2017. augusztus 29., kedd

0. Az ígéret szép szó...

Sziasztok. Nos akkor itt van az ígért BTS-es történet, de előtte egy kis előzetes:

Ki ne vágyna rá, hogy a kedvenc bandájával legyen? Nos ez megvalósul 2 barátom számára, ugyanis elviszem őket Koreába a BTS-hez. Ám ez a kis kiruccanás nem várt eseményekhez vezet, ami kezdődik az odaúttal, folytatódik a szállással és az első találkozással, lesz egy nem várt vendég, és véget ér a visszaúttal, ami szintén akadályokba ütközik, de a végén minden helyre kerül. Igazi kalandban lesz részük. De mindezt nem csak ők, hanem én is átélem.

És akkor térjünk is a részre. Egy kicsit rövid, mert ez a 0. rész. Azért kellemes olvasást.

Nos, hát elég nehéz volt vissza szoknom ahhoz, hogy otthon fekszem az ágyamban és nézem a TV-t, mert az eltelt időben nem nagyon volt ilyenre alkalmam, ugyanis sokat „utazgattam". Ha esetleg nem értenéd, akkor elmagyarázom:
Hibbantra Karcagról a Múzeumparkból jutottunk és a Holló-szirti medence környékén kötöttünk ki. Tehát kipróbáltam, hogy hova jutunk, ha pont a Holló-szirti medencéből hiszünk a valós világban. Nos hát eléggé meglepett a hely, ugyanis Oslo belvárosában kötöttem ki. Hát ami akkor történt, nos nagyon meglepő volt: értettem az emberek beszédét. Akkor derült ki, hogy csak otthon nem működik ez a képesség. Az Értő énem más országokban működik, csak Magyarországon nem. Akkor aztán felkerestem néhány nevezetes helyet, majd egyszer ott kötöttem ki, ahol nem vártam. Ismerős volt, mint, ha láttam volna valahol. Igen. Láttam is valahol. Mégpedig egy videóban. Ott lakik Alexander Rybak. Fel is néztem hozzá, beszélgettünk, meg minden ilyesmi. Majd visszamentem Hibbantra és kipróbáltam az összes többi helyet. Az istállóból eljutottam Moszkvába, a kilátóról pedig Párizsban találtam magam. A többit nem részletezném. És még az álmunk is megvalósult. Tényleg úgy volt, ahogy megálmodtuk. Még emlékszem arra az éjszakára, mielőtt elindultunk Hibbant-szigetre és... Te jó ég! Elfelejtettem! Ne! Ilyen rossz barátot senki sem kívánhat! Ó istenek. Megígértem, hogy elviszem Petrát és Nikit Koreába, ha ennek vége. És tessék, még mindig itt vagyunk. Ideje beszereznem a repülőjegyeket, és szállást is kell találnom, meg... Mennyi dolgom van még. Nem gond. Amint kész leszek vele, felhívom őket és elindulunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése