majd öt perc barlangséta után ott álltam előtte.
-Szia Kiara. Mi szél hozott ide?
-Semmilyen szél nem hozott, magamtól jöttem. A kérdésed meg az, hogy miért. Igaz? Nos, te nem mondtál el mindent a Fúriaistenekről, szóval most megkérdezem, hogy Xolary mit tett, miután Vöröshalálja a Pokolszirt Kapu szigetén hamuvá vált?
-Tudtam, hogy előbb-utóbb valamelyikőtök megkérdezi. Kezdjük azzal, hogy Xolary tudta, hogy a Vöröshalál kudarcot fog vallani, szóval megteremtette ő is emberlényeit a Vérdung és Fojtonzord családot. Generációik maradtak fenn, de az utóbbi családról évek óta nem hallottam semmi hírt.
-Talán azért, mert egy testvérpár volt, akik közül az egyik egy sárkány gyomrában a rossz felé vezető úton végezte, míg a másik egy Ölvész által a jó felé vezető úton halt meg.
-Te ezt honnan tudod? - döbbent rám.
-Nos, ez az én titkom - még jó, hogy Hildával megnéztük a sorozatot.
-Akkor folytatom. A legtöbbször szövetségben voltak vagy közvetlen, vagy egy harmadik fél által. De nekem most mennem kell. Bocsánat, hogy így alakult, de majd máskor befejezzük. Rendben?
-Rendben - ezek után pedig arra voltam „éhes", hogy hogyan alakult Hablaty és Asztrid kapcsolata az új évadban az ő szemszögéből. Szóval elmentem és megkérdeztem mindenről onnantól, hogy rájöttek, Johann végig gonosz volt.
*Asztrid szemszöge*
„Egyszer csak megjelentek Dagurék.
-Hablaty! - kezdte el Dagur, amitől Hablaty egy kicsit megijedt.
-Dagur. Mala. Ny-Nyíl? - tényleg meglepődhetett, ha a nyilat is köszöntötte.
-Minden rendben srácok? - kérdezte Halvér is a sokk közepedte.
-Soha jobban! Miért kérded? - most komolyan? Dagur azt sem tudja, hogy egy nyílvessző áll ki a vállából?
-Csak mert egy nyíl áll ki a... - kezdte Halvér, de Dagur még mindig mosolygott. - Semmi.
-Nagy belejelenteni valónk van Hablaty Haddock - remélem valami olyasmi, ami nekünk is hasznos.
-Épp befejeztem a Szárny őrzőinek Királyi próbatételét - tessék? Jól hallottam? - Leszögeztem!
-Megfogunk házasodni - hogy mi a Thor kalapácsát fognak csinálni? Pár hónap ismeretség után máris? Oké, ez nekem sok.
-Igen, megfogunk - még Dagur is helyeselt rá. - A Holdon vagyok!
-Huh? - Takonypóc csak ennyit tudott mondani.
-Oh-ho-hoo! - éljenzett Halvér. Ő egy igazi esküvőmegszállott.
-Most pedig, ha uh, valaki meg tudná ezt javítani a ceremónia előtt, azt nagyra értékelném. Nem akarom megsérteni az új szabályokat - oké, ez már tényleg furcsa nekem.
-Hehe. Szabályok - Hablaty most igazán zavarban van... Ezek után bementünk a klubházba, ahol Mala és Dagur az összes csókfajtát „megmutatták", beleértve az eszkimópuszit, lepkét és a medve csiklandozást is. Halvér majd' elolvadt, Takonypóc pedig már undorodott tőle. Rosszabb volt a reakciója, mint nálunk. Még a sárkányok is átvették a Takonypóc formát.
-Ööh. Hablaty?
-Úgy tűnik jól kijönnek az ikrek mediációs dolgai óta, de... uh - ekkor Halvér elkezdett kérdezősködni, hogy hogyan, meg miért, meg mikor és a többi, de ezekre nem figyeltem, mert azon gondolkoztam el, hogy hogyan jöttünk össze Hablattyal. A hipnózisomból Halvér ébresztett fel:
-Bizonyítani, hogy a szerelem nem ismer határokat. Igaz srácok? - ezt most tuti, hogy felénk küldte. Hát végül is miért ne?
-Hé. Hogyan jöttök ki, hogy soha nem használjátok a gügye neveket, vagy nem dörzsölgetitek a szakállatokat egymáshoz? - mi a jó Thorról beszél ez?
-Uh, mert mondjuk nincs szakállunk Takonypóc - mondta ki helyettem is Hablaty.
-Hajítsd el a felvonást. Nyilvánvaló, hogyan néz ki az igaz szerelem - most direkt Maláékra mutat, hogy fájdalmat okozzon nekem.
-O-oké, figyelj. Nekem és Asztridnak másmilyen kapcsolatunk van, sok évnyi barátságra építve - igen, igaza van, de azért Mala és Dagur párosához viszonyítva.
-Igen, aha, um, sok évnyi barátság - szörnyű volt ez, szóval visszamentem a kunyhómba és ott feküdtem néhány percig az ágyamban. Elgondolkoztam mindenen, majd balra fordítva a fejemet megláttam a nyakláncot, amit Hablatytól kaptam eljegyzési ajándékként. Gondoltam felveszem, ha már ennyire szerelmeskedő nap van. Majd kopogtatnak, és abban a reményben elkezdek szaladni, hogy Hablaty az, de nem. Az ikrek állítottak be azzal, hogy most jak vagy hal legyen az esküvői köretben. De megéreztem azt a rossz tengerszagot, ami után már nem volt kedvem válaszolni, szóval elmentek. Rá két másodpercre pedig beszáguldott az éjfúrialovas.
-Hét, szóval te el tudod hinni ezt az esküvői egyezséget? - kezdett bele én pedig előtte lóbáltam a nyakláncot sok feltűnés nélkül, erre fel csak Fogatlan képes rátekinteni. - Úgy értem még sosem láttam Dargurt ennyire szenvedélyesnek bármitől. Nos, kivéve talán, ha megöl.
-Igen. Nem úgy tűnnek, hogy a szemeiket egymáson tartják.
-Igen. Nem vicc - remélem észre veszi... - Szóval, szeretnél kiszállítani egy kis felesleges fémhulladékot? - Odinra mondom, mivel érdemeltem ez ki? Még az ikrek is észrevették, de ő? Te jó szentséges Thor. Ettől elkedvetlenedtem, de attól még elmegyek. Hátha észre veszi.
-Igen, természetesen. Menjünk - most igazán le vagyok hangolva. Az út a szigetig csendben telt és Dagur majdnem elbőgte magát útközben. Majd a szigeten leraktuk a hulladékot és Dagur szinte rátámadt Hablatyra.
-Reméljük, hogy a Páncélszárny majd elfogadja.
-Miért Hablaty? Miért? - most Dagur vagy nem érti, vagy arra gondol amire gondolom, hogy gondol?
-Uh, uh, nos, mert a sárkány fémet használ, hogy megvédje magát és ez - hadarta, de Dagur közbevágott.
-Nem! Miért kellett elválasztanod a szerelmemtől? - gondoltam. - A szívem vérzik tőle úgy, mint ha halott lenne a heves mellkasomtól és ott hagyták volna magányos egy sziklán meghalni.
-Aw, ez olyan gyönyörű Dagur. Nagyon költői - Halvér már megint olvadozik.
-Ugh - ezt már nézni sem lehet.
-Hé, minden rendben van? - még meg is kérdi? Köszönöm Hablaty, a lehető legrosszabban érzem magamat miattad... Már válaszolni készültem, de Dagur közbevágott...
-Hablaty, testvér. Tudom, hogy ez a kérdés sokként fog érni, de... - mivan? Most megkérné a kezét? Ha. Jellemző. - Megtisztelnél azzal, hogy a vőfélyem leszel? - na tessék. Megint az izés jelenet jön, amikor Hablaty annyira zavarban van, hogy azt sem tudja mit mondjon. - Mielőtt válaszolnál, tu-tudom, hogy nem érdemellek meg, de é-én nem tudom elképzel azt a dicső napot nélküled az oldalamon - ajj. Ez már túl sok.
-Uh, Dagur, é-én nem, én nem tudom, mit mondjak - jellemző.
-Mondj igent - oké, ez mint, ha parancsnak hangzott volna.
-Uh... Uh, igen.
-Oh! Testvéri ölelés? - ijj. Ez fájhatott. Még a csontjai roppanását is éreztem. Majd Takonypóc is elkezdett szivatni... továbbra is.
-Hablaty még nem választott vőfélyt? Ugh, ez furcsa, nemde? - majd egy gyors mellkaskönyökléssel válaszoltam neki. Remélem ezek után nem folytatja. Majd meghallottuk a Páncélszárny üvöltését és ekkor elbújtunk. A rejtekben megkérdeztem Hablatyot, hogy lát-e valami különbözőt, valami mást, mint eddig.
-Igen! Hogy tudtam nem észre venni - jajj. Már megkönnyebbültem. - Itt volt egész végig az orrom előtt. Egy Sárkányszem lencse! - te jóságos Odin! Azt a kis lencsét képes kiszúrni, de azt, hogy a nyakláncot viselem, arra már vak. Mivel áldott meg engem Thor? - A Páncélszárnyon van egy sárkányszem lencse.
-Nem hiszem el - kezdte Halvér is. - Egy Sárkányszem lencse egy sárkányon? Hogy vetted észre Hablaty elrejtve annyi sok fém között?
-Persze, hogy észre vette. Hablaty sosem téveszt el olyan fontos dolgot, mint az - miért kellett neki nem észre venni engem. Fel kellett most szólalnom. Hablaty odament a Páncélszárnyhoz és a kezes trükköt próbálta alkalmazni, ami úgy látszik működött addig, amíg a Reptetők néhánya nem lépett közbe. De Krogan nem volt velük, ami elsőre feltűnt nekem, szóval mentünk elüldözni őket. Legalábbis Takonypóc szerint ezt tettük. Vagyis „ő" tette. Majd később a Páncélszárny után mentünk tovább gyalog. Ez szörnyű. Sosem vesz észre. Mint, ha láthatatlan lennék számára ilyen téren.
-Szóval, v-van valami, amiről... beszélni szeretnél? - még van képe mögém jönni és megkérdezni?
-Ha még nem tudod, akkor nem fogom elmondani - mondtam neki.
-Nézd, ha nem mondod el mi a baj Asztrid akkor hogyan segíthetnék?
-Ugh! - már olyan mérge lettem rá, hogy ezt már ki kellett adni. - Hablaty. Ezt az eljegyzési nyakláncot viselem már egész nap. Felfigyeltél egyáltalán rá? Nem. Semmi gond. Persze, hogy nem - most akarja beadni, mennyire jól áll meg minden, szóval ez maga a pokol, ha van ilyen szó.
-Uh, oh, hé. Woaw. Ez csod-, ez csodásan néz ki rajtad.
-Komolyan? - kérdeztem unottan mert ez már a túlzás felső foka.
-Uh... nem, nem. Úgy értem igen. Nos, ez, ez jól néz ki rajtad, de... Mit szeretnél, hogy mondjak? - megölt. Vége az életemnek.
-Van valami ötleted, hogyan érzem most magam Hablaty? - és most magyarázkodni fog.
-Asztrid, az, hogy nem vettem azonnal észre a nyakláncot, nem jelenti azt, hogy nem érdekelsz. Nem tudom. Ha ékszerekre kerül a sor én nem vagyok az az észre vevős típus.
-Oh, nos, nincs problémád a lencse észre vétellel a Páncélszárnyon. Oh, igen, várj egy percet. Csak azért, mert az egy sárkány.
-Asztrid - és megint kezdené.
-Úgy tűnik láthatatlan vagyok számodra.
-Én észre vettem a medált azonnal. Sosincs túl késő, hogy csatlakozz a Jorgenson csapathoz - Takonypóc! Ez most komoly? Ahh. - Okés, igen
tudod... igen, ez csak egy opció...
-Mala és Dagur csak néhány hónapja ismerik egymást és ki nem állják, ha távol vannak egymástól. Mi egész életünkben ismertük egymást Hablaty és sosem éreztem távol magamat tőled - majd levettem a nyakláncot és odadobtam neki. Majd megérkezett a Páncélszárny is, akit üldözni kellet ahhoz, hogy elkapjuk de ehelyett Kroganhoz vezettük. Útközben a Páncélszárny megsérült, szóval el kellet bújnunk, de már elkezdett besötétedni.
-Ugh! Csak ülő kacsák vagyunk idelent - szólalt fel Takonypóc.
-Igaza van Hablaty! Csak idő kérdése, amíg mindannyian elindulunk - helyeselt rá Dagur is. Szegény Páncélszárny. A képessége a páncéljába került.
-Nem tud repülni Hablaty. Nem tudja megtenni - állította fel a helyzetet Halvér.
-Tennünk kell valamit. Gyerünk Hablaty! - mondta Takonypóc és Hablaty rám nézett reménytelenül, mert semmi ötlete nem volt már amióta
visszadobtam neki a medált. Kezdtem megsajnálni. Oh én. Mit tettem? Oda mentem hozzá és megfogtam a kezét.
-Veled vagyok - suttogtam neki.
-Tudom - és ettől már is beindultak a fogaskerekei. - Oké. Megvan mit csinálunk - Dagur elment elcsalni a Reptetőket, míg mi elvittük a
Páncélszárnyat egy biztonságosabb helyre, de Krogan hamar rájött, hogy ez egy csapda és utánunk eredt a többivel. Hablaty rám nézett. Rábólintottam, akármit is tesz, én mellette állok.
-Takonypóc, Halvér, tudom srácok, hogy el tudjátok vinni a Páncélszárnyat magatoktól.
-Mi? -Takonypóc, csak csináld.
-Hablatynak és nekem van még egy befejezetlen ügyünk - pillantottam rá. Majd elindultunk visszafelé. Ezek után Krogan elkezdett minket üldözni, és majdnem lelőtt, de Dagur közbe lépett és azután már ő lett a célpont.
-Jaj, ne. Dagur! - mondtam ki. Nem tudom, mit beszélgethettek, de Dagurt eltalálták kétszer is, viszont azután szembefordult Krogannel és felé rontott.
-Oh, ne - mondta Hablaty és elindult az ütközni készülő páros felé. - Krogan! Szeretnéd a lencsét? - ezzel felmutatta, hogy nála van. - Menj, szerezd meg! - majd belehajította a vízbe. Ezután Krogan küldött még 2 lövést Dagurra és belemerült a vízbe.
-Hablaty, mit tettél? - kezdte Halvér.
-Oda adtam nekik a lencsét. És talán ez vissza fog jönni kísérteni minket valamikor. Amit tudok az az, hogy ma megmentjük ezt a sárkányt - mutatott a Páncélszárnyra és elindultunk vissza a Peremre. Visszaérve viszont az ikrek valami Pengék táncát emlegettek. Kiderült, hogy ez egy hagyományos első tánc a menyasszony és a vőlegény között. És kiderült az is, hogy ajándékokat kapnak a vendégek, amik kis táskák Tűzhányó bizsukkal, amiket lávából vésnek ki. Kőfejnek nagyon tetszett az ötlet. Ezek után Hablaty félre hívott.
-Ne mondj semmit. Ostoba voltam - kezdtem meg.
-Nem, nem voltál. Észre kellett volna vegyem a nyakláncot azonnal, de nem tettem. Biztos voltál. Biztos voltam és rádöbbentem erre ma. Semmit sem tudnék nélküled csinálni Asztrid. Nem a Sárkánylovasokra vagy a Peremre értem. Mindig itt leszel nekem és én mindig ott szeretnék lenni neked - ekkor elővette a nyakláncot és éreztem, hogy a fejem hőmérséklete kezd nőni. - Szeretlek Asztrid Hofferson, mindenestül. És mindig is szeretni foglak - most már tuti, hogy látszik az, hogy vörös lettem...
-Tudom, hogy szeretsz. Nem kell olyanoknak lenni, mint ők. Vagyis mi különböző... - és még be sem tudtam fejezni mert megcsókolt. De most ez valamivel szenvedélyesebb volt, mint máskor.
-Ömm - Halvérék figyeltek minket.
-Ó szentséges - legalább Mala is tudja, milyen a mi kapcsolatunk...
Oké. Gyere Bütyök. Készítsünk néhány Gronkelvasat a Páncélszárnynak - ezek után elmentek a többiek és mi kettesben megnéztük a lenyugvó napot."
*Kiara szemszöge*
-Uhhh. Ez olyan romantikus volt. Főleg a vége. Az egy amolyan bocsánatkérés lett volna?
-Hát úgy is lehet mondani.
-És még milyen romantikus emléked van még Hablattyal? - tettem fel a bennem már rég megbúvó kérdést.
-Egy csomót fel tudnék sorolni, de csak egyet említek meg már közülük. Ez akkor volt, amikor rájöttünk, hogy a Sárkányok királya az Ádáz szigeten van.
*Asztrid szemszöge*
„És leszálltunk.
-Én ezt nem értem - kezdte el Hanga. - Miért támadnak minket? Nem az volt, hogy a Sárkányok királyát keresik?
-Azt is teszik - válaszolt Hablaty, amitől Hanga meghátrált.
-Itt?
-És úgy vélem, a sziget alatt rejtőzik - állapította meg Hablaty. - Ezért nem tudnak a sárkányok repülni itt.
-Ez egy védekezési technika - gondolta Halvér.
-Pontosan. Neki megvan ahhoz a képessége, hogy más sárkányokat irányítson.
-Nos, ne csodálkozzunk, hogy Krogan és Johann ennyire meg akarják szerezni - állapítottam meg én is.
-A Sárkányok királya egy Ádáz. Ha! Szerintem teljesen érthető. Elvégre mi más lehetne? - büszkélkedett Dagur.
-Fenris bácsi. Csakis ő lehet a király - Fafej megint kezdi, de most nem fogok oda figyelni rá. Fogadni merek, hogy megint valami hülyeséget beszél.
-Kérdezhetek valamit? - kezdtem el. - Mi a nyavaja bajotok van?
-Mit szeretnél, hol kezdjem?? - kérdezte Kőfej.
-Miért találtok ki ennyi sületlenséget? Nem a ti bácsikátok van a sziget mélyén. Hanem a Sárkányok királya - a többi már nem érdekel, de amikor Kőfej beszél arról, hogy szerinte mit tesz most Johann, akkor elég meglepő válasszal drukkolt elő:
-Uh, feltehetően küld egy másik flottát délről, miközben északról újratámad az első.
-Miért mondasz ilyesmit? - tette fel a megdöbbentő kérdést Fafej. Habár a válasz még megdöbbentőbb volt.
-Azért, mert ők ezt csinálják. Mármint ők azok, nem? - majd lemutatott, hogy lássuk, tényleg igaza van.
-Látod? Látod mi van, ha komoly vagyok? Minden komolyra fordul - és elkezdődött az észak-déli harc. Ezek után nem nagyon figyeltem, mit is mondanak a többiek, mert nem igazán hallottam, de azt igen, hogy Ataliék megérkeztek.
-Hablaty, hogy tudtak...
-Küldtem egy rémpostát a Szárnyak védelmezőinek. Csak nem tudtam, hogy időben ideérnek-e - válaszolta a kérdésemre.
-És miért tud a kis Ostorcsatt berepülni a szigetre? - tette fel a kérdést Halvér, amire én is kíváncsi voltam.
-Talán, mert az érzékeik még nem fejlődtek ki, és nem érzékelik a tiltást? - gondolkodott Hablaty.
-Vagy ez kiskapu a mi sárkányainknak - találgatott Dagur.
-Egy módon deríthetjük ki - javasoltam, majd elkezdtünk a sárkányaink felé rohanni, de Hablaty megállított engem.
-Asztrid, figyelj.
-Nem lesz bajom. Nem lesz bajunk. Johann és Krogan bőven előttünk jár. Nektek Fogatlanna meg kell találnotok a Sárkányok királyát előttük, hogy biztonságba helyezzük. Ha nem, ennek a harcnak sosem lesz vége - majd megfogtam a kezét és folytattam. - Hé. Apukád nagyon büszke lenne rád. Én máris az vagyok - majd nyomtam az arcára egy puszit és rohantam is volna el, de két lépés után visszarántott és megcsókolt."
-Úúúú, ez de romiiii!! - Kiara meg közbevágott.
-Befejezhetem? - majd bólintott. - Köszi.
„És már szaladtam is a többiekhez.
-Jól van Sárkánylovasok. Készüljetek, mert úgy kell harcolunk, ahogy korábban még sosem. Eljött a mi időnk! Most végre megmutathatjuk! - ezek után elrepültünk megküzdeni a flottával."
-Na, most van vége.
*Kiara szemszöge*
-Ti sosem gondolkoztatok azon, hogy Valka találta meg azt a tojást, amiből a Gnúvad kikelt? - hupszi. Asszem elárultam magamat.
-Te meg mégis honnan tudsz a tojásról? - ekkor egy elég idétlen mosolyt vett fel az arcom.
-Hát... - kezdtem el a majd furcsának hangzó mondatot. - Az van, hogy um, nem tudom, most hogy mondjam el. Az van akkor, hogy készült rólatok egy sorozat, amit megnéztünk a lányokkal.
-Na jó. Ez igazán meglepő. Az életünkről készült egy sorozat? Az mi?
-Hát olyan, mint a valós élet, csak épp egy kis dobozba van zárva, mert oda örökítették meg. Ezekből pedig többet is csinálnak - remélem megértette így, mert akkor még nem létezett film sem.
-Értem. És milyen a dobozbéli életünk?
-Hát gyakorlatilag ugyan ez, csak éppen ott és nem itt.
-Ahha. Értem. Nos, mit szólnál, ha esetleg felnéznénk a...
-Sárkányok! Dél felől! - kiáltotta a toronyőr.
-Hányan vannak? - kérdezte Asztrid, míg a toronyőr ledobta neki a távcsövet.
-Kilencen, ha jól számoltam. Plusz két ember - tájékoztatott és Asztrid rám pillantott.
-Megérkeztek Hildáék...
