*Asztrid szemszöge*
Három nap telt el a Nephentés eset óta, azóta már bejelentettük a kicsit is. Természetesen hallottam, hogy elkezdődött a Fúriaviszály, s most van egy kicsi félnivalóm is. Az a jó, hogy most a lányok vigyázzák a szigetet, így naponta járőröznek a sziget körül, ami eléggé megnyugtató. Mostanában a kedvenc ételeimtől is hányingerem van, néha meg is teszem. Ma a reggelem egész jól indult. Máskor ilyenkor már a mosdóban vagyok, de most még a reggeli is megmaradt bennem, ami ritkán van.
-Jó reggelt szívem – jött le Hablaty a lépcsőn és megpuszilt.
-Neked is. Milyen lesz a mai nap? – tettem fel a már mindennapos kérdést.
-Először is egy levelet várok, de aztán minden megy a rendes kerékvágásban.
-Az jó. A lányok?
-Már elkezdtek járőrözni. Helena és Karina már elvégezték a dolgukat, Lillandél váltotta fel őket.
-Hilda?
-Fentről őrködik Hikarival.
-Remek. De úgy értettem, hogy hogy van.
-Ja tényleg. Már látja a pirosat és a kéket, a többit még nem sikerült visszaadni.
-Szegény. Mégis hogy lehet színek nélkül élni? Igaz, én is átéltem ezt egy napra, de az teljesen más volt.
-Nyugi. Biztos találunk valami megoldást rá. Meg aztán nem hiszem, hogy félteni kéne. Tud vigyázni magára. Tudod, visszakapta a képességeit.
-Jó, de azért lehet aggódni. Nem? Hiszen tudod, a Fúriaviszály minket is érint.
-Nagyon is tudom. Azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem tudnak véget vetni ennek az egésznek?
-Hidd el, én is ezen gondolkodom egész nap, de... – de ne tudtam befejezni, mert robbanás hangok hallatszottak kintről.
-Jaj ne! – csak ez jött ki Hablaty száján. Kiderült, hogy egy egész csapatnyi Fúria érkezett. Vagyis csak Éj- és Füstfúriák. Ami azt is jelentette, hogy... – Fogatlan...
-Na ne! Már megint? – kérdezte Valka is a szobába belépve.
-Úgy tűnik igen. Szólni kéne Hildáéknak.
-Nem kell. Már itt vagyunk – válaszolt kérdésemre az illetékes. – Ugye tudjátok lányok, hogy most nem fog beválni a füstös módszer?
-Igen. Hiszen alanyunk sincsen, az Éjfúriák pedig tudnak tájékozódni akkor is, ha nem látnak – mondta Hikari, s ekkor elkezdtem szédülni, majd Hikari pillantása volt az utolsó, amit láttam.
*Én szemszögem*
Szerencsére Hikari elkapta őt. Ekkor megláttam a nyakán valamit, elnézve a forrás irányába, megláttam valakit. Ryker állt a dokkon, Dyrát fogva tartva.
-Na ne!!
-Mi az? – kérdezték egyszerre.
-Ryker visszatért!
-Azt hogy? – döbbent meg Viggo is belépve. Nem fogom tudni ezt megszokni.
-Mi sem értjük, de ettől függetlenül el kell vinni Asztridot Gothihoz – válaszolta Hikari.
-Megyek – mondta Valka és sietett is a lánnyal.
-Kéne egy terv Dyra megmentéséhez. A csapat?
-Itt vagyunk, és már van is egy ötletünk.
-Na, halljuk! – örült már Hablaty.
-Nos, egyszer Gothi elmesélte nekünk a világ történetét, hogy mi is volt valójában, azaz hogy alakult ki a sziget – kezdte Helena. – Az egész ott kezdődött, hogy…
*Visszatekintés a világ megalapításához*
*Mesélő szemszöge*
Sok százezer évvel ezelőtt megalakult a világ. Xena, a Fúriaistennő vizet teremtett, majd saját lényeit, a Fúriákat. Eleinte csak vízben élő sárkányok voltak, a Vízfúriák. Különlegességük az, hogy tudnak lélegezni a víz alatt, és ha elég mélyre mennek, nem látjuk őket. Természetesen uszonnyal rendelkeztek, és nagy sebességgel, hosszú távon tudtak úszni. Ekkor Istennőnk rájött, hogy mi lenne, ha megteremtené a levegőt, hogy fent tudjanak szárnyalni a lényei, épp nem elérve őt. Így jött létre a Légfúriák faja. Egy idő után viszont az új fajtársak elfáradtak a folytonos repülésben, és a végtelen óceán bámulásában. Xena ezt észre vette, így megteremtette Fúriavölgyet, amit egy virággal jelölt meg. Furcsa virág volt, ugyanis kilenc szirommal rendelkezett. A virág pont a Völgy közepén helyezkedett el, így mindig láthatták az oda érkező Légfúriák. Viszont Fúriaistennőnk megunta azt hogy e két faj uralkodik a világon, így létre jöttek a Földfúriák. Egy nap végzetes hibát követett el az istennő, létre hozta az Időjárásfúriákat, akik kis idővel megteremtésük után létrehozták a felhőket, egyúttal a viharfelhőket is. Hamar elérték a világos égboltot a takaró csúnya felhők, villámot és esőt hozva magukkal. A vihar sokáig nem akart elmúlni, Xena pedig semmit sem tudott tenni. Egyszer csak egy villám belecsapott a szigeten levő kilenc szirmos virágba, ami kőformációvá vált. Mivel a sziget lapos volt, a Fúriáknak nem volt hová elbújni a veszedelem elől, így létre hozta a Vályatfúriákat, kik azonnal hozzá láttak egy barlang építéséhez. Két hónap múlva pedig az ég újra ragyogott, s ennek örömére a Nap is felvirágzott. Így hát új Fúriára adott ez ihletet Xenának, megteremtette a Napfúriákat. Egyszer csak elsötétült az ég, viszont nem vihar felhők takarták be. Semmi sem volt az égen, csak a feketeség látszódott. Ekkor vette észre, hogy teremtményei álomba merültek. Ez jó alkalom volt egy olyan fekete sárkány megteremtéséhez, ami nem látszódik a sötét égen. Először is kitalálta a jelenség nevét, ami az éjszaka nevet kapta. Innen jött a neve a híres Éjfúriáknak. Az éjszaka egét szállták körbe, s egy idő után megpihenve csatlakoztak a többiekhez Fúriavölgyben. A Nap felkelt, ezzel együtt a Fúriák is. Nappalnak lett keresztelve ez a jelenség, azon belül is Napfelkelte lett belőle. Xena egy kis idő elteltével észre vette, hogy a Nap nem áll egy helyben. Mindig változott valamennyivel a helyzete, s mikor derékszögben állt a szigethez képest, minden sárkány elkezdett éhezni. Xena meghallotta gyomruk kordulását, így a vízbe halakat teremtett. Ez egy kicsit megmozgatta őket és elkezdték repülve üldözni egy ideig áldozatukat, majd mikor már elég közel voltak, berepültek a vízbe és bekapták az ételt. Viszont nem mindenki tudott ételt szerezni magának. A kis fiókáknak az ételt visszaöklendezték, még azelőtt, mielőtt megemésztődött volna. Így mindenkinek jutott étel. Egyszer viszont Xenát meglátogatták más istenek, a messzi világűrből, azt kérve, hogy hadd szállhassanak meg ott. A válasz természetesen igen volt, s az istenek elkezdték megépíteni saját otthonukat, Asgardot. Xena példáját követve ők is teremteni kezdtek, viszont az ő teremtményük két lábon járt, és embereknek keresztelték el. Mivel nem nagyon volt hely, ezért építettek nekik egy hajót, hogy eljussanak mindenhova. Hamar el is érték az egyetlen szigetet, Fúriavölgyet. Az első ember, aki rálépett, az Hablaty, a Hibbant volt. Innen származik a sziget neve, Hibbant-sziget. Hablaty volt a vezetője az egész seregletnek, viszont amikor észre vették, hogy más lények is vannak a szigeten, el akartak menni, de a sárkányok megállították őket.
-Úgy hiszem, hogy maradhattok, amennyiben békében élhetünk – szólt a Sárkányvezér. Ez még az a kor volt, amikor a sárkányok emberi nyelven beszéltek.
-Ha te úgy gondolod, miért is ne maradhatnánk? Nincsen semmi akadálya… csak épp nem tudunk hol megszállni éjszakára – igen. Sajnos az emberek nem rendelkeztek olyan erőkkel, hogy otthont vájjanak maguknak, így a Sárkányvezér ezt mondta:
-Nálunk van még hely számotokra, szálljatok meg nálunk éjszakára. Azután, ha lesz idő és anyag, építhettek ti is saját házakat – ezt Xena meghallotta, így amint álomba merült a sereg, elkezdett fákat telepíteni a sziget egyik részébe, majd a virágot hegycsúccsá alakította, így téve a szigetet magasra. Az első, aki felébredt, Asztrid Jorgenson volt, s meglátva a szigetet, elképedt a látványon, ugyanis ki számított arra, hogy az a sziget, ahova megérkeztek tegnap átváltozzon egy éjszaka alatt? Hát kihasználva a helyzetet, s hogy Jorgensonként ügyes a keze, elkezdett köveket gyűjteni s vastag faágakat tépkedni, így megalkotva az első fejszét. Ezzel el is indult az erdőbe fát vágni. Mire minden viking felébredt, a leány felépített egy házat fából. Masszív volt, erős és kitartó, csak nem mindent állt ki. A házakból idővel falu lett. Sokat építettek egy hét alatt, de arra nem számítottak, hogy nem fogja kibírni az időjárást. Ekkor Odin és a többi isten elhatározta, hogy kitartóvá teszik a házakat. Masszív alapjuk lett, sőt a falai sem dőltek össze. Ezzel minden rendben volt. Térjünk vissza Xenához. Asgardban, az istenek között akadt egy Xolary nevű isten, aki irigykedett a többi istenre, egyúttal Xenára is, mert ők tudtak teremteni, neki pedig esélyt sem hagytak. Így hát megalkotta saját szigetét, melyet köddel lepett be. Középre egy vulkánt helyezett, abba pedig a sárkánykirálynőt, a Vöröshalált. Az első áldozata egy ártatlan Éjfúria volt, kinek tojását megrongálta valaki. Valójában senki sem tette tönkre, csak a Vöröshalál hitette el vele, így elkezdte pusztítani a falut. Hát igen, elfelejtettem szót szólni az isteni erősítés hátrányáról. Sajnos tűzállóság nem volt a csomagban. Minden ház lángra kapott, s a vikingek csak néztek, hogy ők békét ígértek, erre a sárkányok megtámadták őket. Viszont ők nem tudták, hogy csak egy Éjfúria állt a támadások mögött. Így hát elkezdtek fegyvert gyártani és lemészárolni a sárkányokat, akik a faluba, vagy a környékére merészkedtek. Hamarosan az Éjfúria magához tért a Vöröshalál irányításából, s rájött, mit is tett. Elmenekült a szigetről, s többé látni sem akart senkit. Ekkor jött rá Xena, hogy jobb, ha az emberek nem értik meg a sárkányok nyelvét, így aznap, mikor az Éjfúria elhagyta a szigetet, minden sárkánynak egy más nyelvet adott, melyet csak úgy emlegetnek, hogy Dragonese [ejtsd: drágáníz]. Csak a sárkányok értik meg, meg azok az emberek, akiket Xena teremtett. Visszatérve Éjfúriánkhoz. Mint mindenki, ő is elkezdett fáradni a repülésben, így Xena megteremtette saját szárazföldjét, az Éjszigetet. Lassan minden sárkány elkezdte unni az öldöklést, így ők is elmentek. Így került megteremtésre a Nap-, a Fény- és minden ilyen sziget. Odinék is meglátták Xena műveit, így ők is elkezdtek szigeteket teremteni, de nem mindre volt erejük embereket varázsolni. Így hát sok olyan sziget lett, ami üresen állt egy bizonyos időpontig. A nyári napforduló mindenki életét megváltoztatta. Egy hétig csak sütött a nap, így senki sem tudott aludni. Ennek eredményeképp mindenki elkezdett olyan dolgokat csinálni, amit általánosságban sosem csinálna. Ekkor történt az is, hogy Xolary saját sárkányokat készített, s így lett a világ zűrösebb a Siklókkal, a Gronkelekkel, a Zipzárhátakkal, a Szörnyennagy Rémségekkel és a további egzotikus sárkányokkal, mint a Végzetdal és a Parázsfarok. Ezek természetesen nem annyira voltak veszélyesek, mint Xena Fúriái, de annál inkább ismertek. Lassan legenda lett az ősi Fúriákból. Visszatérve a sárkányok nyelvére, s azokra az emberekre, akiket Xena teremtett. Ők voltak a Kivetettek. Nevük onnan jött, hogy sok falu gyűlölte a természetfölötti képességekkel rendelkező személyeket, így száműzték, legrosszabb esetben megölték őket. Eleinte csak Futók és az Időtlenek léteztek, s hamarosan bővült a kör. Végül a jelenlegi 13 legismertebb Kivetett él a szigetvilágban és azon túl. Viszont megteremtésükről még nem esett szó. Hablaty ük-ükunokája, akit szintén Hablatynak hívtak már így is elég kivetett volt. A szigeten a Hibbant család ága kihalt, ugyanis az utolsó gyermek végül egy leány lett, aki hagyományok szerint nem örökölhette a főnöki széket. Így az idősek visszavezették a családfájukat a legutóbbi leányig, aki férjhez ment és fiú gyermekkel ajándékozta meg hitvesét, és az nem volt más, mint Linda a Hibbant. De hát a leányt új névvel illették, ugyanis fel kellett venni a férje nevét, mint ahogy azt a falu elvárja, így Linda Haddock lett belőle. És micsoda meglepetés, hogy fia Első Hablaty Horrendous [ejtsd: Horendusz] Haddock lett. Akkor még nem volt ott az Első jelző, de tudva, hogy most már a harmadik is a főnöki széket birtokolja, minden akadály nélkül nevezhetem így. A srác már 19 éves volt így bátran átveheti majd a főnöki stafétát, mikor már Gerald [ejtsd: zseráld] nevű főnökük úgy dönt, hogy nem bírja tovább. A főnök kiképezte Hablatyot néhány év alatt, de ez nem ment egykönnyen, ugyanis a már 22 éves férfiú kalandvágya egyre csak nőtt, s gyakran hajózott el hetekre, néha hónapokat is kinn töltött a szabadban. Huszonhárom éves volt, amikor a főnök életét vesztette egy sárkányrazzia közepedte. Tisztességesen eltemették, s a Vének tanácsa kinevezte Hablatyot az új vezetővé. Tehát kalandozós énét feladva kezdte meg új feladatait a fiatal főnök. Meglepően hamar rázódott bele a rutinba, nem is csoda, hiszen Haddock. Két emberöltővel utána megszületett Második Hablaty Horrendous Haddock, s most tartunk a hetediknél. Mármint emberöltőre értem. Hű de eltértem a témától. Oké. Kanyarodjunk megint vissza egy kicsit. Az első Haddock nem ölt sárkányokat. Ő volt az egyetlen, aki csak szimplán megsebesítette, de megölni sosem merte őket. Ekkor döntötte el Xena, hogy mostantól minden Haddockot megajándékoz egy különleges képességgel, de akkor nem gondolt bele abba, hogy talán a többi ember rossz néven fogja ezt venni. Így hát megtanította nekik azt, hogyan kell elrejteni ezeket az isteni ajándékokat. Először csak ajándékok voltak, majd később már veleszületett tehetségként bízta az emberekre. Egyszer, pontosabban 3 évvel Hibbant-sziget fennállásának 2000-dik évfordulója után a vikingek belecsöppentek egy nagy viszályba, amit semmi és senki nem tudott megállítani. Ekkor döntött úgy az akkori főnök, hogy elköltöznek, de néhányan nem akartak velük tartani, mert úgy voltak vele, hogy minek ott hagyni azt a gyönyörű helyet, ahova születtek, s a főnök beletörődött. Hátrahagyva 15 nőt és 9 férfit, Hibbant-sziget népe megindult az ismeretlenbe, pontosabban a Rabló-Tolvajok szigetére. Hát mit ne mondjak, nem egy vendégszerető társaságról beszélünk. A Rabló-Tolvajok ismertek főnökük beszólásairól, ugyanis mindent… hát egy teljesen más nézetben látnak. Akkoriban Hibbantnak nagy szerencséje volt, hogy a Rabló-tolvajok főnöknője, Yvone (ejtsd: ivón) és az akkori Hibbanti főnök, Justin Haddock gyerekkorukban nagy barátok voltak. Minden évben találkoztak, amikor az éves főnöki gyűlésre vitték őket a szüleik. Egyszer azt tervezték, hogy összeházasodnak, és egy távoli szigeten fogják népüket vezetni. Ez sajnos nem jött össze, ugyanis a Rabló-Tolvaj leányt az Ádázok fiához, Derekhez adták, így Justinnak nem volt más választása, el kellett vennie a főnökhelyettes lányát, Gréta Ingerman-t. Attól függetlenül, hogy főnökök lettek saját szigetükön, még tartották a kapcsolatot. Megbeszélték, hogy két örököst hoznak világra, egyikük marad a szigeten, a másikuk pedig egy másik szigeten fog megtelepedni és törzset létrehozni. Ez működött is, de inkább térjünk vissza a Hibbanton hátrahagyott vikingekre. E 15 nő között volt az a tíz leány, akik megállították a viszályt. Ehhez viszont mindannyian keserves árat fizettek. Egy nap vihar tombolt a szigeten. Villámok csaptak villámokba, s leégették a fél falut. Viszont nem csak ez volt az egyetlen oka a falu elégésének. Az összes Fúria ott gyűlt össze egy párbajra. Ekkor kezdődött az, hogy néhányan megértették, miről is beszélnek ezek a lények, akik egymás pusztulását kívánják. 11 nő és 2 férfi a háttérből leste a történéseket, ebből mindegyik nő megértette a sárkányok nyelvét. A kis akciónak nevezhető leselkedést egy Hilda nevű nő vezette, aki veleszületett tehetségként Futó lett. Barátai ajándékként kapták meg különleges képességeiket, amikor körülbelül tizenöt évesek voltak. Most már 20 éves fiatal felnőttekké váltak, és ők értették meg egyedül a sárkányok párbeszédjeit. Kezdett eldurvulni a helyzet. Hilda és barátai elkezdték használni és napról napra fejleszteni képességeiket. Egyszer viszont találkoztak mindannyian Xenával, így megbeszéltek egy tervet, ami porrá égett, miután még több sárkányfaj elkezdett betelepedni a szigetre.
Innen folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése