13. fejezet: Hibbant története, 1. rész

Nem hiszem el, hogy ide hamarabb ki tudom rakni ezt a részt. OMG!! Sokminden lesz benne, tehát készüljetek fel, megteremtjük Hibbant-szigetet és elkezdjük részletezni a Fúriaviszályt. Kellemes olvasást.

*Asztrid szemszöge*

Három nap telt el a Nephentés eset óta, azóta már bejelentettük a kicsit is. Természetesen hallottam, hogy elkezdődött a Fúriaviszály, s most van egy kicsi félnivalóm is. Az a jó, hogy most a lányok vigyázzák a szigetet, így naponta járőröznek a sziget körül, ami eléggé megnyugtató. Mostanában a kedvenc ételeimtől is hányingerem van, néha meg is teszem. Ma a reggelem egész jól indult. Máskor ilyenkor már a mosdóban vagyok, de most még a reggeli is megmaradt bennem, ami ritkán van.

-Jó reggelt szívem – jött le Hablaty a lépcsőn és megpuszilt.

-Neked is. Milyen lesz a mai nap? – tettem fel a már mindennapos kérdést.

-Először is egy levelet várok, de aztán minden megy a rendes kerékvágásban.

-Az jó. A lányok?

-Már elkezdtek járőrözni. Helena és Karina már elvégezték a dolgukat, Lillandél váltotta fel őket.

-Hilda?

-Fentről őrködik Hikarival.

-Remek. De úgy értettem, hogy hogy van.

-Ja tényleg. Már látja a pirosat és a kéket, a többit még nem sikerült visszaadni.

-Szegény. Mégis hogy lehet színek nélkül élni? Igaz, én is átéltem ezt egy napra, de az teljesen más volt.

-Nyugi. Biztos találunk valami megoldást rá. Meg aztán nem hiszem, hogy félteni kéne. Tud vigyázni magára. Tudod, visszakapta a képességeit.

-Jó, de azért lehet aggódni. Nem? Hiszen tudod, a Fúriaviszály minket is érint.

-Nagyon is tudom. Azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem tudnak véget vetni ennek az egésznek?

-Hidd el, én is ezen gondolkodom egész nap, de... – de ne tudtam befejezni, mert robbanás hangok hallatszottak kintről.

-Jaj ne! – csak ez jött ki Hablaty száján. Kiderült, hogy egy egész csapatnyi Fúria érkezett. Vagyis csak Éj- és Füstfúriák. Ami azt is jelentette, hogy... – Fogatlan...

-Na ne! Már megint? – kérdezte Valka is a szobába belépve.

-Úgy tűnik igen. Szólni kéne Hildáéknak.

-Nem kell. Már itt vagyunk – válaszolt kérdésemre az illetékes. – Ugye tudjátok lányok, hogy most nem fog beválni a füstös módszer?

-Igen. Hiszen alanyunk sincsen, az Éjfúriák pedig tudnak tájékozódni akkor is, ha nem látnak – mondta Hikari, s ekkor elkezdtem szédülni, majd Hikari pillantása volt az utolsó, amit láttam.

*Én szemszögem*

Szerencsére Hikari elkapta őt. Ekkor megláttam a nyakán valamit, elnézve a forrás irányába, megláttam valakit. Ryker állt a dokkon, Dyrát fogva tartva.

-Na ne!!

-Mi az? – kérdezték egyszerre.

-Ryker visszatért!

-Azt hogy? – döbbent meg Viggo is belépve. Nem fogom tudni ezt megszokni.

-Mi sem értjük, de ettől függetlenül el kell vinni Asztridot Gothihoz – válaszolta Hikari.

-Megyek – mondta Valka és sietett is a lánnyal.

-Kéne egy terv Dyra megmentéséhez. A csapat?

-Itt vagyunk, és már van is egy ötletünk.

-Na, halljuk! – örült már Hablaty.

-Nos, egyszer Gothi elmesélte nekünk a világ történetét, hogy mi is volt valójában, azaz hogy alakult ki a sziget – kezdte Helena. – Az egész ott kezdődött, hogy…

*Visszatekintés a világ megalapításához*

*Mesélő szemszöge*

Sok százezer évvel ezelőtt megalakult a világ. Xena, a Fúriaistennő vizet teremtett, majd saját lényeit, a Fúriákat. Eleinte csak vízben élő sárkányok voltak, a Vízfúriák. Különlegességük az, hogy tudnak lélegezni a víz alatt, és ha elég mélyre mennek, nem látjuk őket. Természetesen uszonnyal rendelkeztek, és nagy sebességgel, hosszú távon tudtak úszni. Ekkor Istennőnk rájött, hogy mi lenne, ha megteremtené a levegőt, hogy fent tudjanak szárnyalni a lényei, épp nem elérve őt. Így jött létre a Légfúriák faja. Egy idő után viszont az új fajtársak elfáradtak a folytonos repülésben, és a végtelen óceán bámulásában. Xena ezt észre vette, így megteremtette Fúriavölgyet, amit egy virággal jelölt meg. Furcsa virág volt, ugyanis kilenc szirommal rendelkezett. A virág pont a Völgy közepén helyezkedett el, így mindig láthatták az oda érkező Légfúriák. Viszont Fúriaistennőnk megunta azt hogy e két faj uralkodik a világon, így létre jöttek a Földfúriák. Egy nap végzetes hibát követett el az istennő, létre hozta az Időjárásfúriákat, akik kis idővel megteremtésük után létrehozták a felhőket, egyúttal a viharfelhőket is. Hamar elérték a világos égboltot a takaró csúnya felhők, villámot és esőt hozva magukkal. A vihar sokáig nem akart elmúlni, Xena pedig semmit sem tudott tenni. Egyszer csak egy villám belecsapott a szigeten levő kilenc szirmos virágba, ami kőformációvá vált. Mivel a sziget lapos volt, a Fúriáknak nem volt hová elbújni a veszedelem elől, így létre hozta a Vályatfúriákat, kik azonnal hozzá láttak egy barlang építéséhez. Két hónap múlva pedig az ég újra ragyogott, s ennek örömére a Nap is felvirágzott. Így hát új Fúriára adott ez ihletet Xenának, megteremtette a Napfúriákat. Egyszer csak elsötétült az ég, viszont nem vihar felhők takarták be. Semmi sem volt az égen, csak a feketeség látszódott. Ekkor vette észre, hogy teremtményei álomba merültek. Ez jó alkalom volt egy olyan fekete sárkány megteremtéséhez, ami nem látszódik a sötét égen. Először is kitalálta a jelenség nevét, ami az éjszaka nevet kapta. Innen jött a neve a híres Éjfúriáknak. Az éjszaka egét szállták körbe, s egy idő után megpihenve csatlakoztak a többiekhez Fúriavölgyben. A Nap felkelt, ezzel együtt a Fúriák is. Nappalnak lett keresztelve ez a jelenség, azon belül is Napfelkelte lett belőle. Xena egy kis idő elteltével észre vette, hogy a Nap nem áll egy helyben. Mindig változott valamennyivel a helyzete, s mikor derékszögben állt a szigethez képest, minden sárkány elkezdett éhezni. Xena meghallotta gyomruk kordulását, így a vízbe halakat teremtett. Ez egy kicsit megmozgatta őket és elkezdték repülve üldözni egy ideig áldozatukat, majd mikor már elég közel voltak, berepültek a vízbe és bekapták az ételt. Viszont nem mindenki tudott ételt szerezni magának. A kis fiókáknak az ételt visszaöklendezték, még azelőtt, mielőtt megemésztődött volna. Így mindenkinek jutott étel. Egyszer viszont Xenát meglátogatták más istenek, a messzi világűrből, azt kérve, hogy hadd szállhassanak meg ott. A válasz természetesen igen volt, s az istenek elkezdték megépíteni saját otthonukat, Asgardot. Xena példáját követve ők is teremteni kezdtek, viszont az ő teremtményük két lábon járt, és embereknek keresztelték el. Mivel nem nagyon volt hely, ezért építettek nekik egy hajót, hogy eljussanak mindenhova. Hamar el is érték az egyetlen szigetet, Fúriavölgyet. Az első ember, aki rálépett, az Hablaty, a Hibbant volt. Innen származik a sziget neve, Hibbant-sziget. Hablaty volt a vezetője az egész seregletnek, viszont amikor észre vették, hogy más lények is vannak a szigeten, el akartak menni, de a sárkányok megállították őket.

-Úgy hiszem, hogy maradhattok, amennyiben békében élhetünk – szólt a Sárkányvezér. Ez még az a kor volt, amikor a sárkányok emberi nyelven beszéltek.

-Ha te úgy gondolod, miért is ne maradhatnánk? Nincsen semmi akadálya… csak épp nem tudunk hol megszállni éjszakára – igen. Sajnos az emberek nem rendelkeztek olyan erőkkel, hogy otthont vájjanak maguknak, így a Sárkányvezér ezt mondta:

-Nálunk van még hely számotokra, szálljatok meg nálunk éjszakára. Azután, ha lesz idő és anyag, építhettek ti is saját házakat – ezt Xena meghallotta, így amint álomba merült a sereg, elkezdett fákat telepíteni a sziget egyik részébe, majd a virágot hegycsúccsá alakította, így téve a szigetet magasra. Az első, aki felébredt, Asztrid Jorgenson volt, s meglátva a szigetet, elképedt a látványon, ugyanis ki számított arra, hogy az a sziget, ahova megérkeztek tegnap átváltozzon egy éjszaka alatt? Hát kihasználva a helyzetet, s hogy Jorgensonként ügyes a keze, elkezdett köveket gyűjteni s vastag faágakat tépkedni, így megalkotva az első fejszét. Ezzel el is indult az erdőbe fát vágni. Mire minden viking felébredt, a leány felépített egy házat fából. Masszív volt, erős és kitartó, csak nem mindent állt ki. A házakból idővel falu lett. Sokat építettek egy hét alatt, de arra nem számítottak, hogy nem fogja kibírni az időjárást. Ekkor Odin és a többi isten elhatározta, hogy kitartóvá teszik a házakat. Masszív alapjuk lett, sőt a falai sem dőltek össze. Ezzel minden rendben volt. Térjünk vissza Xenához. Asgardban, az istenek között akadt egy Xolary nevű isten, aki irigykedett a többi istenre, egyúttal Xenára is, mert ők tudtak teremteni, neki pedig esélyt sem hagytak. Így hát megalkotta saját szigetét, melyet köddel lepett be. Középre egy vulkánt helyezett, abba pedig a sárkánykirálynőt, a Vöröshalált. Az első áldozata egy ártatlan Éjfúria volt, kinek tojását megrongálta valaki. Valójában senki sem tette tönkre, csak a Vöröshalál hitette el vele, így elkezdte pusztítani a falut. Hát igen, elfelejtettem szót szólni az isteni erősítés hátrányáról. Sajnos tűzállóság nem volt a csomagban. Minden ház lángra kapott, s a vikingek csak néztek, hogy ők békét ígértek, erre a sárkányok megtámadták őket. Viszont ők nem tudták, hogy csak egy Éjfúria állt a támadások mögött. Így hát elkezdtek fegyvert gyártani és lemészárolni a sárkányokat, akik a faluba, vagy a környékére merészkedtek. Hamarosan az Éjfúria magához tért a Vöröshalál irányításából, s rájött, mit is tett. Elmenekült a szigetről, s többé látni sem akart senkit. Ekkor jött rá Xena, hogy jobb, ha az emberek nem értik meg a sárkányok nyelvét, így aznap, mikor az Éjfúria elhagyta a szigetet, minden sárkánynak egy más nyelvet adott, melyet csak úgy emlegetnek, hogy Dragonese [ejtsd: drágáníz]. Csak a sárkányok értik meg, meg azok az emberek, akiket Xena teremtett. Visszatérve Éjfúriánkhoz. Mint mindenki, ő is elkezdett fáradni a repülésben, így Xena megteremtette saját szárazföldjét, az Éjszigetet. Lassan minden sárkány elkezdte unni az öldöklést, így ők is elmentek. Így került megteremtésre a Nap-, a Fény- és minden ilyen sziget. Odinék is meglátták Xena műveit, így ők is elkezdtek szigeteket teremteni, de nem mindre volt erejük embereket varázsolni. Így hát sok olyan sziget lett, ami üresen állt egy bizonyos időpontig. A nyári napforduló mindenki életét megváltoztatta. Egy hétig csak sütött a nap, így senki sem tudott aludni. Ennek eredményeképp mindenki elkezdett olyan dolgokat csinálni, amit általánosságban sosem csinálna. Ekkor történt az is, hogy Xolary saját sárkányokat készített, s így lett a világ zűrösebb a Siklókkal, a Gronkelekkel, a Zipzárhátakkal, a Szörnyennagy Rémségekkel és a további egzotikus sárkányokkal, mint a Végzetdal és a Parázsfarok. Ezek természetesen nem annyira voltak veszélyesek, mint Xena Fúriái, de annál inkább ismertek. Lassan legenda lett az ősi Fúriákból. Visszatérve a sárkányok nyelvére, s azokra az emberekre, akiket Xena teremtett. Ők voltak a Kivetettek. Nevük onnan jött, hogy sok falu gyűlölte a természetfölötti képességekkel rendelkező személyeket, így száműzték, legrosszabb esetben megölték őket. Eleinte csak Futók és az Időtlenek léteztek, s hamarosan bővült a kör. Végül a jelenlegi 13 legismertebb Kivetett él a szigetvilágban és azon túl. Viszont megteremtésükről még nem esett szó. Hablaty ük-ükunokája, akit szintén Hablatynak hívtak már így is elég kivetett volt. A szigeten a Hibbant család ága kihalt, ugyanis az utolsó gyermek végül egy leány lett, aki hagyományok szerint nem örökölhette a főnöki széket. Így az idősek visszavezették a családfájukat a legutóbbi leányig, aki férjhez ment és fiú gyermekkel ajándékozta meg hitvesét, és az nem volt más, mint Linda a Hibbant. De hát a leányt új névvel illették, ugyanis fel kellett venni a férje nevét, mint ahogy azt a falu elvárja, így Linda Haddock lett belőle. És micsoda meglepetés, hogy fia Első Hablaty Horrendous [ejtsd: Horendusz] Haddock lett. Akkor még nem volt ott az Első jelző, de tudva, hogy most már a harmadik is a főnöki széket birtokolja, minden akadály nélkül nevezhetem így. A srác már 19 éves volt így bátran átveheti majd a főnöki stafétát, mikor már Gerald [ejtsd: zseráld] nevű főnökük úgy dönt, hogy nem bírja tovább. A főnök kiképezte Hablatyot néhány év alatt, de ez nem ment egykönnyen, ugyanis a már 22 éves férfiú kalandvágya egyre csak nőtt, s gyakran hajózott el hetekre, néha hónapokat is kinn töltött a szabadban. Huszonhárom éves volt, amikor a főnök életét vesztette egy sárkányrazzia közepedte. Tisztességesen eltemették, s a Vének tanácsa kinevezte Hablatyot az új vezetővé. Tehát kalandozós énét feladva kezdte meg új feladatait a fiatal főnök. Meglepően hamar rázódott bele a rutinba, nem is csoda, hiszen Haddock. Két emberöltővel utána megszületett Második Hablaty Horrendous Haddock, s most tartunk a hetediknél. Mármint emberöltőre értem. Hű de eltértem a témától. Oké. Kanyarodjunk megint vissza egy kicsit. Az első Haddock nem ölt sárkányokat. Ő volt az egyetlen, aki csak szimplán megsebesítette, de megölni sosem merte őket. Ekkor döntötte el Xena, hogy mostantól minden Haddockot megajándékoz egy különleges képességgel, de akkor nem gondolt bele abba, hogy talán a többi ember rossz néven fogja ezt venni. Így hát megtanította nekik azt, hogyan kell elrejteni ezeket az isteni ajándékokat. Először csak ajándékok voltak, majd később már veleszületett tehetségként bízta az emberekre. Egyszer, pontosabban 3 évvel Hibbant-sziget fennállásának 2000-dik évfordulója után a vikingek belecsöppentek egy nagy viszályba, amit semmi és senki nem tudott megállítani. Ekkor döntött úgy az akkori főnök, hogy elköltöznek, de néhányan nem akartak velük tartani, mert úgy voltak vele, hogy minek ott hagyni azt a gyönyörű helyet, ahova születtek, s a főnök beletörődött. Hátrahagyva 15 nőt és 9 férfit, Hibbant-sziget népe megindult az ismeretlenbe, pontosabban a Rabló-Tolvajok szigetére. Hát mit ne mondjak, nem egy vendégszerető társaságról beszélünk. A Rabló-Tolvajok ismertek főnökük beszólásairól, ugyanis mindent… hát egy teljesen más nézetben látnak. Akkoriban Hibbantnak nagy szerencséje volt, hogy a Rabló-tolvajok főnöknője, Yvone (ejtsd: ivón) és az akkori Hibbanti főnök, Justin Haddock gyerekkorukban nagy barátok voltak. Minden évben találkoztak, amikor az éves főnöki gyűlésre vitték őket a szüleik. Egyszer azt tervezték, hogy összeházasodnak, és egy távoli szigeten fogják népüket vezetni. Ez sajnos nem jött össze, ugyanis a Rabló-Tolvaj leányt az Ádázok fiához, Derekhez adták, így Justinnak nem volt más választása, el kellett vennie a főnökhelyettes lányát, Gréta Ingerman-t. Attól függetlenül, hogy főnökök lettek saját szigetükön, még tartották a kapcsolatot. Megbeszélték, hogy két örököst hoznak világra, egyikük marad a szigeten, a másikuk pedig egy másik szigeten fog megtelepedni és törzset létrehozni. Ez működött is, de inkább térjünk vissza a Hibbanton hátrahagyott vikingekre. E 15 nő között volt az a tíz leány, akik megállították a viszályt. Ehhez viszont mindannyian keserves árat fizettek. Egy nap vihar tombolt a szigeten. Villámok csaptak villámokba, s leégették a fél falut. Viszont nem csak ez volt az egyetlen oka a falu elégésének. Az összes Fúria ott gyűlt össze egy párbajra. Ekkor kezdődött az, hogy néhányan megértették, miről is beszélnek ezek a lények, akik egymás pusztulását kívánják. 11 nő és 2 férfi a háttérből leste a történéseket, ebből mindegyik nő megértette a sárkányok nyelvét. A kis akciónak nevezhető leselkedést egy Hilda nevű nő vezette, aki veleszületett tehetségként Futó lett. Barátai ajándékként kapták meg különleges képességeiket, amikor körülbelül tizenöt évesek voltak. Most már 20 éves fiatal felnőttekké váltak, és ők értették meg egyedül a sárkányok párbeszédjeit. Kezdett eldurvulni a helyzet. Hilda és barátai elkezdték használni és napról napra fejleszteni képességeiket. Egyszer viszont találkoztak mindannyian Xenával, így megbeszéltek egy tervet, ami porrá égett, miután még több sárkányfaj elkezdett betelepedni a szigetre.

Innen folytatjuk…

12. fejezet: A Fúriaviszály

Végre! Beértem magamat, s most ideje is előzni. Ha tudom, akkor már a héten hozom az új részt. Addig is kellemes olvasást.
(Ha eddig tetszik, ne felejtsd el megosztani. Köszönöm.)
*Hikari szemszöge*
Csodás napunk van, nemde? Tudjátok miért? Mert ma van az a nap, amikor Hilda és én elmegyünk egy felderítő útra sárkányháton. Tehát semmi átváltozás, csak Hilda, Kristal, Teemo és én. Ja és képzeljétek! Maja megváltozott. És Viggo is visszatért. És Hablatyot meg akarták ölni. De a végén minden jó lett. Szóval minden a lehető legjobban alakult. Legalábbis azt hittük. Ugyanis feltűnt nálunk is a Fúriaviszály, szóval naponta járőrözünk, mert a kisebb veszekedéseket is meg kell akadályozni, nehogy nagyobbá váljanak. Mert sikerült nem megakadályozni a Fúriaviszályt a Kristály- és a Barlagfúriák között. De végül ez helyre jött és már csak a többi hiányzik. Habár el kell mondanom, hogy Kiara nélkül nem ment volna. Az egész ott kezdődött, hogy...
(Visszaugrás az időben 3 napra visszamenőleg)
Éppen mosogattam ebéd után, mert ma én vagyok a soros. A mai ebéd csirkecomb volt salátával és egy messzi földről hozott mártással. Ekkor hangos sikoly hallatszott és akkor elkezdtem begyorsítani a mosogatással és el is pakoltam. Ekkor vettem észre, hogy Kristal és Teemo veszekednek, aminek lövöldözés lett a vége. Ekkor realizálódott bennem, hogy felterjedt a Fúriaviszály. Hiszen a Mindentudó pont erről beszélt nekem. Ezek után pedig ráeszméltem arra, hogy az embereket biztonságba kéne helyezni, amiért elkezdtem szaladni és összegyűjtöttem őket egy helyre, ami egyenlő volt a Medencével. Ezek után pedig megkerestem a lányokat. A harcnak is nevezhető viszály pedig kezdett egyre veszélyesebb lenni. Házak égtek porig és a legtöbb minden a pusztulásig lett rongálva. Majd megjelent a többi Barlang- és Kristályfúria és ők is elkezdtek pusztítani. De a legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk semmit se tenni.
-Mit tudnánk tenni? Innen semmi esélyünk, átváltozni meg nem lenne előnyös.
-Tudom. Még én sem repülhetek, pedig annyira szeretnék felmenni, de olyankor én is könnyű áldozat lennék - sajnálkozott Dyra.
-Ti miről a francról beszéltek ti ketten? - kérdezte Hilda. - Nem látjátok, hogy... - de a mondatot nem tudta befejezni, mert eltalálta egy lövés.
*Én szemszögem*
Minden hófehér lett. Annyira vakító volt, hogy be kellett csukjam a szememet. De ekkor egy emlékképet láttam. Egy lángoló hely. Egy üvöltő asszony és egy bukott csata. Ezt nem akartam tovább nézni, ezért inkább kinyitottam a szememet. Ekkor viszont az a látvány fogadott, amitől a legjobban féltem. A barátaimat láttam és mind halott volt. Ekkor felkiáltottam, amibe minden beleremegett.
-NEEEEEEEEEE! - majd a valós világban voltam, és minden és mindenki ledermedt. Mindenki megpróbált valamit tenni, hogy leállítsák a viszályt. Ezek után pedig minden újra folytatódott. És végül minden fekete lett. Néztem mindenhova, de a feketeség nem akart eltűnni. Ekkor jöttem rá, hogy megvakultam. De ez teljességgel lehetetlen. De megpróbáltam hallás alapján tájékozódni, ami meglepetésemre sikerült, ugyanis mindig el tudtam ugrani az érkező tűzgolyók elől. Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek Gothihoz a medencébe, de arra nem gondoltam, hogy egy kicsit nehezebb lesz a vártnál. Ugyanis, ha nem mentem neki legalább ezerszer a fáknak, akkor egyszer sem. Aztán jött a fekete leves, ami pedig az volt, hogy majdnem lezuhantam a medencébe. Szerencsémre Kiara elkapott, mielőtt leestem volna, amit megköszönök neki.
-Veled meg mégis mi történt? - kérdezte, mire megfordultam és hirtelen; a hallásomból ítélve; a szája elé kapta a kezét. - Te... e-ez,... mégis hogyan történt?
-Nem tudom. Egyszerűen csak eltalált egy lövés és egy vakító fehér helyen voltam. Ezért becsuktam a szememet és titeket találtam ott halottan, amiért elüvöltöttem magamat, majd a megfagyott valóságban ébredtem. Ezek után beindult minden, de elsötétedett is egyben. És hát elég sok fával találkozva, de majdnem sikeresen ideértem, szóval köszi - ecseteltem neki a történteket.
-Akkor most mi lesz? - kérdezte.
-Neked kell megtenned, amit nekem nem lehet. Neked kell megállítanod mindent - raktam a kezemet az övébe. - Most te vagy a sziget egyetlen esélye, nélküled nincs esélyük a lányoknak megállítani mindent - ekkor valami furcsa bizsergő érzést éreztem, ami a kezemben futott végig.
-Azt hiszem, hogy most képességet cseréltünk.
-Dehogy cseréltetek - ez a hang nagyon ismerősnek tűnik. - Igen, én Xena vagyok és én terveztem úgy, hogy ez így történjen.
-Te küldted azt a villám jelet?
-Te láttatad velem azt a képet? - mondtam egyszerre Kiarával.
-Igen, mindent én tettem, mert a Mindentudó elmesélte, hogy újra megvan a tizenegyes. És mielőtt bármit és kérdeznél Hilda, a látásodat sajnos nem tudom visszaadni, csak annyira van erőm, hogy pillanatnyi képet láss, és csakis akkor tudom ezt megtenni, ha nagyon szükség van rá. A kép csakis azért kellett, hogy felnöveljem benned az impulzust, amitől sikerül magadat újjáéleszteni. Ezért most így kicseréltem a képességeiteket. Azok a személyek, akik nem látnak tudnak a legjobban támogatni, míg benned Kiara, megláttam azt, hogy most jobb, ha te leszel a gondolatolvasó, aki érzelmileg támogatja az embereket. És szerintem most felesleges elmenni Gothihoz, mert ha így történt, akkor ennek így is kell maradnia.
-Hallottad, indulás! - mondtam, majd Kiara átváltozott, én felültem rá és elrepültünk. - Már közel vagyunk.
-Igen, hallom. Ömm, és végülis mit fogunk csinálni?
-Az egy igen jó kérdés. Kéne egy fagyasztó... - gondolkodtam el.
-KARINA!! - kiáltottuk mindketten, amint beugrott, hogy ő egy havas. Talán fagyasztani is tud. Amint oda értünk, Kiara elvezetett engemet, és gyorsan kezdtünk egyszerre szövegelni, furcsa módon ugyan azt.
-Figyi, tudsz fagyasztani? Valahogy le kéne állítani őket, mert így semmire sem jutunk.
-Lehet ebben valami. De ennyit egyszerre? Hogy csinálhatnám? - kérdezte, majd megint egyszerre, válaszoltunk Kiarával.
-Egy jégtömb! - ekkor viszont egy sistergést hallottam.
-Ömm. Ez. Mégis. Mi a franc volt? Nem mondtad, hogy ilyennel rendelkezel Viggo - hogy mi? Viggo is Kivetett? Várjunk. Ő IS ITT VAN? - Ja. és ne döbbenj le, tudod a képességeimet - köszi Kiara. - Szívesen.
-Ti mégis mi a jó Thorról beszéltek? - mondta az illetékes.
-Azt hiszem, hogy a barátom most átérzi amit te, csak hát ő mindkét szemével - ekkor éreztem, hogy szembe fordulok vele, de nem éreztem semmit. Mindenem elzsibbadt és a földre kerültem, már a világot sem érezve.
*Kiara szemszöge*
Majd Hilda hirtelen összeesett, és szerencsére a kezembe érkezett. Láttam, hogy már nincs eszméleténél, tehát muszáj volt tenni valamit.
-HIKARI!! Vidd el Hildát a medencébe, majd gyere vissza. Van egy tervem - igen, volt is. Mivel Füstfúria vagyok, gondoltam, megzavarom őket azzal, hogy füstöt kavarok. De ehhez szükségem lenne pár segítségre. - Nala, szükségem van még több Füstfúriára.
-Állok rendelkezésedre. De tudtommal te is egy vagy a sok közül.
-Igaz, de én nem tudok vészjelzést leadni, ellenben Árnyék igen.
-Ööö. Igaz. Árnyék! Hívj még több Füstfúriát. Van egy terv!
-Igyekszem! - ezzel el is repült, két perc múlva pedig visszatért. - Megjöttem! Mit kell tennünk? - ezek után elsoroltam mindenkinek a feladatát. A Füstfúriákkal elködösítettük a helyet, így senki sem látott... Majd ezek után furcsa dolog történt.
*Én szemszögem*
Majd észleltem valamit. Gondolom megint csak egy álom, ugyanis látok mindent. Az előző jelenet folytatódott. A jelenet a Fúriaviszály végső pontjait vetítette ki. Gondolom az ordító nő lehetett Hilda, de nem tudom, hogy ki volt az a karjaiban. Ekkor felállt és düh csillogott zöld szemeiben.
-XENA! Ha valóban törődsz velünk, küldj egy jelet, mit kéne tenni! - kiáltotta, amikor válaszra lelt. Egy fénysugár világított egy pontra, Hibbant közepén. Körülötte volt néhány abszolút kivehető kőforma. Valami virágot ábrázolt. Egy kör, körülötte kilenc ovális kő. Ott állt, és rájött valamire. - Lányok! Gyertek ide! - ezzel mind ráálltak az ovális kövekre, és elkezdett mind kéken világítani. Ekkor egy kör alakú robbanás jött létre, és mindenki leállt a veszekedéssel. Ez azt jelentette, a viszály véget ért. Majd kinyitottam a szemeimet, és ami a legfurcsább az, hogy:
-Látok! - ziháltam. Csak hát nem a színket.
-Ömm. A lányoknak szerintem szüksége van rád - ajánlotta Bélhangos.
-Igaz is. Megyek akkor. Remélem jövök még - ezzel elrohantam megkeresni a virág alakú kőformációt, de nem találtam. Lehet, hogy azóta kiszedték a helyükről. Ekkor a sziget füstbe borult, és megjelent az a kék gömb is, majd leállt a viszály.
(vissza a jelenbe)
Csak hittük. Visszatérve a szigetre észre vettük, hogy Fogatlan és Árnyék lövöldözött. A három nap újjáépítés eredménye még egy viszály. Majd jött a többi is. Mégis hogyan? Ez a kérdés keringhetett mindenki fejében. Mit tehetnénk a leállítás érdekében?

11. rész: Visszatérés az Ölvész halálából; s Hablaty majdnem halála

MEGLEPI!! Én sem számítottam erre a fejezetre, de kimásoltam, s most itt van.  Már csak egy fejezet, és utol érem magamat. Akkor, kellemes olvasást! Ui.: A végén lesz egy kép Kiaráról

*Ismeretlen szemszögből*

(visszaugrás az időben kb. két évre)

-Te is, sárkány - mondtam az Ölvésznek, aztán egypár nyíllal a hátamban kimentem a vadászokkal szembe a kardommal a kezemben. Ezek után az Ölvész kieresztette a villámjait és senki sem élte túl. De remélem Hablatyék kijutottak. Majd egy fehér helyen ébredtem fel, és minden annyira vakított, hogy egyszerűen hálás voltam, amikor egy alak jelent meg előttem és felsegített. Ekkor véltem felfedezni, hogy ez a személy fekete szárnyakkal rendelkezik, és akkor rájöttem, hogy ő maga Xena teljes alakban.

-Üdvözöllek itt, az Nagy Folyósón. Ez az a hely, ahol kiválasztásra kerülnek azok a személyek, akik megérdemlik, hogy kegyeimet szolgálják.

-De mégis miért kerültem ide? - tettem fel a kérdést.

-Azért, mert rájöttél, hogy jobb út az, amelyiken életedet nem veszted el, vagy ha mégis, akkor legalább tudod, hogy most valaki nagyon hálás neked.

-És mégis miért ide? Máshová is kerülhettem volna.

-Azért, mert most megajándékozlak a Kivetettséggel. Te leszel a Villámszóró, és második képességként a Sebzést tudom ajánlani. Igaz, hogy Dagurnak is felajánlhattam volna a Kivetettséget, de hát ő nem annyira változott meg, mint te. Te akkor is gonoszan viselkedtél, amikor jó voltál, szóval te igazán megérdemelted - majd kérdezni akartam, de a valóságban kelem fel. Ekkor észre vettem, hogy a hátamból kiálló nyilak eltűntek. Majd robbanást hallottam a sziget másik feléről és akkor volt először, hogy örültem annak, hogy Hablaty épségben megmenekült.

(a jelenben 3 nappal Dagurék érkezése után)

Hibbant. Az a sziget, amit régen el akartam tűntetni, most pompázik (leszámítva az egy-két jéghegyet). Olyan régen láttam már. Az úgy kb. két éve volt? Talán. Nem tudom pontosan. Annyi biztos, hogy most odafelé tartok a saját készítésű hajómmal. Csak sodorja a víz, nem kell irányítani. Mint ha tudnák, oda szeretnék jutni.

*Karina szemszöge*

Ez eléggé fura. Nem értem, hogy... Ja ti is itt vagytok? Bocsi. Nos, a nevem Réka, de itt csak szólítsatok Karinának. Amikor egyszer azt mondták volna nekem, hogy Hibbant-sziget igenis létezik, akkor tuti, hogy egy óra hosszáig röhögtem volna rajta, de most... Hát igen. Éppen ott tartózkodom. Nem hiszed el, igaz? Valójában én sem, de muszáj. Már több, mint egy hete tartózkodom ezen a helyen. Tényleg. Visszatérve a "furára", az van, hogy elmentem sétálni a faluban, mert egy kis nyugalomra vágytam, ugyanis mindenki azon veszekedett, hogy... az tök mindegy most. Lementem a dokkra és akkor észrevettem egy árbóctalan hajót. És mikor megnéztem közelebbről a rajta utazó személyt, akkor igazán ledöbbentem. A fedélzeten ugyanis (kürtszó) volt látható. Hogy tessék? Nem értetted? Akkor még egyszer. (Kürtszó) volt látható a hajón. Na jó. Még egyszer nem fogom nektek elmondani, mert (kürtszó) szokott jelezni, ha jön egy hajó, és egymás után háromszor. Szóval ott maradtam a dokkon. Útközben megérkezett Hablaty is és a hajócska is kikötött. Mikor jött a palló, hogy leszálljon a rajta tartózkodó személy, akkor Hablaty már majdnem elájult.

-Sosem mondtam volna ilyet, de rettentően örülök, hogy látlak Kedves Hablaty.

-D-d-de e-ez, h-hogy lehetséges? T-te nem...?

-Hát lehet, hogy igen, de lehet, hogy mégsem. Még én se tudom.

-Ööö. Te most komolyan rejtvényt fejtettetsz velünk? Mert ennek semmi magyarázata nincs, hacsak... - itt elakadtam, mert rájöttem valamire. Ő is találkozott Xenával! Azaz (kürtszó)... Na elég legyen ebből! Már beérkezett... a hajó. Egy másik is közeledik! Nem értem. Ki jöhet ilyenkor? Ekkor bejött a hajó és köpenyes alak és egy eléggé vaskos férfi szállt le. Ekkor az ikrek is előkeveredtek valahonnan. Kár, hogy távol voltunk, így az elejét nem hallhattuk.

-...És te most felbukkansz azután, hogy a szigetet megtámadták? Milyen megfelelő! És maga, uram. Nem tetszik, ahogy kinéz. A kinézet egy másik szó, amit a hajra használok! - Kőfej nagyon bíráskodik, mert máshogy néznek ki.

-Nem tetszik a hajad - ezt csak úgy kijelentette? Fafej nem normális. Ezek után Hablaty közbe lépett.

-Heh, bocsánat az ikrek miatt. A legjobb, ha nem figyel rájuk - mondta és útközben megjelent Valka is. Ekkor a köpenyes levette a kapucniját és kiderült, hogy egy férfi. Egy elég idős férfi.

-Calder [ejtsd: káldör] vagyok Nephentéről [ejtsd: nefente]. A királyom, Nagylelkű Mikkel küldött ide súlyos horderő esetén - kezdte el az idegen.

-Mikkel, eh? És hogy néz ki? - legalább most Fafej valami értelmeset kérdezett.

-Az egész szigetünk sorsa forog kockán. Kérlek, el kell mondanotok, hogy hol van Termetes Pléhpofa - mondta, amin mindenki egy kis fintort vágott, mert csak én és a lányok tudjuk, hogy hova ment el. Ekkor el kezdtünk sétálni a faluban. - Sajnos a változás minden dolog módja. De a hagyaték fennmarad. Még Nephenthén is hallottunk történeteket arról, hogy Pléhpofa törzse hogyan uralkodott a sárkányokon.

-Nem igazán. Mi megtanultuk, hogyan kell együtt élni a sárkányainkkal, nem uralkodunk rajtuk -válaszolta frappánsan Hablaty.

-És mindez Hablatynak és Fogatlannak köszönhető - büszkélkedett Asztrid.

-Bár tudnánk ilyen békében élni Nephentén. - mondta miközben Viharbogár fejét simogatta. Habár a szeme egy kicsit összehúzódott Caldert látva. - Nagy háborgatás gyötör minket mostanában. Napok óta most már erős rengések tették tönkre az egész szigetet, amiket mély, visszhangzó morajlások követnek, amik csak a...

-...Suttogó Haláloktól származhat - fejezte be a mondatot Halvér. - Vagy talán még van egy másik Sikoltó Halál! Oh, Thor! Bajban lennének! Még mi is alighogy túléltük az utolsó találkozást velük! De, uh, biztos vagyok benne, hogy jól lesztek...

-Tehát attól tartok, hogy visszatérni Pléhpofa tanácsa nélkül fogunk... vagy sok reménye nélkül.

-Nyugalom Calder. Azért jöttem, hogy megtanuljam, mindig van remény amikor az emberek és a sárkányok összedolgoznak. Hibbant főnökeként felajánlom segítségünket a sárkányra utaló problémátokban elhatározni bármilyen módon, ahogyan tudjuk - ajánlotta fel Hablaty.

-Azt gondolod, ez megfontolt? - kérdezte tőle Asztrid. - Hibbant eléggé dolgos a saját "nagy zavargásaival" mostanában...

-Ez az, amit apám tenne, Asztrid. egy főnök megvédi az övéit, de Pléhpofa sosem fordított hátat valakinek, akinek szüksége volt rá. És őszintén? Kihasználhatnám az időt távol kiszellőztetni a fejemet. Nyugi, Hibbant nem lesz elhanyagolva, mert kinevezlek téged főnökhelyettesnek amíg elvagyok - mondta Asztridnak.

-Oh, tényleg? Yay! Akkor az első rendeletem az, hogy kinevezem Bélhangost főnökhelyettesnek amíg az igazi főnököt távol tartom a bajtól. Nem bánod, ugye Bélhangos?

-Bánni? Miért bánnám? Nem, mint ha nem lenne már elegem abból, amit itt kell tenni...

-Akkor jó. Aki szeretne jönni, jöjjön. Minél több a segítség, annál jobb - ezek után Hablaty elrepült Asztriddal, Halvérrel, az ikrekkel, Takonypóccal, Valkával és Erettel. Most egyedül maradtunk...

*Hablaty szemszöge*

Nem hittem volna, hogy ennyien velem jönnek. Még Takonypóc is, pedig nem számítottam rá.

-Uh, Takonypóc? Ezt a kifinomult testbeszédedből állapítom meg, hogy te most haragszol Kampóra.

-Maradj ki belőle, Hablaty. Ez csakis köztem és Kampruló vagy Vesztpó között zajlódik. Még el kell döntenem az új nevét - vajon mi történhetett?

-Whoa! Nyugalom Fejtörő, nyugalom!

-Vigyázz a fogással Eret. A Morajlóknak lehet, hogy edzett bőrük van, de attól még elvárják a gyengéd érintést - oktatta ki anya. Majd az egyik hajós elkiáltotta magát:

-A bal oldalon... Tengeri sárkányok! - mindenféle sárkány volt látható a Dörgődobtól a Vízirázóig, de ekkor a hajósok rájuk akartak támadni.

-Vissza! A dagály osztályú sárkányok nem reagálnak jól az agresszióra - mondtam nekik, amit láttam megértettek, de ekkor hirtelen egy Forrkatlan jött ki a vízből. - Fogatlan! Vigyázz annak a Forrkatlan - itt megakadtam, mert amikor kitátotta a száját - halaival? - teljesen ledöbbentem. Miért hoznak halat?

-Kifizetik a tartozásukat... az új alfájuknak - mondta anya, de ezek után Fogatlan elkezdett zabálni.

-Ugh. Élvezd a csemegédet pajti - mondtam neki.

-Vigyázat! Kétfejű sárkányok mindenkorra! - kiáltotta Kőfej!

-Viszlát Böff és Töff! Hey, hey, hey, hey! - rikkantozta Fafej.

-Talán elcserélek egy új sárkányra is... Egy olyanra, amelyik nem tart ki a semmit tevés mellett és csinál is valamit - ekkor láttam, hogy Kampó hümmögött egyet, de Takonypóc rászolt. - Oh, igen? Csakis azért megduplázom a büntetésedet - ezek szerint jó, hogy nem értek semmit sem.

-Azt mondom, hogy veled felnyergelve elég büntetés Takonypóc - és milyen igaza van Asztridnak.

-Hihetetlen. Elkísérnek minket Nephentéig. Mint valami királyi védelem - állapítottam meg. - Jobb lesz hozzá szokni a figyelemhez pajti. Habár valami azt mondja nekem, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert az egyik hajós felkiáltott.

-Nephente, Ho! - ezek után pedig megnéztem a területet az új és praktikusabb távcsövemmel és láttam valami sárkányt a vízben. Halvér pedig mindig is szeretett tudni mindent, szóval kérdezett.

-Huh - sóhajtottam.

-Mit látsz? Még több Dörgődobot? Egy másik Vízirázó hátát? - kérdezte.

-Nem, Halvér... Nem hiszem, hogy valaha is láttuk már ezt - mondtam továbbra is a vízi lényt nézve.

-A mindenit! Egy másik mélyen élő? Mi van a héten, Bütyök! Milyen nagy lehet? Úgy tűnik, hogy őshonos, vagy melegvízi? Részletekre van szükségem, Hablaty... RÉSZLETEKRE! - majd egy mély sárkánymorajlást hallottunk a sziget felől.

-A fejemet teszem rá, hogy ez az oka, amiért Calder idehozott minket - állapította meg Asztrid.

-Bocsi, Halvér. Az új vízi sárkányunknak várnia kell még - mondtam Halvérnek. - Szóval ez Nephente. Elég békésnek tűnik.

-Azok a medencék nem lehetnek Sikoltó Halál vályatok. Habár még sosem láttuk őket vízzel telve.

-Oh, ne nézz igy Töff! Te se Böff! - rivallt rá sárkányukra Kőfej.

-Ázott és nedves nem lehet neheztelés! - Miért van az az érzésem, hogy Fafej még bele fog menni ezen medencék egyikébe?

-Szép helyre hoztál Calder. Valójában még nem láttunk semmi rendkívüli... - majd eszembe jutott, miért is jöttünk ide - Jobban tennéd, ha elvezetnél engem a Nagytermetekbe azért, hogy meg tudjam beszélni a stratégiát Mikkel királlyal. Nem lehet túl sok időnk. - a válasz igen meglepő volt.

-Persze. De a mi királyunkat nem találod majd úgy, mint más vezetőket. Ő jobban szereti a természetesebb beállításokat, ahonnan irányíthat.

-Uh, üdvözletem! Hablaty vagyok, Hibbant főnöke, Pléhpofa és Valka fia, uh... Fogatlan barátja, minden sárkány alfája. A törzsfőnökök Nagytanácsának Archipelagói egyezsége alapján, megkérlek, hogy... - Majd felugrott és megfordult a következőket mondva:

-Kérlek, szólíts Miknek. Mikkel király az apám volt! - ezzel megölelt. - És mi így köszönünk "Hello"-t idefelé Habi. Ugye nem gond, ha "Habi"-nak szólítalak?

-Oooookéé. Azt kell mondjam, hogy ez egy kis megenyhülés. Fogatlan és én afajta elfecsérlést játszottunk, amikor apám a főnöki bemutatkozási protokollt tanította.

-Ha, ha! Apák, igaz? Szia, én Mik vagyok. Örülök a találkozásnak. Hé, Mik. Köszi, hogy megjelentél.

-Eléggé meglepett vagyok, Mik. Úgy tűnik, hogy te nagy léptekben veszed ezt az egész felújuló földrengés dolgot - csodálkozott rá anya. majd megint hallottuk a morgást.

-O-oh. I-igen. E-ez-ezt. A módja, hogy hallom, nagyon jártas vagy a sárkányokban Habi. Biztos vagyok benne, hogy végül is ki fogod ezt találni. Eközben miért nem érzed otthon magad és csak pihensz? Amott! Feltételezem, hogy hallottál a híres forróvízű medencéinkről. - ömm. Inkább nem.

-Forró vízű medencék? Mik azok? - rontott be egy tunikában és csizmában Fafej.

-Talán tényleg otthon kellett volna hagyni az ikreket... - mondtam magamnak. Ezek után odavezették és csak úgy beült két idegen nő közé. Közben Halvér és Takonypóc is csatlakozott. Nevetéshangok közepette ki lehetett hallani Fafej vicceit.

-Tehát azt mondtam, "Csattanáscsapdász?! Alig ismerem!" - már ideje lenne rájuk szólni.

-Srácok, felderítő küldetésen vagyunk... nem pedig tengerparti vakáción!

-Te most viccelsz velem? Azok után, amiken keresztül mentünk, nem érdemlünk meg egy kis kényeztetést? - nem Takonypóc, és ne is gondold tovább.

-Tűnés, csajok... - csak Kőfejet ne! - Ez a forróvízű medence kezd egyre forróbb lenni - majd jobbra fordulva már Fogatlant láttam egy másik medencében.

-Komolyan? Te is, Pajti? - élvezte a lazulást még a morgások közepedte is. Ezután Eretékhez fordultam. - Hihetetlen. Azt hittem, hogy nektek több szerencsétek lesz.

-Dehogy. Viharbogár és Fejtörő egyetlenegy pikkelyét sem mozdította - mondta Eret.

-Minden, amit találtunk azok ezek a hibás törésvonalak, de ezek nem elég nagyok, hogy egy Sikoltó halál keresztülmenjen rajtuk - állapította meg Asztrid. Egyébként is miért hoztam el? Csak most jövök rá, hogy terhes, én meg engedtem magammal hozni...

-Nem csak a Sikoltó halálok azok, amik hiányoznak, Asztrid. Észre vette bárki is, hogy az egyedüli sárkányok a szigeten azok, amelyek velünk jöttek? - remek észrevétel anya. Összegezzünk:

-Egy sárkánymorgás, de nincs egyetlen sárkány sem. Egy laza király, akinek a szigete szétesik az mezítelen lába alatt. Valamit még nem vettünk számításba - elkezdtünk gondolkodni, de semmire sem jutottunk napestig, amikor a "király" megvendégelt minket egy jól kinéző vacsorával.

-Biztos, hogy nem maradtok Habi? Tényleg felraktunk egy halálos svédasztalt.

-Sajnálom, Mik. Még ma este visszarepülünk Hibbantra. Mindent tűvé tettünk a szigeteteken, de nem tudtuk megtalálni a rengések forrását, sárkányt, vagy más egyebet. Szóval nem nagyon tűnik helyesnek többet elfogadni a... - a sárkányok most komolyan megeszik az ételt? Ez mi? - uh, vendégszeretetetekből - majd csak úgy fekve belekortyolt az italába, én pedig komolyan ránéztem. - Hacsak nincs valami mondanivalód - ekkor elkezdett valamit beszélni.

-Őszintén Habi, én... - de nem tudta befejezni, mert Calder ott állt mögötte és Mik kidőlt a széken.

-Calder? - majd a srácok is lassacskán üzemen kívülre kerültek.

-Uh, Halvér...

-Az étel... megmérgezték! - Eretnek igaza lehet.

-Nem, a sárkányokon nem vehető észre... - vagy mégis? - Fogatlan! Fogatlan? Pajti? Mit tettek veled?

-Mi semmit sem tettünk. De úgy látom, néhányótok megfogadta Mikkel király tanácsát és meglátogatta a forróvízű medencéket.

-A víz. Valami van benne - gondolkodott hangosan Asztrid.

-Igen, a medencék nyugtató hatással vannak. Nem tudjuk miért, de hamarosan megtudom - majd elővettem a kardomat és újratöltöttem.

-Te igazán rossz időpontot választottál arra, hogy velünk szórakozz - ekkor benyomtam a gombot, így meggyújtva kardomat. - Te csak néhány sárkányunkat hatástalanítottad, de ez a három több, mint elég ahhoz, hogy végezzek veled.

-Végezni velem? A sárkányaid végeztek volna velem... - mondta, és levette a köpenyét, megmutatva felsőtestét. - ...amikor én is eggyé válok? Ereszd le a fegyveredet és engedelmeskedj dicsőségemnek, azért hogy te és a sárkányaid elég sokáig élhessetek, hogy szemtanúi legyetek az átalakulásomnak - ledöbbenve figyeltem, ahogy Fogatlanra fogják dárdájukat, ezért inkább letettem a kardomat. Amúgy meg szerintem ez rosszabb reagálás a sárkánnyá változásra, mint amit Fafej tett annakidején. Majd bevittek valami kínzókamraszerű helyre, ott pedig felláncolták a kezünket. Majd kétféle morgást is hallottunk kintről.

-Úgy tűnik, hogy Fogatlan magához tért. És a közelben van.

-Figyelmeztettelek. Nem megmondtam, hogy valami baj van annak a srácnak a kinézete!? - lehet igaza van Fafejnek.

-Calder, nincs még késő, hogy... - próbálta leállítani anya.

-Nyisd ki a kapukat! Készüljetek fel az átalakulásra!

-Igen, uram! - ezek után már csak árnyékokat láttunk, hogy egy sárkány lesz látható, de amikor előlépett, igazából csak jelmez volt.

-Elhullajtottam a régi bőrömet, Hablaty főnök. Mit szólsz a valódi formámhoz? Tudtad, hogy mindig is tudtam, hogy különböző vagyok... Már akkor, amikor kisfiú voltam?

-Oké. Biztos. Én is eléggé különbözőnek éreztem magamat, amikor srác voltam...

-Amióta megszülettem, egy sötét, tekercselt sárkány voltam a gyenge férfi testében ragadva.

-...Ééééss elvesztettél - fejeztem be elkezdett mondatomat.

-De ez egy lehetőség számomra... A sárkányok fiának, a Kígyó örökösének!

-Calder, hallgass meg. Tudom, hogy sok félrevezető információ van a sárkányokról odakint, de még észre kell venned, hogy a sárkányok tojásokból kelnek ki, nem zavaros, tetovált, teljesen bolond elmebajosok! - mondtam neki, miközben Eret kiszedte az egyik kezét a bilincsből. Calder viszont begyújtotta a kardot.

-A követőim sem hitték, még elsőre sem. De ezek az élénk rengések megerősítés az istenektől. Köszönöm neked, most már van tűzadományom. És köszönöm az Éjfúriádnak, rövidesen valódi szárnyaim lesznek, nem ezek a fa... - majd Eret behúzott neki.

-Elég az őrült beszédből - útközben ez elvonta az őrök figyelmét, így a fémlábammal próbáltam kioldani a zárat.

-Csak tartsd fel őket még pár másodpercig, Eret...

-Akármit csinálhattok, amit akartok, de nem tudtok csapdába csalni egy csapdászt! - és végre elpattant a lánc!

-Asztrid, Tisztítsd meg előttem az utat!

Menj, Hablaty! - majd berúgott az egyiknek a fejébe.

-Bocsánat - mentem át az őrökön a fejük felett, az ajtóhoz érve, pedig kioldottam a zárat. Kinn megkerestem Fogatlant, aki már várt rám és készült betüzelni a helyet. - Rajta, Pajti - majd kilőtte a falat. - Add fel, Calder. Ezek valódi sárkányok - Fogatlan pedig megint készült tüzelni, közben pedig leszedtem magamról a maradék láncot és karbilincset, de leállítottam a tüzelést és elindultunk haza.

-Később, Nephente! - kiáltotta Takonypóc.

-Ez egy jó hely nyaralásra, de nem hiszem, hogy itt szeretnék élni - de meghallottuk az újabb morgásokat és akkor jöttem rá mindenre.

-Egész végig, a sárkányok, akiket kerestünk, nem a sziget alatt voltak.

-Örökszárnyalók! Úgy tudtam, hogy csak mítosz!

-Bizonyára emberöltőkig aludtak... még azelőtt, mielőtt Nephentét megalapították!

-Bármi is, hibernáljuk őket, hogy tovább legyen gyógyító hatása azoknak a forrómedencéknek, hogy megnyugtassa a sárkányainkat - igaza lehet anyának, de először is szerintem ki kéne menteni azokat a lakosokat.

-Úgy érted, hogy azt a kellemes pihentető áztatást annak az izének az orrában élveztük?! - pontosan ahogy mondod, Takonypóc.

-Uhh. Belegondolva, hogy mindegyik más lyukban is lehettünk volna, szerencsések vagyunk.

-Azt szeretném mondani, hogy Mikkel és Calder tudta ez... de Nephente többi része valószínűleg nem. Segítenünk kell - mondtam, és adtam ki a parancsokat. - Asztrid, te vezeted a keresést és a mentés, vigyázva mindenféle katasztrófára, amit az Örökszárnyalók idéznek elő, akárcsak magukra az Örökszárnyalókra. Hangyának tűnhetünk nekik. Anya, a csapatod a lefegyverzési kötelességet végzi. Nem kellenek Nephente legbátrabbjai, hogy több anyagot adjanak a sárkánytűzhöz.

"Kampó, azt mondom, hogy ez a fegyverszünet elég hosszú volt ahhoz, hogy azt mondjam, milyen király volt ez!"

-Fogatlannal kézben tartjuk az Örökszárnyalókat. Uh... Jó reggelt? jól van. Tudom, hogy valószínűleg szellemileg zavaros vagy, tántorgó. Csak próbálj nyugodt maradni, mielőtt bárki más megsé... - erre fel rám ordít. - Fogatlan! - és csúsztunk egy kis földdarabon. - És én még azt hittem, hogy te vagy nehezen kezelhető szundi-idő után! Oké, Pajti, mutassuk meg nekik, ki a király - majd tüzelésre nyitotta a száját, de megjelent még több sárkány... - Uh... - de szerencsére megfordultak és elmentek. - Igen! Megcsináltad, Pajti! Habár azt gyanítom, hogy visszamennek aludni valamikor hamarosan, talán a jobb, hogy hagyjuk járni a saját útjukat - majd rám morgott Fogatlan. - Igen, igen, igen. Ne hagyd, hogy a fejedbe szálljon! Mia...? - csak egy rántást éreztem, és kié másé lehetett? Calder.

-A változás minden dolog módja és a változásokkal pusztítás is jön...

-Calder, nézz körbe... A szigeted egy romhalmaz. Az embereidnek szükségük van segítségre. Neked szükséged van segítségre.

-...És pusztítással lehetőség, növekedés, fejlődés. Azok az óriás, álmodó sárkányok tudták ezt.

-Az Örökszárnyak nem miattad ébredtek fel. Minden, ami ezt előidézte az az új alfájuk felemelkedése - útközben a cipzárhátgázzal teli tartályokból vettem el egyet. - A sárkányok megéreznek dolgokat, Calder, de nem tégedet. Te mindig csak egy férfi leszel - ez annyira feldühítette, hogy elértem a tervem célját azzal, hogy felém suhintsa a kardot, így nekidobva a tartályt, az felrobbant. A kis földdarab felel lerobbant, Calderrel együtt.

-Hablaty! Nos, ennyit arról, hogy távol tartalak téged a bajtól.

-Jól vagyunk. Jobban, mint a "Kígyó örököse" legalábbis - majd Eret felém nyújtotta a kardomat.

-Óvatosan főnök. Még meleg.

-Tudom, nem vagyunk jobban ennél a helynél, de éppenséggel nem hiányolja valaki Hibbantot? Uh, mert Kampónak honvágya van, nem nekem.

-Reggel indulunk! - mondtam és kerestünk valami jó helyet a szállásra. Sajnos a sziget fele elpusztult, de legalább jó célja volt. Mostanában tanultam egy meglehetősen kis leckét. Leginkább a változásokról. Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy a változás minden dolog módja. és a változások pusztulással járnak, de ráadásul lehetőséget, növekedést és fejlődést is hozva. És ez jó dolog.

-Köszönöm. Mégis mi ez?

-Komolyan? Ez egy ásó - és Nephente újraépítésre került. Hazaérve viszont azt láttuk, hogy Hibbantnak is erre lenne szüksége...

10. fejezet: Egy új Ádáz Szárnyak őrzője; És talán egy új Haddock?

Ígértem, megkapjátok. a másik fejezet. Kellemes olvasást!

*Hikari szemszöge*

Verőfényes napra ébredtem. Két nap telt el azóta, amióta az új lány érkezett. Nekem nagyon ismerősnek tűnik. Mint, ha már láttam volna valahol. Viszont Hilda elég furán viselkedik mellette. Meg még fáradtak is tűnik. Még jó, hogy haza szóltunk, hogy még az egész hónapot itt fogjuk tölteni. Mivel mindig is én voltam a későn kelős típus, ezért már mindenki ébren volt.

-Jó reggelt! - köszöntem mindenkinek.

-Neked is - köszöntek vissza.

-Mi lesz a mai program? - kérdezte Melena.

-Nos, ma jobban meg fogunk ismerkedni ezzel a bizonyos Miával - mondta Hilda.

-Neked muszáj utálni? - kérdezte Karina.

-Nem utálom, csak már miatta nem alszok lassan 3 napja - ez elég nyomós ok.

-És miért nem alszol? - tettem fel a kérdést.

-Téged az miért érdekel? - Hilda nagyon berághatott rám. - Bocsi, csak a fáradtság teszi.

-Nem gond. Csak az érdekel, hogy miért - magyarázta meg helyettem is Melena.

-Hát mondjuk azért, mert attól tartok, hogy már tudok valamit róla korábbról és ki akarja törölni a memóriámat róla.

-Megmagyaráznád, mégis mit jelent ez? - tette fel Kiara. Már épp belekezdett, de Melena megszólalt.

-Az volt, hogy Hilda megkért, hogy nézzem meg Mia emlékeit, és abból elég sok dolog lett tiszta - ettől mindenkinek leesett az álla.

-Csak is azért kértem erre, mert a gondolatai keveset mondtak.

-Mégis milyen gondolatok? - tette fel Elena.

-Az történt, hogy hallottam a lány gondolatát, hogy azt mondja, én is könnyű áldozat leszek, majd ugyanazt a bizsergő érzés éreztem, mint mikor Melena volt a fejemben akkor, amikor megérkeztünk ide egy hete. De én ezt az érzést elzártam, és meghallottam Mia gondolatát, hogy azt mondja ez lehetetlen, mert eddig mindig bejutott. Ekkor gondoltam azt, hogy ő is Memórialopó, de nem, mert kiderült, hogy ez a második képessége: emléktörlés.

-Ez is onnan derült ki, hogy megnéztem az emlékeit, ami elég sok dologra magyarázatot adott. Vagy legalább is Hilda számára - egyre jobban kezdett érdekelni engemet a téma.

-Gyertek. Mutatok nektek valamit - mondta Hilda és elmentünk a könyvtárba. - Itt. Ez az a könyv, amiben benne van a válasz az összes kérdésre. A lánynak nem is az a neve, hogy Mia, hanem Maja - majd odalapozott egy oldalhoz, amit már, mint ha láttam volna. És akkor beugrott minden.

-Ő Maja Vérdung - mondtuk egyszerre. Igaz, hogy kiskori rajz volt róla, de nagyon hasonlított rá.

-És ez teljesen biztos? - tette fel Helena.

-Igen. Pont annyira, mint ahogy mi létezünk. És a legfurább az, hogy az apja Drákó - mondta Hilda.

-Ja meg az is, hogy ő volt az, aki visszatartott minket Mélysötétről visszajövet - Melena még jobban meglepett minket. Szóval benne még megvan a "megőrülési idő van" tulajdonság.

-És ezek szerint ránk vadászik - mondta ki mindenki helyett is Elina.

-Bizonyám - majd belépett az említett személy egy gonosz mosollyal az arcán. A ruhája is megváltozott. Olyan lett, mint ha estélyit viselne. Talpig rózsaszín volt és kék színű kristályos "nemtudomhogyannevezzem" mi tartotta rajta az egészet. A ruha jobb oldala bugyivonalig fel volt szakítva. Lábán egy szandálnak nem nevezhető szandál volt, ami szintén rózsaszín volt kék kristálygyöngyökkel és levarrásokkal. Ajkát sötétvörösre festette be és szemét kék színnel emelte ki. Jól nézett ki, de maga a gonoszság áradt belőle. - Örülök, hogy mindent meg tudtál jegyezni kedves Hilda még a sebed hatása alatt is - még jó, hogy itt maradt Tüsi (így neveztük el a kis hasznos sárkányt), mert a falak takarásában odament Majához és megkereste a sebet, ahol a sárkánygyökér eszencia bemehetett a testébe, és szerencsére megtalálta a jobb lábán. Mi pedig lefoglaltuk Maját.

-De miért? Tudom, hogy Vérdung vagy, de ez nem kötelez arra, hogy ne változz meg. Ismerek egy olyan személyt, aki Fojtonzord volt és teljesen megváltozott - mondta Kiara és ekkor Tüsi ráharapott a lábára és kiszívta a mérget. Ahogy láttuk, sikerrel járt, mert zöld trutyival volt tele a leesett fog úgy, mint Hildánál. Ekkor Maja kiájult és megszólalt a hajót jelző kürt. Gyorsan oda rohantam, míg a többiek Majára vigyáztak. Viszont, ha jól láttam, akkor az Ádázok címere van a vitorlán. Gyorsan átváltoztam, átsuhantam a hajóhoz és visszaváltoztam.

-Szép napot! - köszöntöttem őket. Erre Dagur kardot rántott. Nagyon megváltozott. Sőt, elég sokat változott.

-Odinra mondom, ki vagy te és mit keresel a hajómon? Egyáltalán, hogy kerültél ide? Nem a szigetemről valósi vagy.

-Hát gondoltam, ha már Hibbantra jössz, akkor előre köszöntelek meg hát az még maradjon az én titkom és igen, nem vagyok Ádáz. Én inkább olyan vagyok, akit senki sem ismer, csak Hibbanton telepszek meg pár barátommal. De szerintem én most megyek - ekkor átváltoztam és vissza suhantam majd visszaváltoztam.

*Dagur szemszöge*

Vajon ki volt ez a lány? Majd feljött Mala is a fedélzetre.

-Mi történt? - kérdezte a feleségem.

-Semmi különös. Jött egy lány a fedélzetre Hibbantról - válaszoltam.

-Már megérkeztünk? - tette fel hitetlenkedve a kérést.

-Nem, de mindjárt.

-Akkor jó. Remélem jól fogják fogadni a hírt - reménykedett az édesem.

-Én is - mosolyodtam el.

*Hikari szemszöge*

-Odinra mondom Hikari, ha még egyszer ide mersz futni, esküszöm, elviszlek a Szárnyváltó szigetre - akadt ki Hablaty.

-Jól van na. De hát muszáj volt köszöntenem a vendéget - mondtam.

-Hogy mi? Te most komolyan a hajóról jössz? - értetlenkedett Asztrid, mert útközben ő is megérkezett.

-Hát igen. Dagur egész sokat változott. Nem is hinnétek el.

-Oké, ez kezd fura lenni - állapította meg Hablaty. Majd kikötött az Ádáz hajó.

-Hablaty! - azért a hangja nem változott. - Testvér! Rég láttalak titeket. Ti aztán jól megváltoztatok! Asztrid! Az istenekre esküszöm, te sokkal szebb lettél azóta a két év óta. És... - a szeme megakadt rajtam. - Veled már találkoztam, de még nem ismerlek.

-Hikari - mondtam majd nyújtottam a kezemet és kezet fogtunk.

-Örülök, hogy megismerhettelek. Engem gondolom ismersz, de az illendőség kedvéért bemutatkozom. Dagur vagyok, az Ádáz törzs főnöke. Ó, jut eszembe, nem is jöttem egyedül - majd lejött Mala is a dokkra. És örömömben majdnem elsikoltottam magamat, habár gondolatban megtettem.

"AZ ISTENEKRE MONDOM HIKARI, NE SIKÍTS!" hupszi. Ez egy kicsit hangos lett. "Hát eléggé."

"Na jó, menj ki a fejemből!"

"OKÉ!!" és ezek után pedig már nem szólt vissza.

-Üdv Hablaty Haddock - úgy látom a tegezés még mindig nem megy neki.

-Üdv Mala. Hogy-hogy erre jöttetek? - tette fel a kérdést Hablaty.

-Nagy bejelenteni valónk van - és megint a Mi Amore Wing rész jön.

-Ha ez ugyanolyan lesz, mint amikor bejelentettétek, hogy összeházasodtok, akkor tuti, hogy padlót fogok - mondta Asztrid és karba tett kézzel várta a választ.

-Egy új Ádáz Szárnyőrző várható érkezésre - mondta Mala és Asztrid leeresztette a kezét.

-Más szóval gyerekünk lesz - helyeselt rá Dagur, amitől Asztrid tényleg padlót, fogott, de szerencsére elég gyors voltam. - Ööö. Ez ugye nem a hír miatt van? - majd megnéztem a homlokát. Egy kis hőemelkedés.

-Nem. Manapság egyre melegebb van itt. Négynaponta a lányok elmennek a Gleccser szigetre és jeget hoznak, hogy könnyítsünk Asztrid helyzetén - mondta Hablaty.

-Miért? Mi a baja? - kérdezte Mala.

-Semmi, csak egy kicsit érzékeny a hőváltozásra - válaszoltam.

-Tessék? - döbbentek meg egyszerre.

-Az van, hogy változik a hőmérséklet, akarom mondani, hogy nő és Asztrid kevésbé bírja, mint mi - hihetetlen, hogy Hablattyal ugyanazt mondtuk egyszerre.

-Szerintem most jobb lenne, ha felvinném Gothihoz - majd felkaptam és elsuhantam.

*Hablaty szemszöge*

-Ezt meg hogy? - csodálkozott Dagur, hogy Hikari csak úgy elsuhant.

-Az van, hogy Hikari és a barátai Kivetettek és így Hikari a Futók képességével rendelkezik - hadartam.

-És hogy-hogy most jelentek meg újra. Nem úgy volt, hogy ezer éve eltűntek az utolsók? - érdeklődött Mala.

-Szerintem gyertek a Könyvtárba, ott mindent elmondok. Vagy legalábbis azt, amit én tudok - ekkor elindultunk, de sajnos nem mehettünk be, ugyanis Hilda kitessékelt minket. Nem értettem miért, szóval engedett egy kis belátást. Mia feküdt a padlón, aki, mint kiderült Maja. Szóval nem mehettünk be, de kikértük Kiarát, hogy segítsen a történetmesélésben. Majd bementünk a Nagyterembe és elkezdtük a történetet.

-Akkor az egész néhányezer évvel ezelőtt kezdődött - kezdte meg mondókáját Kiara. - Az ősi Fúriaistennő, Xena megteremtette a világot és az egyetlen szigetet, melyet Fúriavölgynek nevezett el - csodálattal hallom, hogy nem Odin teremtette meg a világot. - Ott minden sárkány szabad volt és szabadnak született. Minden és mindenki jóban volt, de jött Asgard és az istenek majd betelepítették az egyetlen létező szigetre a saját imádóikat, a vikingeket. Mindenki kedves volt, és békében megvoltak. De egy nap egy Éjfúria megtámadta a viking falut... Az oka nem lényeges, de ez mind azért volt, mert a közelben Xena vetélytársa, Xolary megteremtette a saját szigetét és saját sárkányát a Vöröshalált.

-Tudjátok, az a sárkány, amelyik a Pokolszirt-kapu szigetén volt - magyaráztam.

-Folytathatom? - láthatólag nem vette jó néven, hogy belevágtam a mondanivalójába.

-Persze, tessék csak.

-És ez a sárkány manipulálta a többit, hogy azt tegyék, amit ő akar.

-De aztán mi legyőztük a...- és egy szúrós pillantást, majd egy idétlen mosoly. - Ja, bocsi.

-Az Éjfúria rádöbbent, hogy nem kéne ezt tennie, szóval elrepült messze el a szigettől. Xena megsajnálta és megteremtette neki az Éjfúriák szigetét. Ekkor lett Fúriavölgy átnevezve Hibbant-szigetre.

-De várj! - szakította félbe Dagur. - Ha F-ék legyőzték a Vöröshalált, akkor mi történt Xolaryval? - ezt én is meg akartam kérdezni.

-Hát az volt, hogy Xolary előre tudta, hogy a sárkány kudarcot fog vallani, ezért megteremtette az emberi lényeit úgy, mint Xena a Kivetetteket. Csak hát ő éppenséggel a Vérdung és a Fojtonzord családot teremtette meg.

-Akkor Viggo megszegte az istene által adott "parancsát"? - tette fel végül Mala.

-Hát igen. E két család szövetségben volt egymással vagy közvetlenül, vagy egy harmadik fél által. Itt ez most egy harmadik fél biztosította, Krogan. Ilyenkor mindig volt egy zavaró személy, aki jelen esetben Johann volt, aki most, ha jól emlékszem az Ádáz szigeten van jégbe fagyva... Oké, mit térjünk vissza a Xena teremtményekre. Útközben kitört a Fúriaviszály is, ami abból állt, hogy azon vitatkozott minden Fúria, hogy ki mi felett uralkodjon. Ekkor jött 10 lány, akik Kivetettek voltak.

-Szóval innen ismerős ez a névcsoport - döbbent rá Mala.

-Igen, és...

-HABLATY! - szakította közbe Kiarát Hikari. - Azonnal jönnöd kell - lihegte.

-Mi történt? - pattantam fel az asztaltól.

-Csak gyere - majd megfogta a kezemet és Gothinál kötöttünk ki. Majd észre vettem, hogy Asztrid engem néz, mint ha várna valamit. - Az van, hogy olyan történt, amire nem igazán számítottunk - ezek után Asztrid nyitotta szóra a száját.

-Az történt, hogy...

-HABLATY! Gyere gyorsan! - mi van? Ma mindenkinek én kellek? Mert most Elena szólt nekem, hogy menjek. Na jó. Elindultam lefelé, de előtte egy gyors puszit nyomtam Asztrid homlokára.

-Mindjárt jövök - mondtam neki és szaladtam is Elena után. Amit akkor láttam, mikor megérkeztünk a végállomáshoz, az teljesen felkavaró volt. Nala ott ült a könyvtár közepén és gondolom egy látomástól szenvedett, mert a szemei szürkék voltak. - Mi történt?

-Annyi, hogy Nalára megint rátört egy látomásroham, de ez most nagyobb, mint máskor - kezdte Elina.

-Az volt, hogy elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hogyan élhette túl Maja a sárkánygyökeres cuccot, és ekkor hirtelen Nalára szörnyű fejfájás tört majd, amikor ránk nézett, a teljes szeme szürke lett és ekkor kényszerült arra, hogy leüljön - egyszer csak pedig véget ért Nala szenvedése és ekkor rám pillantott, és pupillái a szemével szinte egy nagyságúak lettek, de ez nem jelenthetett bajt, hiszen boldogan mosolygott és a szeméből; gondolom; örömkönnyek folytak.

-Nala! - majd mind oda rohantak hozzá és megölelték.

-Nem esett semmi bajod?

-Mi volt, amit láttál?

-A jövőről szól?

-Kihez tudod kötni? - de ő még mindig csak engem nézett mosolyogva, míg a többiek kérdésekkel bombázták őt.

-Menj vissza Asztridhoz. Nagyon fontos az, amit mondani akar - mondta nekem mosolyogva, pislogott párat és én rohantam visszafelé. Már tudtam, miről lehet szó, szóval amint visszatértem azonnal Asztrid ajkaira tapadtam. Pár másodperc után pedig levegőhiány miatt elváltunk.

-Köszönöm - suttogtam oda neki.

-De mégis mit? - kérdezte, majd a hasára tettem a kezemet és akkor már ő is értette. Majd egyszer csak Dagurék is megjelentek.

-Öhöhömmm - köszörült egyet a torkán Dagur. - Még van egy beszélgetés, amit be kéne fejezni.

-Ó, ja tényleg - csaptam a homlokomra, majd Asztrid felé suttogtam - Majd jövök - és egy puszit nyomtam a homlokára. - Mehetünk? - majd elindultunk visszafelé.

-Hol is tartottunk? - tette fel Kiara a bennem is megfogalmazódott kérdést.

-Ott, hogy a 10 Kivetett lány megjelent.

-Ja tényleg - forgatta a szemeit Kiara. - Tehát megjelentek és megszüntették a Fúriaviszályt, de csak ideiglenesen. Mert nemrég kezdődött el a viszály újra. Tehát szükség lesz valakikre, akik ezt megszüntetik. És hát ez a történet...

-Wow. Tehát az a tíz lány volt, akik megszüntették a fúriaviszályt, akik benne vannak egyes könyvekben? - érdeklődött Mala.

-Hát, mondhatjuk - válaszoltam, mert már én is olvastam erről. Majd néhány másodperc múlva Hilda is berontott a terembe.

-Hogy mit is gondoltál? Olvastad egy könyvben? - hupszi. - Hát igen, "hupszi". Azt hitted, hogy nem hallom meg? Akkor tévedsz - de akkor menj már ki a fejemből! - Jólvan na! - végre. - De nehogy azt hidd, megszabadultál tőlem. Másrészt, milyen könyvről "beszéltél"?

-Ja, hogy a könyv. A könyvtárban van. Harmadik polc, alulról a harmadik sor 16. könyvének a 34. oldala - mondtam olyan nyugodtan, hogy úgy tűnt, szinte fejből megy már, pedig nem is.

-Hallottam ám! - kiáltotta vissza Hilda kifele menet.

-Ez mégis mi a jó Thor volt? - kérdezte szinte egyszerre Dagur és Mala.

-Hát az van, hogy Hilda Érző és hát néha nem szabad túlgondolni mindent - és a végére már hangosodtam. - Igaz Hilda? - kiabáltam ki.

-Igen! - jött a válasz, amin mindketten ledöbbentek.

-Ja és jobbak az érzékszervei is. Meg még Éjfúria is egyben és...

-Várj! Jól hallottam, hogy azt mondtad Éjfúria is?

-Igen. Miért?

-Hát mert egy ember nem lehet egy sárkány, nemhogy egy Éjfúria, egy ritka faj.

-HILDA! Gyere már! Dagur nem akarja elhinni, hogy egy Éjfúria vagy! - kiáltottam neki és ő itt is termett, fél percen belül.

-Oké, akkor ne, hogy pislogjatok, mert még egyszer nem fogom megtenni. Egy kicsit fárasztó oda és vissza változni egy Éjfúriának, ezt kitapasztaltam már - majd a körmei elkezdtek feketedni, és végül az egész keze pikkelyessé vált. Ezután letérdelt és szárnyai nőttek és egy farokszárnyat láttam hátul. Elég fájdalmas lehet, de Hilda csak becsukott szemmel tűrte. Aztán már az egész teste fekete pikkelyes lett majd hirtelen kinyitotta a szemét, ami zöld színű volt, akár Fogatlannak. Szinte teljesen ugyanúgy nézett ki. Majd a visszaváltozás már sokkal másabb volt. Egy lila felhő jelent meg körülötte és már az emberi Hilda állt előttünk.

-Woaw! - Dagur csak ennyit tudott mondani.

"Hablaty, segíts." - ekkor Hildára tekintettem, és néhány másodpercen belül a földön találtam volna, ha nem jött volna Hikari és nem kapta volna el.

-Mi történt? - csak ennyit tudott kérdezni, mert semmit sem látott, csak eléggé ismeri Hildát.

-Egy kis kíváncsiság történt. Vidd fel Gothihoz - mondtam neki és már csak a porcsíkot lehetett látni a helyén.

-Azt hiszem nem fogok ehhez hozzá szokni - mondta Dagur.

-De hát nektek nem is kell - mondta Kiara is helyettem.

-Tévedsz, drága. Ugyanis a gyermek megszületéséig itt fogunk maradni, ugyanis ti jobban értetek ehhez nálunk - a válasz mindkettőnket lesokkolt.

-És akkor ki vezeti a szigetet? - tettem fel a legfontosabb kérdét.

-Gusztáv és Ansson védi a szigetet.

-Tulajdonképpen Gusztáv hány éves is most? - tettem fel a kérdést.

-A hónapban lesz 19, szóval már eléggé érett a feladatra.

-Hát, ha ahhoz nézzük, hogy te 18 évesen kaptad meg a sziget vezetését, akkor igen - mondta Kiara. Majd hirtelen kínzó fejfájás tört rám, ami a padlóra terített. Ezek után pedig egy teljesen hófehér helyen találtam magamat egy fekete szárnyas nővel.

-Tudom, hogy most ez elég fura neked, de én Xena vagyok, a Fúriaistennő. Azért kerültél ide, mert éreztem, megértél a feladatra és most te is követni fogod édesapád sorsát.

-Tessék? - csak ennyit tudtam mondani.

-Apád is Kivetett lett, amint megszülettél és most te is az leszel - ekkor kérdőn néztem rá.

-Csak te éppen teljesen más képességet kapsz. A Te képességed a Képességátvevés lesz és második képességként te is a Halhatatlanságot kapod - tessék? Én IS? Azaz az apám él? - Kérlek ne csodálkozz, de én is tudok gondolatban olvasni, és hát igen. Az édesapád él, de ennél többet nem mondhatok. Szóval eleinte segíteni fogok, hogyan használd az erődet, mert nem mindennap adok ilyen képességet - ezek után pedig Gothinál ébredtem.

-Jaj, már azt hittem, már sosem ébredsz fel - ölelt meg Asztrid. - Mégis mi történt veled?

-Szerintem jobb, ha senki sem tudja meg.

-Már késő! - jöttek be a lányok.

-Gondoltam - forgattam a szemeimet.

-Talán túl sokat is tudunk és talán te is elég sokat tudsz - mondta Karina.

-Megígértük neki, hogy nem mondunk semmit se neked róla, és hát nem is mondtunk semmit sem, szóval nem szegtünk meg semmit se. Tehát akkor mi nem is vagyunk hibásak. Nemde? - Lillandél egy kicsit furán viselkedett.

-Ööö. Ebben lehet valami...

*Nala szemszöge*

(csak egy kicsit visszaugrunk az időben megint)

Hablaty éppen bepillantott a könyvtárba hozzánk és én nem értettem miért, de elbambultam rajta. Majd megint jött egy látomás, ami, ha jól emlékszem, akkor legutoljára egy hete volt.

Itt vagyok Gothinál, aki éppen Asztridot vizsgálja. Nem tudom, most mi történt vele, de remélem, nem nagy baj. Majd Gothi elkezdett valamit írni a homokba, amit még mindig nem értek, mert ezek nekem csak krikszkrakszok. De szerencsére ott volt Hikari is, aki sokkal jobban ért ezekhez.

-Az van, hogy te Asztrid... - de itt elakadt és a szája elé tartotta a kezét és szinte sikoltozott. - Ezt nem hiszem el. Tuti, hogy Hilda most fangörcsöt kapna ettől a hírtől! - na ne! Akkor ezek szerint...

-Ááá! - kiáltottam fel, mert elfogott a fejfájás, de a köd a szemem elől nem akart megszűnni, tehát most olyan volt mint, ha a Youtube-on lefagyott volna a videó, csak is hangokat hallottál. De ezek a hangok a valóságból jöttek, nem a látomásból.

-Nala! Mi történt?

-Hát nem látod? Látomása van, de többet én sem tudok mondani.

-Megyek Habalyért - majd újra folytatódott a látomás.

-Komolyan? - kérdezte Asztrid. Erre a néni bólintott.

-Megkeresem Hablatyot és idehívom - ezek után néhány másodperc telt el és Hikari itt is volt Hablattyal.

-Az van, hogy olyan történt, amire nem igazán számítottunk.

-Az van, hogy nos - majd elkezdett mosolyogni.

-Ahh - csak ennyi jött ki Hablaty torkán. - Komolyan? - erre mindenki bólintott neki. Ezek után odaszaladt Asztridhoz és egy jó hosszú csókkal kifejezte, hogy mennyire örül ennek a hírnek.

Egyszer csak a fejfájás és a látomás is elállt és a földön voltam már. És megint megbámultam Hablatyot, mert megint itt volt. Csak bambultam és bámultam rá, nem tudom, miért. Ekkor elkezdtem rá mosolyogni és folytak is a könnyeim. Ezután mindenki iderohant hozzám és elkezdek kérdezősködni, de én nem figyeltem rájuk. Én csak Hablatyot bámultam, amit még mindig nem tudom miért tettem. Aztán olyan romantikus filmekbe valóan kimondtam a következő mondatokat.

-Menj vissza Asztridhoz. Nagyon fontos az, amit mondani akar - és ezek után elmosolyodott, amitől rájöttem, hogy már tudja, miről beszélek neki. Majd a bambulásomból is felébredtem.

-Mi történt?

-Az van, hogy egy új személy lesz hamarosan várható - mondtam mosollyal az arcomon.

-WHAT!!! - éreztem, hogy ez lesz Hilda reakciója, de nem gondoltam volna, hogy ennyiből rájön.

"ÉN SEM!"

"A FRANCBA HILDA! MIÉRT VAGY MINDIG A FEJEMBEN?"

"Hé! Nem csak a te fejedben turkászok."

"Na jó, szerintem ezt inkább hanyagoljuk" - ezzel kiszállt a fejemből és észre vettem, hogy valaki másnak az elméjében mászkál.

-A franc egyen meg téged Hablaty Haddock! - kiáltotta, aztán elhagyta a termet.

9. fejezet: Egy lelőtt Éjfúria, egy emberi Barlangbontó és egy Napfúria tűz nélkül

I'M BAAACK! Hát nem volt időm kimásolni ide is az új részt. viszont ha minden jól megy, akkor ide hamarabb fogom kirakni az új részeket, mint Wattpadra. Szóval majd jön még egy feji, és mára befejeztem. Akkor inkább írok.

*Én szemszögem*

Nala már elég sok ideje nem mozdul, és páran próbálnak segíteni rajta amíg én és a többiek a sárkányok ellen küzdünk. Mármint Drákó új sárkányhadat toborzott a Gnúvad nélkül, ami igazán meglepő és bámulatos, de elég szörnyű. Én kinn harcoltam, míg a többiek bent próbálták tartani a frontot. Majd meghallottam egy sárkány gondolatát. Még jó, hogy láthatatlan voltam:

-Robbantsuk be a barlangot! - majd a lányok felé küldtem az üzenetet, hogy jöjjenek ki, de már túl késő volt. A barlang beomlott.

-NEEE! - és jobb ötlet híján átváltoztam Éjfúriává és a sárkánynak rontottam. Még lelőttem néhány katapultot, sárkányt és a többit. Majd végül Drákó felé mentem, de ő még a magasban eltalált engem egy dárdával, amitől lezuhantam sikolyom közepedte.

*Melena szemszöge*

"Lányok, siessetek kifele!" hallottam Hilda üzenetét, de már késő volt. A barlang az orrunk előtt omlott be.

-Most mit tegyünk? - aggodalmaskodott Hikari, és közben körbe futkorászott.

-Nyugalom Hikari. Ki fogunk jutni - nyugtatta Lillandél.

-Helena, Nem tudnál tüzet csinálni? Egy kicsit hideg és sötét van - kérdezte Hablaty, mert ő is benn ragadt velünk.

-Ja, persze - majd keresett egy kis száraz ágat, ami meglepetésünkre volt és meggyújtotta volna, de nem jött össze.

-Mi az Helena? - kérdezte megdöbbenten Lillandél.

-Nem megy. Nem hiszem el. Napfúria vagyok és Tüzes is, de nem tudok tüzet gyújtani.

-Mi a...? - kérdeztem, de ekkor egy Éjfúriasikolyt hallottunk.

-HILDA!! - kiáltottuk egyszerre.

-Lillandél, nem tudsz kifúrni? Mármint Fúró vagy és ebből gondoltam - gondolkozott Elena.

-Meg sosem próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni - majd odaállt a falomláshoz, de ő ahelyett, hogy kiszedte volna a köveket, egyszerűen átpréselte magát.

-Te jóságos Odin! A Fúrók a Barlangbontók képességével rendelkeznek!? - csodálkozott Hablaty is, mert félhomályban ő is látja a történéseket.

-Úgy tűnik. Remélem tud segíteni Hildának - mondta Elina. Majd hozzá fűztem.

-És remélem tudja használni a képességét.

*Lillandél szemszöge*

Egyszer csak átkerültem a túloldalra, de nem tudom, hogyan. Majd láttam Drákóékat, hogy keresik Hildát. Ekkor átváltoztam Rémfúriává; amit a csapatból csak én és Hilda tudunk eddig; és elkezdtem én is keresni. Szerencse, hogy sötétedett, mert most legalább észrevétlen vagyok, mert teljesen sötétzöld színű a testem ilyenkor. De viszont sehol sem találtam. Vagyis láttam a magasból egy véres dárdát, és akkor szerintem nem lehet messze Hilda. Leszálltam és vissza változtam. Elkezdtem halkan szólítgatni, majd kaptam egy üzenetet.

"A lábad előtt" - és lenéztem, tényleg ott látszott halványan, szóval megkönnyebbültem.

"Utánad jönnek, de én megpróbálom elcsalni őket" - üzentem neki.

"De mégis, hogyan?" - kérdezte.

"Elfelejtetted? A rejtett képességem a Fénylés."

"Tessék" - adta át nekem a dárdát. "Ezt világítsd meg."

Ezután elindultam távolabb Hildától, majd leraktam a dárdát és elkezdtem megvilágítani. Ez úgy tűnt, bevált, szóval elkezdtem futni messzebb és messzebb, amíg a sziget széléhez értem. Majd számba vettem a dárdát és átváltoztam és elrepültem a sziget másik felére. Amint oda értem, láttam, hogy egy csomó sárkány van fogságban, és rájöttem, hogy ezek a hibbanti sárkányok. Szóval elkezdtem őket kiszabadítani a fénnyel, mert az megolvasztja a fémet. Igazából használhattam volna a tüzemet is, de csak hat lövésem van összesen, amíg újra nem töltődök, meg aztán az hangos is. Miután minden sárkány ki lett szabadítva, elindultunk Drákóékhoz és hátulról letámadtuk őket. És sikerült végre legyőzni őket. Majd visszamentem Hildához, aki kezdett egyre rosszabbul kinézni, szóval visszatértem a lányokhoz. Átváltoztam, majd berobbantottam.

-ÁH! LILLANDÉL! HOVA AZ ODINBA KERÜLTÉL?? - Melena nagyon kiakadt rám, mert elég sokáig távol voltam, de amíg elvoltam, addig Nala eszméletéhez tért legalább.

-Tud már? - kérdeztem a mindenki számára érthető kérdést.

-Még nem - válaszolt az illetékes. - Nem igazán tudnék még állni sem, szóval nem megy.

-Nem gond, majd akkor majd kibírom.

-Nem, Hilda. Ezt nem engedhetjük.

-De muszáj. Csak akkor nektek is át kell tudnotok változni. Érezzetek úgy, mint ha azok a sárkányok lennétek - mondta kínok közt. És észrevettem, hogy mindenkinek sikerült átváltozni. - Rendben, most pedig ki vállalja Nala és ki Hablaty elvitelét?

-Majd mi - mondta egyszerre Elena és Elina.

-Rendben. Hablaty, felraknád Nalát Elinára? - kérdezte Hablatyot.

-Persze. Kérned sem kell - ezek után elindultunk Hibbant felé, s csodálatos módon Hilda kibírta.

*Hilda szemszöge*

Nem hiszem, hogy sokáig bírom. Majd megláttam Hibbant körvonalait és automatikusan elkezdtünk gyorsítani. Ezután egy Éjfúriasikollyal jeleztem, hogy be fogok csapódni, és így mindenki elment. Majd becsapódtam a földbe és visszaváltoztam.

-Asztrid! - mondtam ki az utolsó szót, mielőtt sötétbe borult minden... megint.

*Hikari szemszöge*

"NEMÁÁÁÁÁÁR!!! BENN RAGADTAM!!!!!" ezekkel a gondolatokkal futkorásztam körbe-körbe a barlangban, amit épp berobbantott egy sárkány.

-Most mit tegyünk? - aggodalmaskodtam.

-Nyugalom Hikari. Ki fogunk jutni - nyugtatott Lillandél.

-Helena, Nem tudnál tüzet csinálni? Egy kicsit hideg és sötét van - kérdezte Hablaty, mert ő is benn ragadt velünk ebben a fészeklyukbam.

-Ja, persze - majd keresett egy kis száraz ágat, ami meglepetésünkre volt és meggyújtotta volna, de nem jött össze.

-Mi az Helena? - kérdezte megdöbbenten Lillandél.

-Nem megy. Nem hiszem el. Napfúria vagyok és Tüzes is, de nem tudok tüzet gyújtani.

-Mi a...? - kérdezte Melena, de ekkor egy Éjfúriasikolyt hallottunk.

-HILDA!! - kiáltottuk egyszerre.

-Lillandél, nem tudsz kifúrni? Mármint Fúró vagy és ebből gondoltam - gondolkozott Elena.

-Meg sosem próbáltam, de egyszer mindent el kell kezdeni - majd odaállt a falomláshoz, de ő ahelyett, hogy a köveket barbálta volna, egyszerűen átpréselte magát köztük.

-Te jóságos Odin! A Fúrók a Barlangbontók képességével rendelkeznek!? - csodálkozott Hablaty is, mert félhomályban ő is nézi a történéseket.

-Úgy tűnik. Remélem tud segíteni Hildának - mondta Elina.

-És remélem tudja használni a képességét - fűzte hozzá Melena.

-De addig is mit tegyünk? - kérdeztem.

-Mondjuk próbáljuk meg észhez téríteni Nalát? - ajánlotta Elina.

-Remek ötlet lenne, ha nem lennék észnél - Nala felkelt és már beszélt is.

-Fel is tudsz állni? Mármint képes vagy talpra állni? - kérdezte Elena.

-Nem hiszem. Még a kezeim is remegnek - ezek után elbeszélgettünk egy darabig, majd egy-két robbanás után a fal is leomlott ránk sugározva a napfényt.

-ÁH! LILLANDÉL! HOVA AZ ODINBA KERÜLTÉL?? - Melena nagyon kiakadt Lillandélra.

-Tud már? - kérdezte a számárunkra érthető kérdést.

-Még nem - válaszolta Nala. - Nem igazán tudnék még állni sem, szóval nem megy.

-Nem gond, majd akkor majd kibírom.

-Nem, Hilda. Ezt nem engedhetjük.

-De muszáj. Csak akkor nektek is át kell tudnotok változni. Érezzetek úgy, mint ha azok a sárkányok lennétek - mondta kínok közt. És erősnek éreztem magamat, majd észrevettem, hogy sikerült átváltozni. - Rendben, most pedig ki vállalja Nala és ki Hablaty elvitelét?

-Majd mi - mondta egyszerre Elena és Elina.

-Rendben. Hablaty, felraknád Nalát Elinára? - kérdezte Hablatyot.

-Persze. Kérned sem kell - ezek után elindultunk Hibbant felé, s csodálatos módon Hilda kibírta. Az út viszont csendben telt. Mármint senki sem szólalt fel. Amint viszont megláttuk Hibbant körvonalait, akkor megkönnyebbültünk és automatikusan elkezdtünk gyorsítani. Hilda ezután egy Éjfúriasikollyal jelzett, hogy érkezik, erre mindenki eláll az útból, helyet adva a becsapódó Éjfúriának. Majd mi is leszálltunk és visszaváltoztunk. Ekkor vettük észre, hogy nagyobb a baj, mint hittük. Hilda oldalából már ömlött a vér, szóval gyorsan felrohantam vele Gothihoz.

-Gothi. Megint segítened kell - mondtam és leraktam őt az ágyra. Mire a lányok felértek, addigra sikerült valamelyest csillapítani a vérzést, de sajnos nem örökre. Legalább öt rongyot használtunk egyszerre és kettő volt még tartalékban, ha netán kicsúszna a kezünkből a dolog. Az is baj, hogy Nala még mindig nem elég erős ahhoz, hogy bárkit is meggyógyítson, szóval most muszáj volt Gothi tudására támaszkodnunk. Majd egyszer csak Hilda hirtelen kinyitotta a szemét és láttuk, hogy a pupillája egy vékony, hosszúkás csíkká vált.

-Hi-Hilda? - kérdeztem bizonytalanul.

-Igen? Mi az? - huh, ezek szerint csak a szemével van a baj, de még mindig furcsán tekintettünk rá.

-Hát, a szemed... az egy kicsit, ömm, megváltozott - mondta Helena, majd a kezébe adtunk egy tükröt és azt ijedtében elejetette, így összetört.

-Ez nem lehet... - dadogta magában.

-Mi nem lehet? - kérdezte már Hablaty is.

-Nem, nem és nem. Ez lehetetlen!

-De hát miről beszélsz? - akadt ki Melena.

-A sebem. A szemem azért ilyen, mert a dárda vasból és sárkánygyökérből készült.

-És mi köze ennek a sebedhez? - kérdeztem már én is.

-Hát ez az! Olvastam róla, de már nem tudom melyik könyvben.

-Segítünk megtalálni - ajánlotta Melena.

-Nem, egyedül is meglesz - ezek után elindult és mi csak bámultuk, hogy hogyan tud járni-kelni egy olyan sebbel, mint az. Fél óra elteltével pedig benéztünk a könyvtárba és azt láttuk, hogy Hilda a padlón fekszik és a könyvek pedig szanaszét vannak dobálva, némelyik szét is van tépve.

-Jaj ne - mondtuk egyszerre. Majd mikor hozzá értünk, akkor kipattant a szeme és elkezdte kapkodni a levegőt.

-Mi történt? - kérdezte, mert gondolom nem emlékszik semmire.

-Az van, hogy itt találtunk egy csomó szétdobált és széttépett könyv között - mondta ki egyenesen Dyra. - De ahhoz képest a sebed egész jó állapotban van.

-Hogy mi? Nem, ez lehetetlen. Ez képtelenség! - Hilda megint kiakadt.

-De mond már el, hogy mi az! - kiáltottunk rá.

-Ez - és felmutatott egy könyvet nekünk. Az állt benne, hogy ha valaki szervezetébe sárkánygyökér eszencia kerül, az agresszívvá válik. Az egyetlen módja annak, hogy kiszedjék pedig az, hogy ha egy sárkány (pontosabban egyfajta Szikla osztályú sárkány) kiszívja a testéből onnan, ahol bekerült. De ha nem lehet ismerni annak a helyét, akkor lehetetlen kiszedni.

-Ez őrültség. Mégis miért... A pokolba vele. Ki az, aki ezt már túlélte? - kérdeztem.

-Hát ő - erre nem számítottam. Egy kislány volt a képen látható és eléggé szűk volt a szeme és nagyon gonosz volt a mosolya. De amint megnéztem a nevét, az teljesen lesokkolt. A neve a kislánynak Maja Vérdung volt. De nem is ez volt a legmeglepőbb, hanem az, hogy a lány még csak 5 éves volt, ami azt jelenti, ha jól nézem a dátumot, akkor annyi idős, mint... 16., vagyis hasonló korosztályú, mint mi... De még mindig van meglepőbb dolog. Belőle senki sem szívta ki a sárkánygyökeret, ami három napon belül hat a szervezetre, de ő kibírta több hónapig. Másszóval ő az egyetlen túlélő. - Azt hiszem most jobb lenne, ha olyan helyre mennék, ahol nem tehetek sok kárt - ezután elindult, de félúton visszafordult, és egy gonosz mosolyt küldött felénk, amiből rájöttünk, milyen is ez az agresszívvá válás, de szerencsére Helena gyors volt és mögé teleportált, megfogta, visszateleportált hozzánk, és akkor Lillandél a szemébe világított, amitől összeroskadt, majd amikor kinyitotta a szemét, akkor a megszokott kerek pupilláját láttuk, de az a vér megint elkezdett omlani az oldalából és az oldalára dőlt el. Ekkor láttunk meg egy újabb személyt, aki már jelen volt akkor is, amikor megérkeztünk, de sosem vettük észre.

-Hát, már értem, miről beszélt a Mindentudó - kezdte meg a beszélgetést.

-Te jártál a Halhatatlannál? - kérdeztük szinte egyszerre.

-Igen és mesélt nekem néhány dologról, beleértve azt is, hogy egy bizonyos 11-dik személy láthatatlan volt a Fúriaviszályt "megszüntető" társaság számára és még mondott néhány dolgot, amit ti nem tudtok. Kezdjük azzal, hogy bemutatkozom nektek. A nevem Kiara, a másik világban pedig Nóci - lehetetlen. Ő lenne az a Nóci, aki egy furcsán írta le a nevét a Wattpadon? - Azért vagyok itt, mert olvastam drágalátos Hilda naplóját, amibe leírta, hogyan kell átjönni ide és mi a nevetek. Nala már hallásból ismer, ugyanis én voltam az.

-Te? Te lennél az a Kiara, aki ösztönzött engem, hogy mentsem még meg Hablatyot?

-Igen. Rátérve a lányra. Vérdung, ami azt jelenti számunkra, hogy Xolary teremtménye, mert ő teremtette meg a Fojtonzord és a Vérdung családot, mert tudta, hogy a Vöröshalál kudarcot fog vallani. Az ő feladatuk, megölni az összes Xena teremtményt, hogy a gonosz uralkodhasson. De ma még visszatértem hozzá, hogy folytassuk az abbahagyott beszélgetésünket. Azt mondta, hogy Hablaty nem tudta volna legyőzni őket egy Xena teremtmény nélkül, aki jelen esetben Fogatlan. De hát én emberi teremtményre gondoltam, szóval mi van, ha ő is Kivetett? Mi van, ha eddig nem is tudott róla? Mi van, ha ő is közénk tartozik? Mi lenne, ha esetleg ő is Fúria lenne. A kérdésre természetesen a válasz nem. Mindegyikre. Ugyanis lehetetlen, szóval kell egy másik személy, aki közel áll hozzá és mindig mellette van. Ki lehet az? Csak is egyetlen személyre terelődhet a gyanú - na ne. Ez igazán elképzelhetetlen. Ő nem lehet. Asztrid nem lehet Kivetett.

"Te hülye! Nem Asztridra gondol!"

"Bazmeg, ki vagy te?"

"TE BAROM! FEL SEM ISMERSZ ENGEMET? ÉN VAGYOK AZ! MELENA!"

"Oszt hogy-hogy az én fejemben mászkálsz?"

"Mert... te most ne ezzel törődj, csak azt akartam, hogy ne gondolkodj rosszul." - oké, ez már hihetetlen.

-És ki az a személy? - kérdeztem akkor meg Kiarát.

-Az az egyetlen személy nem volt más, mint Pléhpofa.

"Na tessék, megmondtam, hogy nem Asztrid az."

"Te csak ne gúnyolódj velem!"

-De az hogyan lehetséges? Mármint miért ő? - tette fel Helena.

-Nem is lehetséges. Ő abba a kategóriába tartozik, amikor a személy második képessége a halhatatlanság.

-Tessék? Akkor nem halt meg? - lepődött meg mindenki.

-Tudtam, hogy vissza fog térni! Éreztem! - ugrott fel Elina.

-De te azt sem tudtad, hogy meghalt. Szóval fogd be - szólt rá Elena.

-De akkor folytathatom? - kérdezte Kiara.

-Persze - vágtuk rá egyszerre.

-Akkor az van, hogy Hildát rá kéne bízni Gothira, mi meg elrepülnénk megmenteni őt, mert az egy dolog, hogy halhatatlan, de az is egy dolog, hogy nem Fúria. Szóval pakoljatok fel, megyünk egy kis kiruccanásra, mert ő még azt is tudja, hol található az a sárkány, ami kiszívja a mérget - ezek után felvittem Hildát Gothihoz és mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon vele. Majd gyorsan összepakoltam, és máris indultunk. Útközben pedig megkérdeztünk mindent Kiaráról. Majd egyszer csak megtaláltuk az elégetett hajót, szóval ott leszálltunk. Megtaláltuk a koporsó-szerűséget is és amint felnyitottuk, a főnök azonnal felköhögött és felült.

-Ti meg kik a csudák vagytok? - kérdezte a meglepő kérdést.

-Olyanok vagyunk, mint te, ön, nem tudom, hogyan kell most, tegezni lehet? - vált zavarodottá Melena.

-Hát, látom még elég fiatalok vagytok, de ettől most tekintsünk el. Szóval tegezhettek engem - válaszolta. - De mit értetek azon, hogy olyanok vagytok, mint én?

-Hát mi is Kivetettek vagyunk - válaszolta félve Helena.

-Nos hát ez, igazán meglepő, de végre valakik, akik hasonlítanak hozzám.

-És amúgy meg milyen Kivetett vagy? - tettem fel a kérdést.

-Hát én olyan erővel rendelkezek, amivel Xena istennő áldott meg, egy új Kivetett vagyok, a Támogató. Mindig ott vagyok amellett, aki mellett ott kell lennem. Ezt még senki sem ismeri. Képességemre fiam születésekor derült fény, mert gyakorlatilag akkor kaptam meg. És ti?

-Időtlen, Futó, Tüzes, Havas, Légi, Fúró, Robbantó Értő és Alakváltó - sorolta Elena.

-Hm. Ezek eléggé ismert fajták.

-De még van egy Érző és egy Alvó barátunk is, csak nekik Hibbanton kellett maradniuk - mondtam.

-Ti Hibbantról jöttetek ide?

-Nos, igen. Muszáj volt eljönnünk, mert kell egy olyan személy, aki ezt erőt birtokolja - mondta Kiara.

-Ti vagytok azok?

-Hát, igen. Vagyis mi leszünk - mondta Helena.

-Akkor ki tudna visszavinni. Vagy hol van a hajótok?

-Hát mi az égen jöttünk, ugyanis egyúttal Fúriák is vagyunk - mondta Elina.

-Akkor kire ülhetek? - erre mindenki Karinára néz.

-Mi van? Attól, hogy erős vagyok, az nem azt jelenti, hogy képes vagyok elvinni egy ilyen személyt... (kis képszakadás) Na jó, ez nekem annyira megy! Csinálhatunk szaltókat?

-Még mit nem! Nincsen rajtad nyereg és még van képed megkérdezni tőlem, hogy csinálhatunk szaltókat?

-Oké, bocsánat. Csak élvezem a siklást.

-Visszamegyek Hibbantra, megnézem, mi van Hildával - mondtam a többieknek, mire bólintottak. Már épp készültem száguldani, amikor Pléhpofa megállított.

-Várj. Ne mondj semmit se Hablatyéknak, rendben?

-Okés - és már Hibbanton is voltam. Éppen felnéztem a magas hegytetőre és tessék, kitört a világháború. Még jó, hogy a keménység erejét birtoklom és így most; akaratom ellenére muszáj volt; felpofozhattam Hildát, aki ettől egy kicsit kidőlt, de legalább mikor felébredt, nem tombolt már tovább. - Minden rendben? - kérdeztem.

-Asszem, de melyik sárkény tudná kiszívni ezt az eszenciát? Már kezd egyre idegesítőbb lenni, hogy folyton agresszív vagyok.

-Tudom, de neked most erősnek kell maradnod. Nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen rajtad.

-Igaz, de hogyan tegyem meg?

-Ömm. Csak próbáld meg. Előbb-utóbb kiderül, hogy hogyan - ekkor éreztem, hogy a lábaim hamarosan feladják a szolgálatot.

-Hikari, jól vagy? - majd hirtelen a térdemre rogytam és a köhögés tört rám. De amit kiköhögtem, az megijesztett mindkettőnket, ugyanis a számból vért köhögtem fel. Ezek után minden homályos és végül sötét lett.

*Elina szemszöge*

Még nem ismersz, de már hallottál rólam. Edina vagyok, de mostanában Elinának szólítanak. Hogy miért is? Egy rövidke visszatekintést tegyünk meg a múltba, ami június elejére tehető vissza.

Már véget ért az iskola, mindenki mehetett arra, amerre a szeme ellát. De nekem, vagyis nekünk sok dolgunk volt még. Szeptemberre kész kellene lennünk egy darabbal, amit Dean Deblois tiszteletére adunk elő. Hát, mivel nem volt sok választásunk, az Így neveld a sárkányodat választottuk. Habár volt már egy csomó más mesefeldolgozásunk is, mint például a Trollok. Azt is feldolgoztuk még májusban. Nagyon nagy sikerünk lett vele. Meg még néhány könyvet is, amit magától a szerzőtől kaptunk. Vegyük például az, hogy magától, Laura Leiner-től kaptuk meg az összes könyvét dedikálva. Még jó, hogy valaki közülünk tanult norvégul mert még Alexander Rybak is személyesen adta át a mesekönyvét a Trolle és a Varázshegedűt, amitől Niki jócskán kiakadt. Habár volt miért, mert még Karcagra is eljött ezért, mert hallott róla, hogy dalokat, színdarabokat, meséket, könyveket és filmeket dolgozunk fel színdarabos formában, egy kicsit másképpen. Akkor én játszottam az egyik falubelit, de az a szerep is nagyon jó volt. Igazából azért hallott rólunk, mert egy nemzetközi hírcsatorna felfedezett minket, így a világ minden táján leadták azt az interjút, amit készítettünk szinkrontolmáccsal. Nagyon vicces volt visszanézni, hogy az oroszok hogyan adnak nekünk hangot. De térjünk vissza. Niki azt mondta, hogy készítsük elő a csomagjainkat, ugyanis meg vagyunk hívva egy bálra péntek este. Ezek után pedig ott is maradunk, szóval akkor elkezdődött az "egyhetes tábor".

Na jó, most vissza a jelenbe akkora, amikor Hildát eltalálta egy sárkánygyökér eszenciával bevont fém dárda és így néha teljesen őrültté válik. Nos, az a helyzet, hogy ehhez kellene a Hablaty előtti törzsfőnök, azaz Pléhpofa. A film alapján mindenki azt hiszi, meghalt, pedig nem. Ő is Kivetett, mint mi, csak neki teljesen más képessége van. Ő maga, a halhatatlanság megtestesült formája. De vissza a miért kérdéshez. Nos azért, mert csak Pléhpofa tudja, hol található ez a sárkány, ami hasonlít egy Gronkelhez, de egy kicsit kisebb és hát kell egy kis támogatás is. Szóval Hikaria elindult vissza, hogy megnézze, mi van Hildával, mi meg elmentünk arra a szigetre, ahol található az a sárkány. Nem is hittünk a fülünknek, amikor a főnök Mélysötétet mondott. Mert hát a sorozat alatt ott csak a Gronkeleket és a Rengetőket láttuk. Nem is hittem, hogy olyan sárkányok is vannak Mélysötéten. De ami a legmeglepőbb, hogy ennek a sárkánynak az a neve, hogy Óriásfogas. Biztos a fogaival szívja ki a sárkánygyökeret, amik ezek szerint elég nagyok lehetnek. Néhány percnyi repülőút után elértük az említett helyet. Viszont nem volt könnyű megtalálni a sárkányt, ha már olyan kicsi, viszont Teremtő lévén készítettem magamnak egy hőérzékelő szemüveget, így könnyebben meglett. Kőszínű, és amint megfogtam, azonnal zöld színű lett. Olyan aranyos és kedves volt velem.

-Mégis miféle lény vagy, hogy megtaláltál engemet? Egyáltalán miért kerestél? - és elkezdett beszélni hozzám. Habár ez nem meglepő azok után, hogy egy Napfúriát találtam, ami elkezdett csak úgy társalogni velem.

-Az első kérdésedre válaszolva én egy Kivetett Fúria vagyok, másodjára pedig mert a barátom szervezetébe sárkánygyökéreszencia került. Meg kéne gyógyítani és hallottuk, hogy te meg tudod ezt tenni. Egy másik személytől pedig a tartózkodási helyedet tudtuk meg - kezdtem el.

-Nos, akkor szívesen segítek. Ezek szerint el kell vigyél erről a szigetről?

-Hát eléggé úgy tűnik.

-Hé! Elina, nem is mondtad, hogy megvan a... sárkány - akadt el Kiara lélegzete.

-Bocsi, csak beszélgettünk - mentettem ki magamat.

-Rendben. Nem gond. Mit tudtál meg? - kérdezte Melena.

-Annyit, hogy megengedi, hogy elvigyük a szigetről - mondtam.

-De csak egy feltétellel - vágott közbe a sárkány, amire mind felfigyeltünk. - Ha hoztok a szigeten levő sziklákból egy keveset - ekkor egymásra tekintettünk, majd a sárkányra.

-Rendben - mondtuk ki egyszerre és elkezdtük bontani a sziklákat a Rengetők segítségével és felpakoltunk. Mikor elindultunk, egy éles sikoly csapta meg mindannyiunk fülét és visszatekintettünk. Ekkor véltük felfedezni, hogy egy lány van a szigeten és meg akar minket támadni, szóval gyorsan felszálltunk. Ez zökkenőmentesen ment volna, ha a lány nem kapta volna el Kiara Farokszárnyát és nem rántotta volna vissza. Mert sajnos ez történt. De Kiara gyorsabb volt és a jobb szárnyával arcon csapta, így kiszabadult a lány karjai közül. De miért érzem azt, hogy nem utoljára látjuk őt? Elindultunk vissza Hibbantra, de ami ott fogadott, az maga a káosz volt. Majd megláttuk Hildát, és úgy tűnt, hogy kikelt magából. Mármint nem abban a rossz értelemben.

-Tuti, hogy én tehetek az egészről. Ez biztos az én hibám - kántálta magának.

-Miről tehetsz? - kérdezte Helena.

-Erről - majd a földre mutatott és megláttuk Hikarit a földön kiterülve, és a szájából folyt ki a vér. Nem a legszebb látvány volt ez. De szerintem Hildának ehhez semmi köze.

-Hilda, meghoztuk a gyógyírt a bajodra. Csak tedd azt, amit a sárkány mond - mondta Melena.

-Rendben.

-Figyelj - kezdte az aprócska lény. - Először is le fognak téged láncolni, nehogy elmozdulj, mert akkor még jobban fog fájni - ezek után a már előkészített lánccal egy asztalhoz láncoltuk le. - Rendben. Egy kicsit csípni fog, szóval ne nagyon ordíts fel - majd odaszaladt az oldalához, kieresztette a fogát és belemart a sebébe, amit Hilda egész tűrhetően viselt. Két perc elteltével a sárkány kivette a fogait a sebből, amik valami zöld trutyival volt teli és aztán rögtön ki is hullottak, de Hilda nem akart magához térni és mi bepánikoltunk. - Nyugalom, még kell egy kis idő, amíg magához tér, de ha nem, akkor tényleg valami baj van - és elkezdtünk várni. Két perc elteltével pedig felébredt Hikari és így mindent el kellett mondanunk neki, de aztán mondtuk, hogy menjen fel Gothihoz és rakassa rendbe magát. Ezek után el is rohant és Hilda megmozdult, szóval fellélegezhettünk. - Rendben. Azt hiszem a munkám itt véget is ért - mondta a hüllő.

-De te nem tudod, hogy ki az a lány azon a szigeten? - kérdeztük.

-Nem tudom, csak annyit, hogy már régóta ott van. Nem tudom, mit keres, de valami után nagyon kutakodik. De szerintem meg is kérdezhetitek tőle személyesen - mondta.

-Miért? - érdeklődött Karina.

-Mert ha még elég jó a szemem, akkor pont ott áll a dokkon - ez mindannyiunkat lesokkolt. Mire odaértünk, már Hablatyék is készem álltak a fogadtatásra. Majd odahajoltam Hablatyhoz és a fülébe súgtam.

-Nekem nagyon rossz előérzetem van.

-Nekem is, de muszáj köszönteni az új vendégeket. Ez a szokás - majd a hajóról lelépett a lány. Haja szinte a földig ért és sötétlila színben pompázott egy-két fehér csíkkal, és a haja mindenhol csillámlott. Említettem már, hogy be volt göndörítve? Óriási loknik voltak a hajában. A ruhájáról is szóljunk pár szót. A legfeltűnőbb színek a rózsaszín és a kék voltak. Habár ott volt a metálezüst is, de az csak helyenként volt látható. Szeme égszínkék volt, de a pupillája gyémánt alakot öltött és a napfény is gyémántként látszott a szemében. A ruhán a legfőbb motívumok a csillagok és a gyémántok voltak. Szerintem ennyiből mindenki elképzelhette.

-Üdvözöllek Hibbant-szigeten. Hablaty Haddock vagyok, a törzsfő. Ő itt a menyasszonyom, Asztrid, és a lányok, akik már várták az érkezésedet.

-Szia. A nevem Melena és én vagyok a főnök helyettese a kis csapatnak. Sajnos Hilda nem ér rá, mert más dolga van, de addig is itt vagyok én. Téged hogy hívnak? - kezdett bele Melena.

-A nevem Mia és eléggé messziről jöttem. Messze a szigetvilágon túlról - mutatkozott be az új személy. Ezek után egyesével bemutatkoztunk Miának.

-Szia. Elina vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek - mondtam neki kezet rázva, majd egy kis elbambulás után tovább ment. Nem tudom, mi történhetett, de mint, ha valami üres lenne, valami hiányozna. Mint, ha csak most ismertem volna meg. Majd a lányokkal visszaszaladtunk Hildáékhoz és szerencsére már teljesen eszméleténél volt, szóval Nala odament és begyógyította a sebét. Hikari is visszaért közben, de elég furán nézett ki. Gondolom Gothi egy kicsit meggyötörte szegényt.

-Mi történt? - kérdezte levegő után kapkodva.

-Hát az, hogy jött egy új lány a szigetre. A neve Mia és nagyon furán néz ki - mondta Helena, majd leírta az említett személyt. Ezek után pedig Mia is belépett a terembe.

-Üdv. Hilda vagyok, de gondolom hallottál már rólam - mondta neki...

*Én szemszögem*

Majd belépett Mia a terembe. Tényleg ügyesen leírták, hogy néz ki, mert pont így képzeltem el. Ekkor jobb ötletként vezérelve köszöntöttem.

-Üdv. Hilda vagyok, de gondolom hallottál már rólam - mondtam neki, és ekkor megpróbáltam a gondolataira csatlakozni, mert a lányok nem nagyon hisznek neki. Ekkor meghallottam a gondolatát.

"Ő is könnyű áldozat lesz." - mire leszek könnyű áldozat? Ekkor ugyanazt a bizsergő érzést éreztem a gerincemben, ugyanúgy felfelé, mit Melenánál, de kizártam. - "Agh. Ez lehetetlen. Eddig mindenkor bejutottam, most mi a baj?" - szóval ő egy Memórialopó lenne? De gondolom elég rossz szándékai vannak, mert akkor nem háborodott volna fel. Talán memória törlés lenne a képessége? Mármint a második?

-Mi törtét? Nagyon elbambultál - ébresztettem fel a transzból.

-Ja, semmi, csak nem akarok elhinni valamit - majd Melenához küldtem egy üzenetet.

"Melena! Nézd már meg Mia emlékeit, körülbelül a dokkig."

"Oké." - jött a válasz, majd rácsatlakoztam Melenára és végig követtem a gondolatmentet.

"*Mia szemszöge*

-Apa, Miért kell nekem is sárkányokra vadászni? - kérdeztem.

-Mert azt mondtam. Azért mert Vérdung vagy és ez benne van a véredben - nem igazán ilyen válaszra vártam... (kis időugrás) Már harmadik napja van az, hogy apa véletlen eltalált engemet egy sárkánygyökeres nyílvesszővel. Néha eléggé dühös vagyok, szóval azóta vagyok bezárva egy kis szobába, de egyszer csak idejött az őr a cellám elé és hátat fordított nekem. Ekkor pedig; csak említem, le voltam láncolva; a kulcsért nyúltam, és az elkezdett felém közeledni. Nem hittem a szememnek amikor megláttam, hogy a kulcs felém közelít, de nem hagytam abba, mert akkor zajt adnék ki, amit nem igazán szeretnék. Majd elért hozzám és gyorsan kioldoztam magamat, és kinyitottam a cellámat majd leütöttem az őrt. Ekkor egy ez hang azt mondta nekem, hogy gondoljak arra, hogy ne emlékezzen arra, hogy ott voltam. Ezt meg is tettem és egy kis szobában találtam magamat és letakartam az üveggömböt, amit ott találtam. Habár próbáltam összetörni, de sajnos nem volt ott semmi, amivel megtehettem volna. Végül visszakerültem a valóságba és elindultam a végtelenbe. (kis időugrás) A sok év távol ezen a sziklaszigeten jót tett nekem. De egyszer csak megjelent kilenc sárkány, akik miután leszálltak a szigetre emberré változtak. Volt velük egy tizedik személy, nagy szakállal. Majd miután elindultak, akkor bekapcsolt az "agresszívóra van" érzékem és az egyikre rárontottam, de a szárnyával fejbe vágott, ami kibillentett engemet ebből az szokásomból és elrepült. Szerencsémre már évekkel ezelőtt épített egy hajót és utánuk eveztem így. Mikor leszálltam, akkor úgy voltam, hogy üdvözölnek azok a lányok és amikor kezet fogok velük, akkor törlöm a rólam szóló előző ismereteiket."

*Én szemszögem*

Ekkor lecsatlakoztam Melenáról és csak magam elé bámultam nyitott szájjal. Majd Melena rám szólt gondolatban.

"Hilda! Ébresztő! Tudom, hogy hihetetlen, de azért nem kell elbambulni."

"Igaz is." - majd megráztam a fejemet, hogy teljesen felébredjek a transzból. - Jaj, bocsi, csak elbambultam - mondtam Miának. - Akkor jössz? Bemutatom... - ekkor a többiek köszörültek egyet a torkukon. - Akarom mondani bemutatJUK neked a falut - majd elindultunk és végig néztük az összes helyet a faluban, amihez mindenki fűzött egy nevezetes eseményt. Majd este szerencsénkre Sarahnál vert sátrat, így nem tudott "zaklatni" engemet azzal, hogy elvegye az emlékeimet róla. De azért még egész éjjel virrasztottam.