4. fejezet: A jövő titka; és Nala rejtett képessége

Akkor itt is van a 4. fejezet frissítve.

*Nala szemszöge*

(Megint visszaugrunk egy kicsit az idősíkban, de most többet, mint Melenánál. Jóval többet)

Emlékszem a régi időkre. Kezdjük az óvodával. Akkor ismerkedtem meg a jelenlegi legjobb barátommal, Petrával és az ő barátnőjével, Nikivel. Niki nem volt eleinte szimpatikus, de az idő múlásával kezdtem megkedvelni. Igaz, hogy az iskolai utunk teljesen máshova vezetett, de nem lett gond. Az 1. osztályban volt egy Kriszti nevű osztálytársam, akit mindig csúfoltak a testalkata miatt, majd következő évben átment egy másik suliba, ahol Petra és Niki is tanult. Ezek után én lettem a csúf tárgya. Ezt kibírtam 6 és fél évig, majd átmentem én is abba a suliba és abba az osztályba, amelyikben a legjobb barátnőm volt. Ezután másfél évet töltöttünk együtt. Középiskolát sajnos nem együtt választottunk, mert teljesen más érdeklődési körünk volt. Őt az angol nyelv, míg engem az olasz nyelv és az ének meg a tánc érdekelt. Csak az igazi véletlen műve lehetett az, hogy ugyanabba a suliba lettünk felvéve. Nikivel sem szakadt meg a kapcsolatunk, ugyanis vele pedig egy koliba kerültem, csak teljesen más emeleten vagyunk. Azóta az életem totálisan más. Már véget ért az első év, ami igazán élményekben gazdag volt. Alakítottunk egy baráti színjátszó csoportot, és eleinte csak helyi kisebb eseményeken léptünk fel. Majd egyszer meghívtak minket egy nagyszínpadi eseményre, amióta csak úgy özönlenek a felkérések. A csapatunk vezetőjének Nikit választottuk, mert igazából az egész az ő ötlete volt. Beutaztuk már az egész Tiszántúlt, s már jött egy felkérés Budapestről is, de az csak évek múlva kell. Visszatérve a Tiszántúlra: voltunk néhányszor Poroszlón, ahol többször is "elraboltak". Azért írtam idéző jelbe, mert mindig sikerült megszöknünk. De akkor most térjünk arra a napra amikor unatkoztam és már a nyári szünet első napjait élvezhettem:

A televíziót néztem éppen, pontosabban csak kapcsolgattam, mert nem találtam semmi jó műsort. Egyszer csak felbukkant a TV2, amin a Tények ment. Mivel semmi értelmes program nem volt a TV-ben, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem, mivel szeretek értesülni az aktuális információkról. Volt benne minden, főleg, hogy most kezdődött a nyár, bejelentették, hogy másnap 30-31° is várható. Nem csoda ahhoz képest, hogy milyen meleg volt már májusban is. De egyszer csak bejött az, hogy eltűnt egy kislány Karcagról. Azt mondták, hogy; idézem:

"Egy kislány tűnt el tegnap előtt. A szülei azt állították, hogy a lányuk mindig Hibbant-szigetről beszélt, ami be kell valljuk, egy animációs filmben szerepel, és azt mondogatta, hogy összebarátkozott egy siklóval és meg is ülte. A szülők természetesen nem hittek neki, de egy nap azt mondta, hogy holnap már nem fogják látni, ugyanis nem hisznek neki, pedig mindent megpróbált. És igaza is lett. A kislány másnap reggel már nem volt az ágyban. A szülei értesítették a rendőrséget, de már ők is feladták a keresést. Vajon lesz-e valaki, aki megtalálja. Egyáltalán biztos, hogy Hibbant-szigetén él már? Ezek egy időre rejtélyes kérdések maradnak." Ez után felhívott Niki és megkérdezte, hogy láttam-e az adást. Azt is mondta, hogy mindenki ezt nézte, aki a csapatunk tagja. Meglepett ez, hiszen nem mindenki néz ilyen műsort, csak akkor, ha ők sem találtak semmi különöset a TV-ben. Majd kiosztotta nekem azt a feladatot, hogy keressek a kapu után a neten, és a többieknek is elmondta a dolgukat. Eltelt egy kis idő, és nem találtam semmit. Egyszer csak megcsörrent a telefonom miközben az interneten keresgéltem a portál után. Megnéztem, hogy mégis ki hívhat ilyenkor, mert anya tuti biztos, hogy nem ér rá. Neki sajnos a nyári szünet elején még benn kell lennie a suliban, de legalább nyugodt környezetben vagyok. Apa sem lehet, mert ő meg mással van elfoglalva. Mikor rápillantottam a telefon kijelzőjére, meglepett, hogy Niki hívott. Én már csak Karinak becézem, mert megengedte és illik is hozzá. Nos, felvettem, mert nem volt más jobb dolgom. Meg aztán lehet, hogy megtalálta az átjárót?

~Hali. Nóri. Te vagy az? - kérdezte.

~Igen, én vagyok. Mi történt Niki? - kezdtem mit sem sejtve arról, hogy most meg fogja változtatni az életemet.

~Nos... Nikiékkel megtaláltuk a kapu helyét, s úgy gondoltuk, hogy majd szombaton elmehetnénk. Mit szólsz hozzá? - igazából nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy engem is megkér.

~Okké. Elmehetek, ha szeretnéd. - válaszoltam, aminek nagyon megörült, s azonnal elkezdte mondani a dolgokat, hogy mit kell csinálni meg minden. Azt is említette, hogy majd előző nap megkeressük az átjárót, hogy másnap ne kelljen azzal bajlódni. Meg még mesélt arról, hogy van egy könyvsorozat - asszem egy 3 részes könyv - aminek az a címe, hogy Élet Hibbant-szigetén; avagy az Így neveld a sárkányodat másképp, ami még fontos lehet számunkra. Szóval el kezdtem készülődni, mert hamarosan szombat lesz, és még sehol sem vagyok a pakolással. A nap további része unalmas volt. Nem mint, ha nem szeretnék egyedül lenni, mert még a tesóm is apánál van, szóval most totál alone vagyok a házban. Egy fél óra volt összepakolni a cuccokat, majd játszottam egy kicsit a telómon, meg a gépen, kerestem néhány filmet, néztem TV-t, majd utána beállított anya meg az öcsim. Azután már nem unatkoztam annyira. Anya mesélt a mai napjáról, majd aztán az öcsém kérdezgette, hogy legközelebb nem megyek-e el vele. Természetesen a válaszom nem volt, mert nem szeretnék elmenni, főleg, hogy néhány nap múlva utazunk az állítólagos Hibbant-szigetre. Szerencsémre sikerült úgy megmondanom anyukámnak, hogy elmegyek, hogy nem kellett elmondanom, hogy Hibbantra megyek. Ez egy nagyon értelmes mondat lett. Nos, másnap reggel korán fenn voltam, mert már nagyon vártam, hogy tényleg létezik-e Hibbant-sziget. Nikiék kikölcsönözték azt a 3 könyvet, amiről még tegnap hallottam. Míg Niki elkezdte olvasni a könyvet, én elindultam keresgélni, majd olyat tettem, amit sohasem tennék normális körülmények között. Hittem a másik világ létezésében. Ez csak spontán jött, de egy kis bizsergő érzés után ott feküdtem a szigeten. Majd hittem a valós világban, mert nem szeretném tudni, hogy milyen, amíg valaki olyan, aki ismeri a helyet fel nem fedezi a környéket. Aztán Niki hirtelen felkiáltott.

-Hoppá! - ezután minden szempár rászegeződött, de legalább felfigyeltünk mi is. - Elnézést. ­- mosolygott, majd magához hívott minket, hogy felolvassa, mit is talált:

-"Nem volt könnyű rábukkanni arra a helyre, ahonnan át tudok lépni a másik dimenzióba, de egy napon csak úgy beszippantott egy kapu, majd Hibbant-szigeten találtam magamat. Nem tudom, hogy kerültem oda, de egyszerűen megtörtént. Azután gondolkoztam el, hogy akkor éppen erre a helyre gondoltam, és hittem benne, hogy létezik. Lehet, hogy emiatt kerültem ide? Csak egyféleképpen tudhattam meg: Először a valós világra gondoltam, de semmi sem történt. Majd hittem benne és tessék, máris vissza kerültem arra a helyre, ahonnan indultam: Karcag városába. Személyes és privát dolgok miatt nem mondhatom el, hogy honnan indultam, mert a rajongók tuti, hogy ott sorakoznának az átjárónál, de azt viszont leírom nektek, hogy a Holló-szirti medence környékén kötöttem ki." Tudjátok, hogy mit jelent ez? - kérdezte, amire mindenki nemleges választ adott. Nem akartam szólni, hogy én tudom, mert nem szeretném, ha azt hinnék, hogy én mindent értek, meg mindenkinél felsőbbrendű vagyok. - Arról beszélek, hogy nem át kell lépni Hibbant-szigetre, hanem csak hinni kell benne. Most már értitek? - igen, erre már rájöttem, de legalább már a többiek is tudják. Úgy terveztük, hogy először Niki megy át, majd holnap meg mindannyian együtt. - Akkor biztosak vagytok benne, hogy maradtok? Tényleg csak holnap szeretnétek látni a szigetet? - erre mindannyian mondtunk egy biztosan-ot, majd Niki becsukta a szemét és eltűnt. Néhány másodperc eltelte után pedig Petra fogott egy hívást. A hihetetlen benne az, hogy Nikitől. Nem gondoltam, Hibbanton is van térerő.

-Hála az égnek, hogy rendben megérkeztél. De hogy tudtál felhívni minket? - Petra azonnal el is kezdte ezzel a kérdéssel, majd kihangosította.

-Hát ezt igazából még én sem hiszem el, de van térerő Hibbanton, szóval úgy döntöttem, hogy felhívlak benneteket, mert gondolom még mindig ugyanott vagytok. - erre egy egyhangú ühüm-öt kapott válaszul tőlünk. - Szóval, akkor gondolom ki is vagy hangosítva, mert hallok mindent, amit te például szerintem most nem is hallod. Csak a teszt kedvéért valaki súgjon valakinek valamit. - ekkor láttam, hogy Edina elfordul és Réka felé suttogott valamit. - Mi? Én nem is csavarodtam be? Edina! Nem mondunk ilyet rólam!! - még én is meglepődtem, hogy ezt mondta. Majd megint hozzáfűzött valamit. Biztos Edina valamit még magába motyogott. - Nos Edina, hogy ha szerinted ez lehetetlen, akkor igazad van, mert még én sem hiszem el - nagyon meglepődött ő is, mint mi, majd Niki kinyomta a hívást. Ez után mindenki ment a saját útjára. Én elkísértem Petrát haza, útközben pedig arról beszéltünk, hogy jobb-e lenne az, hogy csak fokozatosan mennénk át. Arra a döntésre jutottunk, - természetesen ezt a többiekkel is megbeszéltük - hogy először Petra, Niki (a kettes) és én megyünk. Majd fokozatosan leszünk egyre többen. Este alig bírtam elaludni, az álom szépen elment mellettem és meg sem állt. Ez mégis milyen már. Ahhoz képest aludtam pár órácskát, de korán reggel még így is kipattant a szemem, mert nem bírtam aludni. Szaladtam is a konyhába és csináltam magamnak egy kis reggelit. Miután megettem, felöltöztem. Ekkor jutott eszembe, hogy kimaradt a reggeli arcmosás, szóval bementem a fürdőszobába és megmostam magam és megtakarítottam arcomat. Utána ott maradtam és fogat mostam. Később pedig - mert Kari ajánlotta - megnéztem az Így neveld a sárkányodat mindkét filmjét, és a sorozat mindegyik évadát. Hosszú volt, de legalább már tudok mindent. Igazából elég csak a nevüket tudnom. Nem? Mindegy is, mert ma megismerhetem őket személyesen. Mivel 3 órát beszéltünk meg a találkozóra, ezért meg tudtam ebédelni és már rohantam is a múzeumparkba. Már Niki ott várt, Petra sehol sem volt, Karival együtt. Majd hirtelen Pepi is beugrott... Elkezdtünk beszélgetni a BTS-ről, majd pontban 3-kor megjött Niki is.

-Bocsi, de más dolgom is volt, hogy meglátogattam tegnap Hibbantot - ezután elővett egy hegedűt és egy vonót

-Woaw. Ez mégis mire kell? - kérdeztük szinte egyszerre.

-Nos ez egy titok és a titok miatt lett valami, amihez kell ez, hogy azt a valamit vissza lehessen fordítani - magyarázta dióhéjban.

-Ahhaaa - láttam, hogy nem nagyon értették a többiek sem.

-Akkor... Mehetünk?

-Ühüm - majd ezután elkezdtünk hinni a másik világban és tessék, ott voltunk. Miután minden kitisztult előttem, megnéztem a lányokat. Petra szépen megváltozott: haja vállig érő, kissé ferdén vágott szőke, vasalt egyenes lett, szeme kéken ragyogott. Mármint szó szerint ragyogott. Szája rózsavörösnek látszott, de a fényviszonyok miatt cseresznyének is nézhettem. A ruhája is teljesen más lett. Vörös, közepesen hosszú póló volt rajta egy tapadós farmernadrág szoknyával együtt. Nem mondhattam Asztridosnak, de nagyon hasonlított rá. Majd Nikire futott tekintetem. Nagyon, nagyon megváltozott ő is. Haja narancssárga színű lett egy elég hihetetlen árnyalatban, s a háta közepéig ért. Szeme sötétzöld lett egy kis terepszínnel keverve, sőt mi több, villogott. Felül tengerekék ujjatlan felső volt rajta és karvédő. Alul tapadó farmer lett úgy nem volt szoknya hozzá. Nyakában egy kis agyar nyaklánc díszelgett, karját pedig körül fonta egy hosszú lánc. Más szóval ő is sokat változott. Sőt, ő ment át a legnagyobb változáson. Végül Kari jött. Haja fenékig érő barna göndör lett, szeme pedig zölden világított. A ruházatáról annyit, hogy ujjatlan szürke felső, kar és vállvédő, meg egy kis éjfúria nyaklánc volt rajta, alul pedig tapadós farmer, meg egy fekete bőrcsizma kis fekete szőrmével. Nagyon tetszett, ezután magamat is megnéztem. Hajam hosszú barna, enyhén hullámos lett, szemem pedig kristályként csillogott. Ezt is értsd szó szerint. A felső, ami rajtam volt közepesen hosszú ujjú, bézs színű felső lett, kevés fehér szőrmével. Nyakamban egy "nemtudomkivennimilyen" formájú medál fénylett, ami be kell valljam, tetszett. Szintén tapadós farmer volt rajtam - Mi ez? Valami viking szokás a tapadós farmer? De mindegy is. - és egy combig érő rövid barna-fekete szoknya. Lábamon vastag csizma, ami elég jól nézett ki rajtam és azon is volt egy kis szőrme. Végül egy jéghegyekkel borított hely felé vetettem egy pillantást, és akkor hittem el, hogy Niki nem egy álomban hitt. Ezután egy képvillanást láttam és a faluban álltam.

Itt állok, s nem tehetek semmit. Moccanni sem bírok. Miért van ez? Majd megpillantok valamit. Ott áll előttem Asztrid Hofferson kb. 10 lépés távolságra. Majd hirtelen összeesik. Senki sincs mellette, hogy elkapja. Próbálok menni de nem megy. Majd aztán a feje koppan a földön - mint, ha lassított felvételt játszanának le a Sony Xperia XZ Premium-mal. Nos, mivel ez nem a reklám helye, ezért inkább folytatom. Majd egy hatalmas vértócsa közepén fekszik, ami a fejéből szivárog ki. Majd aztán képszakadás. Mint, ha valaki azt akarná, hogy ne lássak valamit. Majd egy kis vénasszony mellett nyitom ki a szememet. Biztos ő lehet a gyógyító. Eközben körül nézem, s azt láttam, hogy a "csapat" mindenhol fekszik, néhányan alszanak is. Biztos régóta itt vannak. Majd aztán észreveszem, hogy Asztrid elkezd mozogni, s mindenki felkel. Viszont mindenki meglepődik azon, amit a lány beszél:

-Kik vagytok, és hol vagyok? Egyáltalán, ki vagyok? - És újabb képszakadás, de már tudok mozogni.

Majd pislogok párat és a többiek állnak előttem. Hugh, szerencsém van, hogy ez egy álom. Vagy mégsem? De inkább nem az. Szerintem egy látomás.

-Láttam valamit... - nem hiszem, hogy Petrával... mármint Melenával egyszerre kezdtünk beszélni, és ugyan azt a mondatot. - Hogy mi? - és már megint egyszerre. Vajon ő is azt látta amit én? Aztán hallottam egy hangot, ami azt kérdezte: "Te is egy emléket láttál?" Szerintem ez Melena lehetett. Más nem kérdezne ilyet. De nem mozgott a szája, szóval lehet, hogy telepatikusan átküldte? Nem... Az lehetetlen. Ilyen szerintem nincsen. Ezután én jutottam szóhoz.

-Nos... Ööö. Elég fura... Ööö. Mármint nem az, amit láttam, hanem az, amit történni fog? - kijelentésem a végére már kérdésbe ment át, és eléggé elbizonytalanodtam. - Azt láttam, hogy Asztrid? ööö, összeesik, vagy elájul, vagy kitudja mi történik vele, de a földön fog feküdni egy vértócsa közepén. Ööö. Aztán egy másik jelenetnél voltam, amikor az volt, hogy amikor felébredett, nem tudta, hogy ki ő, hol van és mit keres ott.

-Ez szörnyű. Mikor történik? - Hikari megint kezdi.

-Hát, ami azt illeti, elég hamar, a nap állását nézve - ekkor felmutattam az égre, hogy lássák, nem sok időnk van, csak néhány perc.

-Akkor sietnünk kellene - ajánlotta fel Melena.

-De nem tudunk olyan gyorsan futni. És ráadásként elég messze van a falu. Gyalog nekem 20 percbe tellett odaérni - vázolta fel a helyzetet Hilda.

-Akkor megpróbálom én! - hihetetlen, hogy Hikari mennyire elemében van. Aztán meg csak úgy eltűnt, s maga után már csak egy porcsíkot hagyott. Mi utána siettünk, hogy megállítsuk.

-Ideje lenne gyorsítani - mint valami parancsszót, úgy vettük Hilda mondatát. Rohantunk és láttuk a tömeget. Majd odarohantunk Hikarihoz, hogy megkérdezzük mindenről, de Hablaty jött és mindent kikérdezett... Gothihoz menet pedig mi faggattuk Hikarit, hogy árulja el, mi is történt. Majd miután Asztrid is felébredt, Hablaty közölt velünk valamit...

-Nos... Az van, hogy ma este lenne egy bál, amire saját készítésű ruhát kell viselni. Meg még egy valami... A sárkányaitoknak is ott kell lenniük, de tudom, hogy még nincs. Szóval délután öt óráig kereshettek sárkányt, ha nem találtok, választok nektek az istállóból egyet. És majd öt órától pedig jelentkezzetek Hangánál, aki segít majd nektek a ruhával meg minden ilyesmi. De még mielőtt elmentek, szeretném tudni a neveteket - nem tudtuk, hogy mire kell, de azért bemondtuk. - Köszönöm. Nos, akkor mehettek - ezután mindenki a maga útjára ment és Hikari már megint eszméletlenül gyorsan elszáguldott. Én eldöntöttem, hogy elmegyek a kikötőbe, de egy csomó mindent láttam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy leülök pihenni. Ezután odarepült hozzám egy szürke sárkány, ami úgy nézett ki, mint egy éjfúria. Ezután elég különös dolog történt velem.

-Szia. Miért búslakodsz? - a sárkány elkezdett hozzám beszélni férfi hangon és ettől én hanyatt estem azon a kis padon, amin ültem.

-Wháá! Mi történik? A sárkányok tudnak beszélni? Hilda miért nem mesélt erről nekem?

-Te érted amit mondok? - kérdezte eléggé ledöbbenten.

-Hát... Ami azt illeti igen. Nem tudom, hogy hogyan, de megértelek és ami a legrosszabb, hogy a barátnőm sem szólt róla. Amúgy meg milyen sárkány vagy?

-Kérlek szépen én egy Füstfúria vagyok és nehogy összekeverj engem azokkal a rémes Éjfúriákkal! Szörnyűek. Egyszerűen elviselhetetlenek.

-Miért? Mi történt? - kíváncsiskodtam.

-Annyi volt, hogy régen, mikor a világot a sárkányok és a fúriák lakták, volt 15 Ősi Fúria, akik fenntartották a békét és az élet körforgását. Én a leszármazottjaik egyike vagyok. E 15 fúriafaj alkotta a Fúriák Szövetségét, ami egyszer csak felbomlott. Ezt inkább nem is részletezném, mert túl hosszú lenne. Viszont a Vályatfúriák nagyon tudják a történetet, elejétől a végéig. Továbbadták utódaiknak és ez még ma is él. Igazából egyszer sikerült mindannyiunknak békét kötnie 10 lány által. A többi meg blablabla... Aztán tegnap pedig valakik megint elültették a viszály magját és már kelettől nyugatig mindenhol veszekedés van. Egyelőre az északiakat és a délieket kerülte el eddig a forgószél, de ha jól számítom, akkor hamarosan feljön és nem lesz jó vége - igazán értékes volt az információ, amivel szolgált. Ekkor támadt egy jó ötletem.

-Mivel én nekem sárkány kellene, úgy gondoltam, hogy te jó lennél. Nem arra használnálak, hogy kínozzalak téged, hanem, mit barát lennék a társad. Ezt értsd; te elviszel ahova szeretnék menni, én pedig ételt és otthont adok neked. Megfelel? Ja és akkor szabad adnom egy nevet neked? Nem szeretném, ha eltűnnél.

-Rendben. Elfogadom. És akkor mi lesz a nevem? - már nagyon kíváncsi volt, milyen nevet adok neki, amin az egész kis története alatt gondolkoztam. Végül megtaláltam a tökéleteset neki:

-Akkor legyen mondjuk Árnyék. Mit szólsz hozzá? - gondolom nagyon örülhetett neki, mert eléggé ugrált... Még beszélgettünk pár dologról, s sok mindent megtudtam a sárkányokról és a képességemről. Ami ezt illeti, én egy Időtlen vagyok, és belelátok egy ember múltjába, jelenébe és jövőjébe. Ez megy érintéssel, látással, később pedig majd ezek nélkül is. Akkor ezek szerint látással ment az egész, de Asztridnál nem tudom, hogy hogyan történt. Vele még nem találkoztam, szóval gyakorlatilag ez lehetetlen lett volna. Esetleg ez egy előjel lett volna, hogy segítsünk másokon? Hát akkor Hikari és én nagyon jó csapatot alkotnánk. De talán Melena is jó partner lenne. Róluk is megtudtam néhány dolgot. Hikari egy Futó és ezt akármikor ki tudja használni. Hamarosan pedig képes lesz olyan gyorsan futni, hogy 2 másodperc múlva már nem lesz látható egy sík vidéken. Melenáról megtudtam, hogy ő Memórialopó és képes mindenki emlékét megnézni. Mint valami gömbökkel teli szoba, úgy látja az emlékeket. Akármit képes lenne velük csinálni Árnyék szerint. Ha letakarja, akkor emlékezetkiesése lesz az illetőnek és lesznek olyan dézsa vu érzései. De akár össze is törheti és akkor meg eltűnik az az emlék. De akár össze is kavarhatja, akkor az illető összezavarodik. De meg is nézheti, így megtudja, mi történt. Hilda pedig Érző, aki érzi az érzelmeket, hallja a gondolatokat és erősebbek az érzékszervei. Szóval ennyit tudtam meg mindenkiről. Azt mondta még Árnyék, hogy Vályatfúria tekintetem van, mert egyszer megcsillant. Nem tudom, hogy miből veszi, azt sem tudom, hogy mit jelent, de biztos van valami köze hozzánk. Ezek után visszamentünk a főtérre, s azután olyan dolog történt, amire nem vártunk...